Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~7~

Zöld szemei találkoztak az én kékjeimmel. Már csak ettől is megrogyott a lábam, és a földre borultam volna érte. Most más volt a szeme. Nem világított olyan élénken az a borostyán, hanem tisztán látszott benne a fájdalom. A fájdalom amit én okoztam, már több mint egy hónapja de ő még mindig itt ül kisírt szemekkel. Alig bírtam így látni, és nekem is vissza kellett fognom a könnyeim. Ahogy felfogta a helyzetet egy könnycsepp megint végigfutott az arcán, de gyorsan letörölte. Hosszasan fújt egyet majd felállva a padról közelebb lépett hozzám.

- Szia Louis. - alig volt hangja szegénynek.

- Szia... - mondtam szinte suttogva.

- Hogy vagy? - kérdezte félve a szemembe nézve.

- Jól. - hazudtam, miközben legbelül megint darabokra hullottam. - Te hogy vagy? - kérdeztem. Szemei megteltek könnyekkel de nem engedte útnak őket.

- Megvagyok. - mondta halkan. - Ömmmm. - láttam ahogy minden erejét és bátorságát összeszedi. Féltem hogy mit akar kérdezni mert éreztem hogy nem lesz jó vége. - Tudom hogy évzáró után nem akartál találkozni és megértem, lehet hogy sok voltam de talán még egy próbát megér. - istenem azt hiszi hogy nem akartam mert idegesített. Elmondtam volna neki hogy ez mennyire nem így van...de nem tehettem. - Szóval, nincs kedved akár most mondjuk meginni valamit? Vagy csak itt beszélgetni? - kérdezte és láttam a szemében azt a pici kis reményt még. Szívem szerint rávágtam volna hogy igen, csak ezt akarom de ekkor Liam szavai csengtek a fülemben. Nem bánthatom meg többet a közelségemmel. Tudom, hogy amit most fogok mondani azzal végleg elvesztem. De ezt kell tennem, tudom.

- Bocs Harry de nem szeretném. - próbáltam minél keményebben mondani, de alig voltam képes rá. A szemébe nem voltam képes nézni, de a nyöszörgő hangra felkaptam a fejemet.

- De.. - szipogta vörös szemekkel. Mivel már én se bírtam tovább, így gyorsan elléptem és még egy utolsót szóltam.

- Sajnálom.. - suttogtam majd gyorsan kikerülve őt, mentem hazafele. Pár méter után hallottam ahogy borzasztó fájdalommal sírni kezd. Hátra néztem és láttam ahogy a földön ül, kezébe temetett arccal és csak zokog. Nem bírtam nézni, így gyorsan indultam is haza. Útközben végig folytak a könnyeim. Mikor hazaértem gyorsan ledobtam anyának a szatyrot és felrohanva a szobámba, keserves sírásba törtem ki. Nem bírtam. Úgy éreztem most vesztettem el véglegesen mindenem. Összetörtem teljesen. Láttam ahogy darabokra zuhan és semmit se tettem. Tudom hogy mennyire fáj neki, de így volt a helyes. Szeptemberig talán elfelejt és éleheti boldogan az életét nélkülem. Biztos vagyok benne hogy én viszont ebbe belefogok pusztulni lelkileg. Miután megismertem Harryt csak ő volt aki létezett számomra. Valami megfogott benne. Talán a göndör tincsei vagy azok a gödröcskék az arcán amiket akkor szerettem a legjobban amikor tudtam hogy miattam jelennek meg. A szeme szintén elragadott. Nála szebb nincsen. A világ legédesebb dolga volt amikor elpirult. Imádtam mikor megéreztem epres, mentolos illatát miközben megölelt és arcát a nyakamba fúrta. De ez már mind semmi. Elvesztettem őt az én hibámból. De egyszer remélem majd valaki vigyázni fog rá és szeretni őt minden percben, mert ő ezt érdemli. A kis szeretéhes manóm...

***
Augusztus végéig ki se tettem a lábam. Egyszer volt muszáj, amikor be kellett vásárolnom a sulira. A suli... Nem várom. Nehéz lesz így hogy szünetekben látni fogom Őt. Remélem Liam önelégült képével is találkozom majd, bár nem okolhatom. Igaza volt. Hisz neki is csak Harry volt fontos és hogy neki ne essen bántódása. Én is biztos ugyanígy tettem volna ha Zaynt vagy Niallt bántják meg. De már nem tudok mit tenni. Fura belegondolni hogy már tizedikes vagyok. Bár semmi sem változott. Csak hogy tavaly ilyenkor még izgultam most meg összetörtem. Megpróbálom ezt átvészelni bármennyi idő is lesz...

Évnyitó. A szokásos fekete farmer, ing és nyakkendő. A kivétel hogy nem vagyok boldog. A két barátom mindig próbálja terelni a gondolataim és van amikor sikerül is nekik. Nem szeretném elveszíteni őket is azzal hogy befordulok. Nem, azt már nem bírnám. Nélkülük már tényleg nem lenne értelme semminek. Ma csak egy teremben voltunk végig  így nem láttam Harryt. Nem is tudom elképzelni milyen lesz újra látni. Lehet hogy ő már teljesen boldog.

Az első hét. Egészen péntekig nem láttam Őt. Nem tudtam eldönteni ez mennyire jó vagy rossz. Péntek utolsó óra tesi volt. Azt mondta a tanár hogy aki bedobja a labdát a kosárba az mehet. Nekem elsőre sikerült míg a többiek szerencsétlenkedtek. Örültem is hogy végre megszabadulhatok. Gyorsan átöltöztem és mentem fel a szekrényemhez ki venni a dolgaim. Mindenki még órán volt így üres volt a suli. Csak pár tanár, esetleg mosdóba induló diák lézengett. Bezártam a szekrény ajtót és neki döntöttem a hátam. Egy mély levegőt vettem és becsuktam a szemeim. Egy hétnek vége. Kínkeserves volt, el se tudom képzelni milyen lesz a többi. Lassan erőt vettem magamon és kinyitottam a szemeim amikor lépteket hallottam a folyosó végéről. Odakaptam a fejem és láttam ahogy Harry egy festménnyel a kezében szedi szaporán a lábait. Egy pillanatra mintha egy hozzám hasonló fiút láttam volna. De mivel gyorsan elfordította és csak egy másodpercre láttam, lehet hogy csak a szemem káprázott. Mögötte pár méterre Liam ment. Keményen rám nézett így még ha akartam volna is mondani valamit, nem tettem. Csöndbe néztem végig ahogy elhaladnak előttem. Harry rám se nézett. Ez fájt a legjobban. Levegőnek néz, de én tehetek róla. Pár perc után idegesen ellöktem magam a szekrénytől és hazaindultam.

2-3 hét majd 1 hónap. Már október van. Néha elidőzik a szemem a szünetekben Harryn. Látom ahogy nevet és hogy boldog. Bármennyire is fáj hogy nem miattam, örülök neki. Viszont néha megváltozik akár egy pillanat alatt. Akkor elkomorul és bevonul a mosdóba. Volt hogy Liammel beszélgetett és észrevette hogy figyelem. Akkor egyből elkapja a tekintetét és bemegy a terembe. Ilyenkor már nem könnyezek be, csak belül sírok. Felemészt a hiánya. Muszáj éreznem őt és tudnom hogy jól van. De nem tudok semmit....

Október közepe van, péntek. Órán kikéretőztem mosdóba. A tükörbe nézve egy elveszett fiút látok. Csupa feketében minden nap, kapucni a fejére húzva. A haja össze-vissza áll mert nem érdekli hogy néz ki. Szemei pirosak, és az alatta éktelenkedő lila táskák árulkodnak arról hogy milyen régóta nem aludt rendesen. Nem bírom tovább nézni magam így erőteljesen csapom ki a vécé ajtót. A nagy hévvel amivel megyek majdnem neki megyek valakinek.

- Bocs. - mondom majd felnézek. Hirtelen megfagy bennem a levegő, amikor a könnyes erdővel teli szemeket látom.

- Harry... - suttogom erőtlenül, de ő csak kikerül és bemegy a mosdóba szó nélkül. Beleütöm az öklömet a falba. Erős fájdalmat érzek a kézfejemben ami most már vérzik is de nem baj. Legalább ott fáj. Ráhuzom a pulcsim ujját hogy ne lássák, és úgy megyek vissza a terembe. Úgy érzem nem fogom ezt bírni. Ahogy csengetnek egyből pattanok is fel és rohanok haza. Nem akarok senkit magam köré. Csak egy valakit, de ő meg utál...

Őszi szünet előtt van egy nappal. Alig várom már hogy végre napokra ne kelljen emberek közé mennem. Ebédszünetben a folyosón beszélgetünk a többiekkel, amikor az a srác aki tartotta a szilveszteri bulit egy meghívóval állít oda hozzánk.

- Hali srácok. Tartok egy halloween-i bulit és az évfolyamot elhívtam rá. Remélem ti is jöttök. - mosolygott majd otthagyott minket, és ment tovább osztani a leveleket.

- Na mit szóltok? - kérdezte Zayn izgatottan.

- Semmi kedvem nincsen hozzá, nem megyek el. - mondtam el monotonan.

- Na ebből elég. El fogsz jönni. Ha akarsz ha nem. Nagyon nem tetszik nekünk ez a Louis. Hidd el jó lesz. Ha másra nem, felejtésre biztos. - mondta keményen Niall. - Plusz szeretnék már ha jobb kedved lenne és olyan lennél mint régen. - tette hozzá kedvesebben.

- Hidd el nekünk is rossz így látni. Átragad ránk. Azt szeretnénk hogy te is jól érezd magad. Kérlek csak a kedvünkért gyere el. - mondta Zayn. Annyira kedvesek hozzám azok után is hogy én milyen vagyok. Nem voltam képes nemet mondani.

- Jó, legyen. De csak a ti kedvetekért. - mondtam mire egyszerre öleltek meg nem kicsit összenyomva. Miközben próbáltam kinyitni a szemeim, láttam ahogy messzebb Harry néz minket de egyből el is fordította a fejét. Mikor elengedtek próbáltam leplezni a csalódottságom, és megráztam magam majd csak rájuk koncentráltam. Hiányoztak már ezek a semmilyen kis beszélgetések szünetben. Remélem egyre jobb lesz minden..