Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~41~

Január.... Nem szeretem ezt a hónapot. Mire nagy nehezen vissza megyünk a suliba, és megint nyaggatnak minket a tanulással, akkor persze kezdõdik a félév zárás, és a temérdek dolgozat. Ha ezzel mind meg is vagyunk, akkor pedig mivel már 11 osztályban vagyunk, így az ofõ elmondta, hogy innentõl kezdve év végéig, plusz a végzõs év januárjáig, magyarán egy évig el kell járnunk a héten egy hajnalban, suli elõtt egy választott tárgyból faktra. Mert nyilván nem olyan könnyû az érettségi mint gondolná az ember. Á dehogy. A sok szar tantárgy mellett még választanod is kell egyet pluszba. Nekem az angolból, és franciából emelten kell méghozzá, ahogy Harrynek nem tudom rajz, festészet vagy mûvészet töribõl. Ebben nem vagyok biztos. De mindegy, a lényeg az hogy a faszom tele van a tanulással.

- Ti mi mellett döntöttetek? - kérdezte Ni suli után mindenkitõl.

- Töri. - mondta Zayn, én pedig tátott szájjal néztem rá.

- Te hülye vagy? - kérdeztem.

- Mi? A töri nagyon érdekes. Sajnálom ha te túl hülye vagy hozzá. - vágott vissza miközben megvonta a vállát. - De akkor neked mi?

- Földrajz, az az egyetlen amibõl még jó vagyok. - mondtam.

- Én is. - kiáltott fel boldogan Niall, és a nyakamba ugrott.

- Király. Akkor majd támogatjuk egymást a hajnali órákban. - kuncogtam.

- Ti? - fordult Harry és Liam felé a szõke.

- Biosz. - mondta Harry.

- Irodalom. - válaszolt a barna szemû is. Olyan édes lehet Harry ahogy reggel éppen a szövetek típusait vagy ilyesmiket tanulgat. - És melyik napokon kell jönnötök? - kérdezte.

- Hétfõ reggel, hétre. - sóhajtotta Z már elõre fáradtan. Mondjuk a hétfõ elég húzós.

- Részvétem haver. - simított a vállára együttérzõen Ni. - Nekünk Tommoval csütörtök reggel van héttõl. - mondta, és ekkor Harry szeme felcsillant.

- Nekem is pontosan akkor van. - mondta, és boldogan hajtotta fejét a vállamra, miközben én a derekánál öleltem át.

- Nekem szerda, ugyanúgy hét. - zárta le ezt az egész faktos szart Liam. Innentõl már mentünk is haza, mert kifárasztott minket a hét.

Az utolsó hetünkön januárban, csütörtök hajnalban, az elsõ szar elõkészítõre battyogtam, és alig bírtam nyitva tartani a szemem. A suli kapu elé érve félig lehunyt pillákkal vártam, hogy Harry is ideérjen. Mikor már majdnem elaludtam állva, egy alak lépett elém.

- Te vagy az Hazzus? - nyöszörögtem fáradtan, még mindig nem nyitva ki a szemeim. Ekkor egy puha ajkat éreztem enyémeknek nyomódni. Elégedetten csókoltam vissza, és élveztem Harrynek a mentolos leheletét. - Jó, te vagy az. - motyogtam elmosolyodva.

- Csak ennyibõl felismersz? - kérdezte a nálam már kicsivel magasabb alak. Szomorú vagyok hogy így lehagyott kilencedikhez képest. Sokkal másabb. Magasabb, izmosabb, a haja pedig hosszabb mint mikor megismertem, de csak egyre jobban varázsol el.

- Azért felismerem azt az isteni csókod. - nyitottam már végre ki kék szemeim, hogy az õ zöldjébe tudjak nézni. A gödröcskék megjelentek az arcán, és a nyakamba fúrva fejét, az ölembe dõlt.

- Csak aludni akarok. - motyogta fáradtan.

- Én is, kibaszottul. De valahogy csak kibírjuk. - sóhajtottam. Pár percig hagytam hogy a hideg levegõ még átjárjon minket, míg a hátát simogatom, õ pedig békésen szuszog, de öt percen belül már ott kell lennünk, szóval ideje beindulni.