Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~66~

Ahogy lassan kinyitottam a szemeim, hirtelen megijedtem hogy hol vagyok. Aztán leesett, hogy a csodás kórházban. Még mindig ugyanaz a szag, a fehér falak, és az egyedüllét. A szobát beterítette az erõs napfény, így talán ettõl már egy kicsit jobb kedvem lett. Amit elõször éreztem, hogy életemben nem voltam még ennyire szomjas. Tegnap is durva volt, de ma már elviselhetetlen. Óvatosan lejjebb húztam a takarót és próbáltam feljebb tolni magam, de nem bírtam. Túlságosan gyenge voltam, és sajgott a fejem. Aztán hirtelen észrevettem anyát a fotelben, éppen egy újságot olvasva. A zajra viszont felkapta a fejét, és csillogó szemekkel nézett rám.

- Felkeltél kincsem. - mosolygott, és lerakta az asztalra a magazint. Mióta lehet itt és mennyi az idõ?

- Szia anyu. - mondtam rekedten.

- Kipihented magad? - kérdezte.

- Ühüm. - bólintottam a szememet dörzsölve. - Hány óra van? - kérdeztem.

- 11 körül. - mondta, mire kikerekedtek a szemeim.

- És hány óra óta vagy itt? - kérdeztem elõre félve a választól, mert azt nem szerettem volna ha már órák óta csak itt ülnie kellett.

- Nem lényeg az. Már mondtam hogy reggel itt leszek. Örülök hogy most már ébren vagy. - mondta, és szemeiben tényleg nem láttam semmi neheztelést emiatt. Megint megpróbáltam feljebb ülni, de most sem sikerült.

- Segítsek? - kérdezte anya.

- Kérlek. - néztem rá, mert már nagyon kényelmetlen volt a folyamatos fekvés. Mellém állt, és a felkarom fogva próbált segíteni, de nehéz volt neki, mert a bordám és a kulcscsontom is elvolt törve. - Rohadt szomjas vagyok. - nyüszögtem fájdalmasan, míg sikerült ülnöm, a párának dõlve.

- Szólok a nõvéreknek hogy felkeltél. - állt fel anya, és már el is tûnt az ajtó mögött. Nehéz még mindig felfognom hogy mi történik körülöttem. Nem tûnik valósnak, és olyan mintha csak egy rossz álom lenne. Nem kellett sokat várnom, hogy megjelenjen a két ápolónõ, és a kis tologató kocsin hozzák be a sok dolgot.

- Mr. Tomlinson hogy érzi magát? - lépett az egyik hozzám, és valamit az infúziónál babrált.

- Gyengén és fáj a fejem. - mondtam. - Plusz rettentõ szomjas vagyok.

- Most már ihat és ehet is. A gyógyszereket is hoztuk, de emellett az infúzióba is lesz adagolva ami kell. - mondta a másik, és az éjjeliszekrényemre pakolt egy tálcán mindent amit említett. - Valahova kell esetleg mennie? - kérdezte, mire csak nemlegesen ráztam a fejem. Csodálkoztam hogy még mindig nem kell mosdóba mennem, de rájöttem hogy rohadtul nincs semmi bennem. Nem is ittam és nem is ettem egy ideje.

- Akkor bármi van csak jelezzen. Este pedig jövünk a gyógyszerekkel. - nézett rám.

- Köszönöm. - mondtam hálásan. Mikor mind a ketten kimentek, anya visszajött és leült mellém. - Amúgy milyen nap van? - kérdeztem.

- Kedd. Vasárnap este történt a baleset. - mondta. - Na mit kaptál? - nézett a szekrény tetejére, így én is odapillantottam. Két szelet kenyér, mellette egy kis vaj dobozban, és két szelet szalámi. Egy nagy pohár víz, és a gyógyszerek, ami kettõ tabletta volt.

- Na víz most azonnal. - nyúltam érte. Ahogy egy kézzel megpróbáltam felemelni a kezem remegni kezdett, így csak a kettõvel tudtam tartani. Egy húzás alatt megittam az egészet, de úgy éreztem hogy az egész Csendes-óceán is jöhet még.

- A gyógyszer elõtt egyél kicsit. - mondta anya. Engedelmesen nyúltam érte, amit addig anya már megkent, és rárakta a szalámit. Nem volt valami sok, de nem is bírtam volna többet jelenleg. Niall biztos nagyot csalódna bennem :D