Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~4~

Elkezdõdött az új év. A suli nem változott, még ugyanúgy kell továbbra is sokat tanulni. Viszont azt vettem észre magamon, hogy szünetekben mindig Harryt keresem a szememmel. Nem tudom miért. Van bennem egy érzés, és mindig muszáj tudnom hogy jól van-e. Ebédszünetünk volt amikor megláttam õt, azzal a barna hajú sráccal. Eszembe jutott a szilveszteri eset, és megindultam feléjük. Harry értetlenül nézett rám, de a mellette levõ srác inkább kíváncsian fürkészett.

- Sziasztok. - mosolyogtam Harryre és egy jeges pillantást löveltem a fiú felé. - Beszélhetnénk egy picit? - kérdeztem az utóbbitól.

- Louis mit szeretnél? - kapta rám Harry ijedt szemeit.

- Csak egy kicsit beszélgetni. - mondtam visszafogott hangon. - Hát nem szabad? - kérdeztem, mire egy nagyot nyelt, és bólintott. Tudta mirõl fogok vele beszélni. Arrébb mentünk Harrytől, majd neki kezdtünk.

- Baj van? - kérdezte látva ideges arckifejezésem.

- Ááá nem csak annyi, hogy szilveszterkor valami szart adtál Harrynek és ha nem megyek oda hozzá lehet nagy baj lett volna. Ha elméletileg a barátja vagy, akkor mi a faszomért adsz be neki ilyeneket? Te is látod milyen esetlen szegény. - emeltem fel kicsit a hangom, de csak annyira hogy Harry ne hallja.

- Hé hé nyugi. Én is belátom, hogy paraszt voltam de nem én tehetek mindenrõl. - tette fel védekezõen a kezét.

- Hanem? - emeltem fel a szemöldököm.

- Mondtam Harrynek hogy viszek neki inni valamit. A konyhában valamit a kezembe nyomtak és jónak nézett ki. Oda adtam neki, és mondtam hogy ha megitta akkor jöjjön táncolni. Én addig elmentem a nappaliba. Eléggé belemerültem a táncba mert amikor feltûnt, hogy nincs velem akkor már nem találtam. - mondta hevesen. - Írtam neki, de mondta hogy minden rendben van, hazament.

- Te teljesen hülye vagy? - kérdeztem, és komolyan nem hittem a fülemnek.
- Egyrészt neked sose tanították meg, hogy nem fogadsz el idegentõl italt? Pluszba még ezt másnak adod oda. Másrészt te komolyan letudtad annyival hogy ha azt írja jól van akkor elhiszed? Milyen barát vagy? - kérdeztem felháborodva.

- Én a legjobb barátja vagyok és hidd el nem volt még ilyen és nem is lesz. Megbántam már nagyon de nem tudok mit tenni ellene. - mondta megbánva és lehajtotta a fejét.

- Jó, nem haragszom csak kérlek figyelj jobban rá. Nagyon törékeny. - pillantottam aggódva Harry felé, aki az aula közepén lehajtott fejjel a cipõjét tanulmányozta és olyan elveszettnek tûnt.

- Úgy lesz. Viszont ennyire fontos neked? - kérdezte.

- Nem, csak figyelj rá kérlek... ennyi. - zártam le az egészet és indultam volna el amikor még utánam szólt.

- És mi a neved ha már így kiosztottál? - kérdezte nevetve.

- Louis. - kuncogtam. - Neked?

- Liam

- Jó, megjegyzem ha Harrynek baja lesz tudjam ki miatt. - mondtam, de nem túl komolyan, majd már tényleg elmentem. Harry mellett elhaladva õ egybõl felkapta a fejét.

- Nincs semmi baj. - mondtam és megsimítottam a vállát. Szinte éreztem rajta a megkönnyebbülést. Rámosolyogtam, majd mentem a terembe vissza. Ez is kipipálva.

***

Így ment ez heteken keresztül. Én figyeltem messzirõl hogy rendbe van-e majd hazamentem, és újból az egész. Kint voltunk az udvaron tesin, méghozzá az iskola elején, szóval a bejárat elõtt. Iskola köröket futottunk és épp akkor végeztem. Láttam ahogy kilép az ajtón, és hazamegy. Rám nézett de fel se fogtam, akkor és hagytam szó nélkül elmenni. Egész nap agyaltam hogy mi lehet vele. Mikor hazaértem hirtelen nem tudtam mit tegyek. Írjak rá vagy ne? Ha írok akkor nem lesz az már túlságosan nyomuló? De lehet baj van. Sok hezitálás után mégis felkaptam a telefonom és írtam neki.