Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~3~

Nem hiszem el komolyan. Már december közepe van. Olyan mintha még csak tegnap lett volna hogy hazajöttünk a kirándulásból. Annyi minden történt azóta, de közben mégse. Már elég sok jegyet kaptunk. A tanárok is már ismernek minket. Meg van mindenkinek a kedvence, és persze az utáltak. Én személy szerint az angolt, franciát és földrajzot imádom a tanárral együtt. Viszont ott van a matek, fizika, kémia és töri amivel ki lehetne kergetni a világból. A tesi pedig köztes, mert amúgy nem lenne semmi bajom vele ha nem lenne egy oltári nagy paraszt a tanárunk. Konkrétan mindenbe beleköt és halálra kínoz minket. Senkit se szereti, és még nagyképû is. Ki nem állhatom. Niall teljesen más tantárgyakat szeret, és utál mint én. De mindegy nem ettõl leszünk legjobb barátok. Zayn azóta mindig velünk van. Nem gondoltuk volna, hogy ennyire vicces és jószívû amikor hozzánk rakták egy szobába. Lassan teljesen a bizalmába fogad, és lehet nemsokára elmondom neki a titkom. Rajta egyébként látszik, hogy mûvész suliból jött. Ha nem is vallja be, de gyönyörûen rajzol. Nagyon tehetséges az biztos. Nagyjából ismerjük a többi évfolyamosokat, de csak annyira ha rájuk nézünk akkor eltudjuk mondani, hogy melyik osztályba járnak. Néha látom a folyosón Harryt. Mindig egy barna hajú sráccal lóg. Egy idegen biztos nem mondaná meg, de ha meglátom mindig eszembe jut milyen kis sebezhetõ is. Bár igaz, hogy csak a nevét tudom és nem is ismerem, mégis érzem rajta ha csak ránézek is milyen ártatlan és talán szeretetéhes. De hát a barna hajú fiú mindig ott van vele, biztos megvédi így nem kell aggódnom. Nem mintha más miatt kellene hiszen semmi közünk nincs egymáshoz. Ugye csak az erdõs eset, de biztos már el is felejtette. Na mindegy is, holnap már végre téli szünet. Karácsony, szülinapom, szilveszter egyszerûen imádom. Rajz volt az utolsó óránk pénteken, és csengetés után ment mindenki a szekrényéhez. Én csak azért mentem, hogy kivegyem a tesi cuccom és hazavigyem a szünetre. Kinyitottam a szekrényt és kivettem ami kellet, de amikor csuktam be, valaki nekem jött.

- Nem hiszem el baszki, nem látsz? - mondtam, majd ránéztem a személyre, és rögtön vissza szívtam volna amit az elõbb mondtam.

- Én...sajnálom...nagyon sajnálom. - mondta Harry remegve, de most tõlem félt, és ez nagyon nem tetszett. Nem akartam, hogy ez a csöppség féljen tõlem.

- Basszus Harry, én sajnálom. Nem akartam ilyen lenni, csak tudod utolsó óra után van és fáradt vagyok. Nem hittem, hogy te vagy az. Nem akartam ilyen goromba lenni. Bocsánat. - mondtam, és közben nagyon rossz embernek éreztem magam, amiért ilyen paraszt vagyok néha. Miért nem tudtam csak szimplán kussba maradni? Akkor egy idióta vagy Tomlinson. Most fél tõled. Gratulálok.... Ránéztem, de õ még mindig szótlanul állt. Már akart ellépni amikor még utoljára bocsánatot kértem.

- Bocsánat. - mondtam.

- Neked nem kell semmiért bocsánatot kérned. - mondta majd ellépett tõlem. - Én mindenkinek útba vagyok. - mondta halkan a földet nézve, de láttam könnyes szemét. Megakartam szólalni, de õ már gyors léptekkel elment. Annyira de annyira rosszul éreztem magam. Csak utána akartam menni és megölelni, hogy nincs útban és ne gondolja ezt soha. De már nem tudtam, így csak mérgesen becsaptam az ajtót és indultam hazamenni.

- Hahó Tommo hallasz? - kérdezte Niall.

- Igen bocsi mit mondtál? - kérdeztem, de félig teljesen más világba voltam.

- Hogy majd szülinapodkor találkozunk ahogy megbeszéltük. - mondta Ni moslyogva.

- Ja persze. Már nagyon várom. Most viszont mennem kell srácok. Sziasztok. - mondtam gyorsan. Õk furán összenéztek de ez engem most cseppet sem érdekelt. Csak haza akartam menni, és nem gondolni arra ami ma történt. Kint is rohadt hideg volt ami a hangulatomnak csak még jobbat tett. Ahogy hazamentem, bevágtam magam a szobámba és vacsoráig ki se mentem. Addig kicsit sikerült megnyugodnom, de az agyam még kattogott. Evés után hamar sikerült elaludnom, megszabadítva magam a rossz gondolatoktól.