Laila Diggory/Laila Denem(Voldemort eltitkolt lánya)

A magam ura vagyok

Minden szem rászegeződött.
-Te meg mit keresel itt?Hogy találtál ránk?-kérdezte Harry.
-Ugyan már nem gondolod,hogy bármit el tudsz előlem titkolni.Amúgy nem kell izgulni,csak jöttem megnézni a lázadók csapatát.
-Senki nem hívott,szóval el is mehetsz.-szólt oda neki Ron.-És még csodálkozik miért utálják annyian.-tette hozzá.
-Ne nevettesd ki magad Weasley.Nektek elég annyi,ha valaki mardekáros lesz.Vagy netán nem te voltál az aki nem akart velem szóba állni emiatt?Látjátok ez a baj veletek.Azt hiszitek tökéletesek vagytok,és jobbnak hiszitek magatokat.De el kell áruljam,hogy részben ti teszitek azzá a mardekár házat amilyen.Már az elsősökre is húzzátok a szátokat,gyűlölettel néztek rájuk és esélyt sem adtok nekik,hogy önmaguk legyenek.Tönkre teszitek életük legszebb pillanatát már abban a pillanatban ahogy az asztalukhoz sétálnak.Csodálkoztok,hogy milyenek lesznek később?? Undorítóak vagytok egytől-egyig.

Majd sarkon fordult és kisétált.
-Laila várj meg!-rohant utána Harry.Ugye nem akarsz beárulni minket?
-Szégyelld magad Harry,ha ezt gondolod rólam!-válaszolta majd elsétált.

Dumbledore hiánya egyre szembetűnőbb volt és Umbridge vérszemet kapott.Főinspektorrá választották így jogában állt mindent és mindenkit ellenőrizni beleértve a tanárokat is.Az első botrány Trelawney kirúgásával vette kezdetét,bár Lailát egyáltalán nem érdekelte.

Inkább Puceyval szórakoztak egy kicsit.
-Ugye tudod,hogy mennyire értékelem amikor velem vagy,de néha szeretnék mást is csinálni veled a szexen kívül.Na nem mintha nem élvezném.
-Azt hittem ez így neked is jó.-válaszolta.A fiú inkább nem válaszolt csak bólintott.

Karácsony közeledtével,Laila megint magányosnak érezte magát.Amikor barátai felajánlották itt maradnak velük,vagy menjen el valamelyikükhöz szívesen igent mondott volna de mégsem tette.Nem tartozott hozzájuk és a Karácsonyt családi ünnepnek gondolta.Egy valaki jutott eszébe és az nem más volt mint Sirius.Az egyetlen aki kiállt mellette.Írt a férfinak aki szerencsére válaszolt,hogy tárt karokkal várja.

Így Karácsony előtti hétvégén lelépett.
-Laila de örülök neked-ölelte meg a férfi. Elég rossz állapotban volt.
-Minden oké Sirius?
-Igen,bár nem mondom megvisel a bezártság.Egy hete nem találkoztam senkivel úgy volt a Karácsonyt is egyedül töltöm. De úgy hallom neked sem könnyű...Harry mesélt róla.
-Igen és mit? Talán beszámolt mennyire jó barát?
-Neki sem könnyű elhiheted.
-Ó elnézést kérek mindig ki megy a fejemből,hogy csak neki lehet rossz.Az ő gondjai mindenkiénél rosszabb...

Mire a férfi odalépett és átölelte.Laila átadta magát az ölelésnek.
-Gyere pakolj ki aztán eltervezzük mit csináljunk.De már aznap este annyi lett a terveknek.
-SIRIUS!!!!!-ordította Laila.Álmából felriadva kiáltott a férfiért.-Arthur Weasley bajban van láttam.Harry megtámadta egy kígyó bőrében.Meg fog halni!

De nem tudtak mit csinálni.Tehetetlenek voltak.Fél óra múlva azonban egy képkeret megszólalt a falon.
-Dumbledore üzeni,hogy a Weasley gyerekek és Harry egy percen belül érkeznek.

Már csak ez hiányzott gondolta Laila.És valóban egy perc múlva egy zsupszkulccsal megérkeztek.
-Szerintem én most elmegyek...Nem akarok köztük lenni. Kösz mindent Sirius,de így sem leszel egyedül.Remélem apukátok felépül.-fordult a Weasleyk felé.
-Miattunk nem kell elmenjél-fordult felé George.De Laila csak a fejét rázta.
-Szólok Dumbledornak...-foedult felé Sirius.Pár perc után visszatért.
-McGalagony fogad téged a szobájában.És Laila, tudod rám bármikor számíthatsz.

A Roxfort gyakorlatilag üres volt.Meglepetésére azonban Malfoy a kastélyban maradt.
-Hát te?-kérdezte Laila.

A fiú kissé bizonytalannak tűnt,de amikor válaszolt már önmaga volt újra.
-A szüleimnek fontosabb dolga akadt mint,hogy karácsonyozzunk.Ezért itt kellett maradjak.

Laila belenézett a fiú szemébe.Apját látta a gondolataiban és Voldemortot.
-Sajnálom Draco,te ennél jobbat érdemelnél.
-Ugyan mit sajnálsz te engem??Semmit nem tudsz rólam.Hagyjál engem békén és inkább a saját életeddel törődj.

Majd felállt és elviharzott. Laila elgondolkodott,hogy Pitonnak talán igaza volt,és nem csak neki elcseszett az élete.

Laila az egész Karácsonyt egyedül töltötte.Került mindenkit és saját magára koncentrált.Amikor végre visszatértek barátai egy új arcát mutatta nekik.

-Na végre a régi mosolygós Laila.Úgy viselkedett ahogy azt mindenki elvárta tőle tanult,kviddicsezett és mosolygott.De amikor megtudta,hogy Cho összejött Harryvel kiakadt.Egyik nap épp együtt reggeliztek a nagy teremben amikor nekik támadt.
-Nektek aztán van bőr a képeteken.Mióta tart ez mi?? Undorítóak vagytok mind a ketten.Remélem boldogok lesztek.Majd elviharzott...

Az következő kviddics meccset a griffendél ellen játszották. Laila minden dühét kiadta és megállíthatatlan volt. De sajnos így is kikaptak mivel Harry elkapta a cikeszt de szabálytalanul és mint mindig ezt is megúszta. Tehetetlen dühükbe szitkokat szórtak rájuk mire Harry és Fred rávetették magukat Malfoyra.Gerogeot többi csapattársa tartotta vissza.

-Elég ebből lépett oda Laila majd pajzsbűbájjal szétszedte őket.Mivel Umbridge is végignézte a történteket és egyáltalán nem kedvelte sem Harryt sem az ikreket,mindhármukat örökre eltiltotta a játéktól. Laila nem tudta mi ütött belé de megpróbálta megvédeni őket mire őt is eltiltotta.

Harryék nem értették miért csinálta ezt,de egy mosolyt villantottak meg felé.Csapattársainak kellett visszafogniuk őt ne csináljon még nagyobb butaságot.
-Ezt most miért kellett? Hogy fogunk nélküled kiállni? Te voltál az egyik legjobbunk.
Laila kárpótlásul lefeküdt Puceyval és Montagueval is. A fiúk az éjszaka után úgy tűnt meg bocsájtottak neki.