Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~90~

- Anya. - pattantam fel a kanapéról, amint hallottam hogy becsukja a bejárati ajtót.

- Szia Louis, milyen volt az elsõ napod? - kérdezte mosolyogva, míg levette a cipõjét.

- Nagyon jó, már most tetszik az egész. - mondtam boldogan, és ahogy pakolta le a dolgait, mindenhova követtem.

- Minden rendben kincsem? Nem rosszból, nagyon örülök neki, de hogyhogy ennyire boldog vagy? Mi történt?- fürkészett már szinte aggódva. Nem hibáztattam, hisz november óta nem mosolyogtam így.

- Ömm... ez nem lesz egyszerû, úgyhogy szerintem üljünk le. - húztam el a szám, és leültem az étkezõbe. Anya pedig velem szemben foglalt helyet.

- Figyelek. - mondta rám emelve a tekintetét.

- Te jó ég nem is tudom hogy kezdjem. - kezdtem el pánikolni hirtelen. - Ugye ma voltam az egyetemen. - mondtam, mire anya értetlenül bólintott. - És miután végeztem, az aulában voltam, és... megláttam Harryt. - mondtam, a kezem tördelve.

- Micsoda? - kérdezte anya sokkoltan. - Harryt? Ez biztos? - kérdezte.

- Igen biztos, mert beszéltünk. - mondtam halkan.

- Miért érzem hogy csak nagyobb baj történt? - mondta anya félve.

- Nem. - vágtam rá gyorsan. - Igazából elmagyaráztam neki mindent, és hát... kibékültünk. - mondtam el hihetetlen tömören az egészet.

- Mi van? Ennyi? Mármint ne haragudj, de ez nagyon furcsa. - mondta anya értetlenül.

- Jó, nyilván nem egyik pillanatról a másikra békültünk ki. Nehéz szülés volt, de elmentünk egy parkba beszélni, majd megmutattam a lakásunk, és.... hát most na. - néztem rá abbahagyva a fölösleges kertelést. - Szeretjük egymást. Ez a 10 hónap halál volt mind a kettõnknek. És nagyon szokatlan volt látni, beszélni vele megint. De nem tudom elengedni. Ennyi idõ után megint itt van... nem engedhetem el. - mondtam, folyamatosan anya reakcióját fürkészve.

- Persze, megértelek, csak még fel kell fognom. És akkor minden oké? Nem mérges vagy valami? - kérdezte megrázva kicsit a fejét, nagyokat pislogva.

- Minden rendben, vagyis nem minden. Niall hazudott arról, hogy Harrynek van barátja. De nem tudom miért? - mondtam kicsit felcseszve magam.

- Kérdezd meg tõle. - mondta anya.

- Nem beszéltem vele már vagy fél éve. - csóváltam meg a fejem.

- Te tudod. - vonta meg a vállát. - És akkor most? Hogyan tovább? - kérdezte érdeklõdve.

- Hát arra gondoltam... - vakartam meg a tarkóm, mert máris nem voltam annyira magabiztos ebben, ahogy elõtte ültem. - Szóval, hogy... khm Harryvel szeretnénk... összeköltözni. - hajtottam le a fejem.

- Ömm, oké.. hol? - kérdezte kicsit zavarodottan.

- Oké, ez nagyon fura lesz, és lehet hülyeségnek tartod, de szerintem jó ötlet. - néztem rá félve, de azért elkezdtem. - Harryék szintén ideköltöztek, csak Manchester külvárosa körülre. Õk egy házban laknak az anyukájával, és... mi lenne, ha Harry ide költözne, te meg Anne-hez? - kérdeztem halkan, mert azt hittem pillanatokon belül robbani fog.

- Huh, ömm ide szeretnétek költözni. - kezdte anya felfogni. - Én meg mennék hozzájuk, a házukba Anne-el. - mondta.

- Pontosan. - bólintottam. - De megértem ha nem persze, valahogy majd megoldjuk. - mondtam gyorsan.

- Nyugi Louis. - mondta anya, látva a pánikolásom. - Megértem hogy szeretnétek összeköltözni, fõleg ez a nehéz év után. És már felnõttek is vagytok, egyetem, kezdtek önállók lenni, ez normális. - szögezte le, mire kicsit megkönnyebbültem. - És nem lenne logikus, ha Harryék, és mi is vettünk egy új otthont, és egyedül maradunk benne, mert elköltöznek a gyerekek. Szóval ez nem rossz ötlet, és szívesen lakok Anne-el, de.. errõl nem csak én döntök. - mondta, mire hirtelen meglepõdtem, hogy ez ilyen könnyen ment, majd felpattantam, szinte felrúgva a széket, és anya karjaiba zuhantam.