Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

Epilógus

Ahogy teltek a hetek, és a hónapok közösen, egyre boldogabb lettem. Találtunk munkát is az egyetem mellett. Én egy kávézóban, Harry pedig egy könyvesboltban. De szerencsére mindenre van idõnk, és még keresünk is. Minden egyes dolog a legjobb volt abban, hogy már együtt laktunk. De volt valami, amit nem felejtettem el. Valami, amit Harry egyszer csak megemlített nekem, de én azóta is gondolkodok rajta. Elmesélte anno, hogy itt az egyetemen már mindenkinek van egy külön kis terme ahol tud festeni. Hisz már magasabb fokozatan sajátítják el a festést, és kell ehhez hely. Õ általában az erkélyen szokott festeni, ha rossz idõ van, akkor pedig valamelyik szobában. És sose panaszkodik, de látom hogy ez így sokkal nehezebb neki. És ekkor rájöttem, hogy van egy szobánk, amit nem is nagyon használunk, és az tökéletes lenne neki. Liamet megkértem egyik hétvégén, hogy vigye el magával Harryt, és csak vasárnap engedje haza. Addig pedig kitakarítottam, és berendeztem neki. Odavittem a vásznait, a festékeit, ecseteit, és még egy boltba is elmentem, venni kisebb szekrényt, és polcokat, amikre szintén tud pakolni. Egész nap dolgoztam rajta, de a végére teljesen úgy nézett ki mint egy festõ szoba. Természetesen Harry majd úgy pakolja a dolgait ahogy szeretné, de meglepetésnek tökéletes. Így aztán vasárnap este, még annyira volt erõm, hogy mielõtt hazaér, rendeljek magunknak pizzát, és gyújtsak az asztalon egy gyertyát. Izgatottan kaptam fel a fejem, amikor hallottam, hogy Harry a kulccsal a zörög, ami azt jelentette hogy itthon van. Az elõszobába siettem, és boldogan támadtam le.

- Szia baby. - kulcsoltam a nyaka köré a karom.

- Hali Lou. - virult fel az arca ahogy meglátott, és egybõl a derekamra vezette a kezét, majd mosolyogva megcsókolt.

- Milyen volt a hétvége? - kérdeztem, míg levette a cipõjét.

- Nagyon jó, hiányzott már hogy Liammel csak úgy kimenjünk festegetni, vagy akár beszélgetni. - mondta, és láttam rajta hogy tényleg, õszintén boldog ettõl.

- Örülök neki. - néztem rá kedvesen. - Éhes vagy? - kérdeztem.

- Igen, eléggé. - bólintott.

- Akkor szerencse, mert rendeltem pizzát. Itt is a Tommo étterem. - mutattam a gyertyafényes vacsoránkra az étkezõben.

- Azta, szépen van megterítve a Tommo étteremben. - biccentett elismerõen.

- Ugye? - néztem én is végig rajta elégedetten, majd helyet foglaltunk. Amíg elfogyasztottuk a vacsorát, kérdezgettem még a hétvégérõl, és boldogan ittam a szavait. Bármit mondott, érdekelt. Pluszba, olyan beleéléssel mondta, hogy még élvezetesebb volt. De az agyam már egy kicsit azon járt, hogy hogy fog reagálni. Vajon biztosan tetszeni fog neki?

- Ömm Harry. - köszörültem meg a torkom miután végeztünk. - Van egy meglepetésem. - mondtam kicsit bizonytalanul.

- Micsoda? - kapta fel a fejét.

- Megmutatom. - álltam fel az asztaltól, és a kezemet nyújtottam a göndör felé. Összekulcsolva az ujjaink, indultam el a pár méterre levõ szobához. Az ajtó elõtt megálltam, és Harryvel szembe fordultam. - Tudom, hogy szerettél volna egy ilyet, bár sose mondtad, de ezt így tökéletesen megtudtam oldani, és... remélem hogy tetszeni fog. - vezettem fel az ajándékot, de Harry csak értetlenül nézett rám.

- Nem értem mirõl van szó. - rázta meg a fejét.

- Nézd meg. - mondtam, majd egy mély levegõt véve, lenyomtam a kilincset és belöktem az ajtót, hogy tárva legyen, és az egész szobát belássuk. Ahogy elfordította a fejét, hirtelen teljesen lefagyott. Csak a reakcióját néztem, ami eddig nem volt sok. A szeme cikázott össze vissza, a lábai földbe voltak gyökerezve, és a szája tátva maradt. Pár pillanat múlva pedig a szája elé kapva a kezét nézett rám.