Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~12~

- Akkor te is anyuddal laksz? - kérdeztem, mert a család téma fele eddig még nem mentünk.

- Igen, csak mi ketten. - mosolygott. A szemei csillogásából láthattam, hogy nagyon szereti. - Te Louis?

- Elváltak a szüleim 9 éves koromban. - hajtottam le a fejem. - Nehéz idõszak volt nekem is, de fõleg anyának. Apa....nem túl kedvesen bánt velünk és anya védeni akart engem de sajnos így neki esett több baja. - mondtam halkabban, és az emlékek gondolatára a gyomrom összezsugorodott. Harry hirtelen az állam alá nyúlt és gyengéden felemelte, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Héé nyugi, gondolj arra hogy már vége van. Nem lesz semmi baj.. - mondta kellemes hangján mire halványan elmosolyodtam. Csoda ez a fiú.

- Köszönöm. - néztem rá hálásan. Pár másodpercig csönd volt ám Harry megköszörülte picit a torkát és megszólalt.

- Nekem is elváltak, bár ezt kilehetett következtetni abból hogy csak anyuval élek. - nevetett erõltetetten. - Sajnálom ami történt veled. Ha bármikor úgy érzed, hogy elszeretnéd mesélni, én itt leszek. - fogta meg gyengéden a kezemet az asztalon. Nem tudtam megint elég hálás lenni neki, hogy ilyen kedves velem. - Nekem szerencsére nem ilyen rossz a helyzetem de az akkori 8 éves énemnek nehéz volt feldolgoznia. - kezdte, én pedig figyelmesen hallgattam. - Apa egyre kevesebbet volt itthon. Anya az elején nem szentelt rá túl sok figyelmet viszont egy idõ után gyanakodni kezdett. Egyszer anya elhozott elõbb a suliból és mondta, hogy most apa is dolgozik szóval míg nem ér haza, lepjük meg és süssünk neki valamit. Boldogan mentünk haza ám amikor benyitottunk, megláttuk ahogy apa egy másik nõvel csalja anyát. - itt hirtelen kicsit csendbe maradt, biztos még mindig nehéz errõl mesélnie. - Anya felküldött a szobámba és onnantól kezdve csak ordibálást hallottam. Apa nyilván próbálta kimagyarázni magát, de anya nem hagyta és elküldte. Minél gyorsabban el is vált tõle. Rossz volt látni összetörni azt aki mindig mindenkinek csak jót akar és boldog. De még emellett se feledkezett meg rólam és a lehetõ legjobbat akarta nekem. - mondta majd szomorúan rám kapta a pillantását.

- Sajnálom Harry és nagyon köszönöm hogy megbíztál bennem és elmondtad ezt. - mondtam meghatódva. - Gyere, fizetek aztán induljunk el mert elszaladt az idõ és kezd lassan sötétedni. - mondtam és indultam a pult felé fizetni.

- Louis várj. - kiáltotta mire érdeklõdve fordultam hátra. - Majd én fizetek. - mondta és gyorsan fel is pattant.

- Ne hülyéskedj Harry. Én hívtalak el. - mondtam mire szólásra nyitotta a száját de egy 'el is felejtheted' pillantással néztem rá, amitõl inkább visszaült a helyére. Elégedetten mentem oda Katyhez aki mosolyogva kapta fel a fejét.

- Harry nagyon aranyos. Tökéletes választás. - kacsintott mire elvigyorodtam, és egy pillanatra a cuki göndörre néztem aki a kabátját vette magára. Gyorsan fizettem és én is felkaptam a ruháim.

- Mehetünk? - kérdeztem, mire bólintott és követett az utcára. Jól lehûlt a levegõ és már szürkület volt. Annyira nem szeretem ezt. Mennyivel jobb amikor a napsugarak melegítik az arcod. Na hát arra még várhatok....Öt óra múlt. Elõszõr elkísérem Harryt majd onnan megyek haza és akkor pont vacsi idõre érkezem meg. A gondolataim még mindig a mellettem levő fiú története körül cikkáztak. Nem éreztem fernek, hogy õ elmond nekem mindent én meg csak csöndbe maradok. Lehet rosszul érezné magát és azt hiszi hogy nem bízok meg benne.

- Harry. - szólaltam meg hirtelen, mire kíváncsian kapta felém azokat a gyönyörû íriszeit. - Elmesélhetem neked mi történt a szüleimmel? - kérdeztem halkan.

- Persze. - mosolygott rám bátorítóan. Mély levegõt vettem és próbáltam összeszedni a gondolataim.

- Amennyire emlékszem nagyon kiskoromból, hogy már ott se volt minden rendben. Mintha nem egészen szerették volna egymást, csak nem akartak elválni. Aztán 7 éves korom körül kezdõdött, hogy elkezdett apa inni. Viszont nála ez agressziót váltott ki. Az elõtt anyát a veszekedések közben sosem bántotta. Tartotta, hogy nõre nem emelünk kezet. Ám ebben az állapotában ezt elfelejtette és elfajultak a dolgok. Ezek egyre durvábbak lettek. Tört zúzott a házban mindent amit talált. Rengetegszer én következtem volna, de anya a legnagyobb fájdalmak árán is de mindig megvédett. Volt amikor nem mehetett dolgozni, csak hogy ne lássák a sebeit. Ám az egyik délután már nagyon tarthatatlan lett a helyzet.