Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~69~

Erõs szél, sajgó bokámmal nyomom a gázt, a Nap a szemembe süt, mindenem sajog, az érzéseim kavarognak, hagyom el a fákat, erõsen szorítom a kormányt, Harry, eszméletlen gyorsan megyek, nem gondolok a következményekre, feladom és egy fának ütközök, óriási zaj és minden sötét..

Levegõért kapva nyitottam ki a szemeim, ahogy minden eszembe jutott a baleset estéjérõl. Ahogy beülök az autóba, egészen az ütközésig. Ami eddig kiesett, az most égette a gondolataim. Pánikolva a képkockáktól vettem gyorsan a levegõt. Hirtelen mindenem fájt, és izzadtam. Minden emlék rám zúdult és ijesztõ volt, nem tudtam kezelni.

- Hé Lou mi a baj? - hallottam meg egy aggódó hangot a jobb oldalamról. Sokkoltan kaptam oda a fejem és láttam hogy Harry az egyik kezén támaszkodva néz rám, míg a másikat az arcomra simította. - Nézz a szemeimbe, nyugi nincs baj.. - mondta halkan, míg a levegõt kapkodtam. Szûknek tûnt minden és nem bírtam felfogni amikre emlékeztem. Mintha megint átéltem volna, és a pánik elöntötte a testem.

- Harry. - alig bírtam kimondani, míg könnyes szemekkel fogtam meg a csuklóját. Nem akartam hogy elmenjen, nem akartam elveszíteni.

- Mi történt picim? - kérdezte, míg láttam rajta hogy nem tudja mit csináljon.

- Maradj itt velem. - könyörögtem, míg a könnyeim elkezdtek folyni. - Ne hagyj itt. - mondtam, míg már a könyökére támaszkodva hajolt közelebb.

- Itt vagyok, nem megyek sehova. Nincs semmi baj. - nyugtatgatott, és ujjaival eltörölte a sós cseppeket, majd az arcomra egy lágy puszit nyomott. - Lélegezz nyugodtan. - mondta halkan és a fülem mögé tûrte a kilógó tincseim, hogy nyugtasson. Lehunytam a szemeim, míg Harryre próbáltam csak koncentrálni. - Ügyes vagy. - mondta ahogy nyugodtabban vettem a levegõt.

- A baleset. - nyögtem ki. - Emlékszem. - mondtam, mire kicsit kikerekedtek a szemei és nyugtatás képen a mellkasomra hajtotta a fejét. Egyik kezem megfogta, és összekulcsolta az ujjaink.

- Mindenre? - kérdezte halkan.

- Igen. - suttogtam erõtlenül, míg megint kitörtek belõlem az érzések. Harry hirtelen kelt fel megint, és próbált valahogy közel kerülni hozzám, úgy hogy ne fájjon nekem.

- Úgy megakarlak ölelni. - sóhajtotta tehetetlenül. Szinte lehetetlen volt ez most a jelenlegi állapotomban. Össze-vissza nézegetett, hogy hogy tudna hozzám férkõzni. Óvatosan kelt fel, és a lábát átlendítve ült az alsó hasamnál, hogy a bordámat nehogy érintse. Kezével a fejem mellett támaszkodott meg, és a homlokát az enyémnek döntötte, míg ügyelt hogy a mellkasunk ne érintkezzen. - Nincsen semmi baj. Már biztonságban vagy. - nézett a szemeimbe, amik megnyugtattak. Itt volt velem, és nem megy el.

- Csókolj meg. - szipogtam, míg egy csepp megint leszánkózott az arcomon. Harry elnyílt ajkakkal nyúlt egyik kezével fel és törölte le a könnyeim, majd kicsit oldalra billentve a fejét csókolt meg nagyon lágyan. Kezeimmel erõtlenül fogtam meg az oldalát és csókoltam vissza, ahogy kicsit az én ajkaim is elnyíltak. Így mélyebben tudtam csókolni, ahogy minden érintésére szükségem volt. Az orrán keresztül, óvatosan fújta ki a levegõt, míg elõrébb hajolt, így feljebb kellett emelnem a fejem. Alsó párnáját kicsit megszívtam, míg a pólójába markoltam. Harry rózsaszín arccal hajolt hátrébb és adott még egy puszit.

- Jobban vagy? - kérdezte, még mindig aggódva.

- Ühüm. - bólintottam, ahogy már sokkal nyugodtabb voltam.

- Szeretnél róla beszélni? - kérdezte bizonytalanul, míg még mindig felettem támaszkodott meg, így a pólója kicsit lejjebb lógott.

- Nem tudom. - néztem a mellkasát, majd hogy ne feltûnõen stíröljem visszapillantottam a szemébe. Biztonságot éreztem, mikor íriszeit néztem, és gondolkodás nélkül csúsztak a szavak a nyelvemre. - Csak emlékszem ahogy beültem az autóba, miután eljöttem tõled és észvesztve vezetni kezdtem. Mindenre emlékszem, az érzéseimre, az idõjárásra és arra a pillanatra is amikor a fának csapódtam. - mondtam megtörten. Sokkoló élmény.