~52~

442 47 9
                                    

Pénteken suli után elmentünk a 'Hungers'-be. Végre már majdnem ugyanannyit tudtam enni, mint régen. Harry minden nap elmondta, hogy milyen büszke rám, és már a csontjaim se álltak ki annyira. Újra boldog voltam, és élveztem az órákat, amikor öten csak hülyéskedtünk.

- Jövõhét után, asszem szerdán kezdõdik a tavaszi szünet, nem? - kérdezte Liam.

- De, és ömm úgy emlékszem hogy április elsõ hetét kapjuk még meg, aztán vissza mehetünk a pokolba. - mondtam. Soha nem fogom érteni a tavaszi szünet miért ilyen rövid.

- Csinálunk valamit? - kérdezte Niall.

- Felõlem lehetünk nálunk. - vonta meg a vállát Li. Ez az ötlet természetesen mindannyiunknak tetszett. Beleszerettünk abba a helybe. Fõleg talán azért, mert ott nincs felnõtt aki beleszólna mit csináljunk.

Úgy osztottam be az idõm, hogy szombat délelõtt pótolom még a lemaradásom, délután Harryéknél leszünk, és akkor még vasárnap délután befejezem a tanulást. Ha ezt így megcsinálom, akkor már nem lesz több, és többet tudunk suli után is találkozni Harryvel. Így aztán, mikor megebédeltem szombaton, itthon, és pár cuccomat összepakoltam, elindultam a göndörhöz. Õ az ágyán feküdt, és megint nézett valamit nagyon a telefonján.

- Szia baby. - huppantam le mellé.

- Hali. - nézett fel rám, és megpuszilt.

- Mi az? - kérdeztem a telefonjára bökve.

- Ömm Louis, nézegettem már egy ideje tetoválásokat. - mondta kicsit félve, mintha ez valami nagy baj lenne.

- Igen? És milyenek? - feküdtem mögé kíváncsian, hogy az alkalomra támaszkodva lássam a képernyõjét.

- Hát például itt van ez a horgony, és hozzá a kötél. - mutatta a párban álló tetkókat. - Vagy ez a rózsa, és hozzá a tõr. - lapozott egyet. - Vagy van egy hajó is, az iránytûvel. - mondta lelkesen. Máris elképzeltem magunkon ezt a sok tetkót, de valahogy még nem éreztem szükségesnek. Tetszettek, de én még nem mentem volna bele. - Vagy van egy személyes ötletem is. - fordult felém.

- Na? - kérdeztem mosolyogva.

- Emlékszel mikor az erdõben neked mentem, és azt mondtam hogy Oops? Te meg azt válaszoltad hogy Szia. - mondta csillogó szemekkel. Nagyon vissza kellett ásnom az emlékezetemben, de eszembe jutott, mikor az a rémült arc, a könnyes szempárral ezt mondta nekem.

- Emlékszem. - mondtam boldogan az emlék hatására.

- Arra gondoltam, hogy ez is emlékezetes lenne, ha a másik elsõ szava lenne az. - mondta. - De ha te nem akarod akkor nyilván nem kell, vagy nem tetszik. - mondta gyorsan.

- Tetszik Hazz nagyon, csak még nem most. Nem tudom te mikor akartad, de várjunk vele még rendben? - kérdeztem felé hajolva, orrunk összeérintve.

- Én sem most gondoltam, csak nagyon megtetszettek, és beleéltem magam. De nekem már az jó, ha nem zárkózol el tõle. - nézett édesen.

- Nem voltam egy nagy tetkó párti, de veled simán eltudom képzelni. Ha ránéznék, mindig boldogabb lennék. - mondtam. Harry meghatódva nézett fel rám, és egy halvány csókba húzott le magához.

- Köszönöm. - suttogta. Mellé feküdtem, és a telefonján nézegettünk még képeket csak szórakozás képen. - Van egy amit én rajzoltam, mert te jutsz róla eszembe. - mondta. Kíváncsian néztem rá, és vártam hogy megmutassa a mintát. - Egy pillangó. - mutatta meg az eszméletlen gyönyörû rajzot.

- Te jó ég Harry ez csodálatos. Komolyan te csináltad? - kérdeztem ámuldozva.

- Igen. Azon a héten, mikor nem beszéltünk. - mondta kicsit szomorúan.

Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff. Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt