Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~72~

Izgatottan ültem a kanapén, és vártam már hogy Harry végre felbukkanjon. Már bármelyik pillanatban itt kell lennie. Egész idõ alatt szurkoltam, hogy minden a lehetõ legjobban menjen. Idegesen doboltam a lábammal a padlón, mikor meghallottam hogy nyitódik az ajtó. Egybõl pattantam is föl és siettem elé. Harry felemelte a fejét, míg egy tincs az arcába hullott, és csak nézett rám. Hevesen dobogó szívvel álltam meg elõtte egy méterrel, és türelmetlenül szólaltam meg.

- Na? - kérdeztem, míg a levegõt is berekesztettem. A göndör szépen lassan kezdett el vigyorogni.

- Sikerült. - mondta ki, mire mintha egy kõ esett volna le a vállamról.

- Te jó ég. - mosolyodtam el, és átszelve a távolságot hevesen csókoltam meg. - Gratulálok. - néztem csillogó szemeibe. - Minden rendesen ment? - kérdeztem.

- Igen, egy pillanatra se mertem levenni a szemem az útról. - nevette el magát halkan.

- Olyan büszke vagyok rád baby. - böktem meg az orrát az enyémmel. - Mikor viszel el egy körre? - kérdeztem.

- Amikor csak szeretnéd, de elõbb inkább legyél jobban. - puszilt meg, én pedig bólintottam. Felmentünk a szobába, és hagytam hogy Harry lefürdjön míg én az ágyra feküdtem. Annyira boldog voltam, mint mikor az én jogsim sikerült. Mindenképpen szerettem volna hogy Harry boldog legyen, és ne kelljen elkeserednie.

- Pihenjünk. - dõlt le mellém Harry egy alsóban és egy hosszabb fekete pólóban. Magával hozta azt a kellemes eper illatot, mikor óvatosan a mellkasomba fúrta az arcát.

- Ennyire kifárasztott? - kuncogtam, míg a tincseibe túrtam.

- Ühüm. - motyogta. A kezéért nyúltam, és teljesítve a kérését, pihentünk kicsit..

***

Ma megyek varratszedésre. Idegesen készülõdtem el, míg Harry nyugtató szavait hallgattam. Már nem piros és duzzadt a sebeim körül a bõröm, csak kicsit érzékeny. A fejem nem is fáj már, de a gyógyszert még szedem. A halántékomon elmúlt a seb, szóval kezdek felépülni. Míg én beültem a kocsiba, hogy anyával elinduljunk, Harry kicsit hazament mert már jó ideje csak nálunk volt. Idegesen rágcsáltam a számat, míg az ablakon néztem ki.

- Nem lesz semmi baj kincsem. - hallottam meg anya hangját.

- Tudom. - mondtam, de a hangom nem volt túl meggyõzõ.

Gyomorgörccsel ültem fel az ágy szélére, hogy Mr. Miller elvégezze az alap vizsgálatokat, majd kezdje a varratszedést. A felsõmet levettem, majd a hátamra feküdtem. Szaporán vettem a levegõt, míg mikor megéreztem a bal oldalamnál levõ fájó érzést, szorosan lehunytam a szemeim. Õszintén, eléggé fájt. Legszívesebben legurultam volna arról a rohadt ágyról, de szerencsémre próbálta minél hamarabb kiszedni az összeset.

- Rendben akkor már csak a váll van vissza. - mosolyodott el, és ott is ugyanúgy lehunytam a pilláim. Ezt jobban bírtam, de szintén elég kellemetlen volt. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor már bekötötte a sebeket. Minden kérdésére válaszoltam, amiket írt is egy lapra.

- A gyógyszert már nem kell szednie ha nincs panasz semmilyen fejfájásra. Esetleg ha hirtelen lenne valami, akkor vegyen be de már nem valószínû. A mellkasát már nem kell körbe tekerni, elég csak a sebet leragasztani. A vállát is szintén leragasztani kell. Amint már úgy érzi hogy képes rá, kezdjen el könnyebb feladatokat végezni. Gondolok itt például vállkörzésre, de csak ha nem fáj és nagyon óvatosan. Viszont pár héten belül már rendben lesz minden. - csukta be a mappáját. Te jó ég, mondhatna ennél jobb híreket?