Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~87~

Nem vettem fel a kapcsolatot senkivel, miután kiderült hogy elkapták apát. Pedig megtehettem volna. Akár még Harryvel is beszélhettem, és találkozhattam volna. Plusz, ugye vissza költözni Londonba, újra a normális életembe. És egy percet se hezitáltam volna megtenni, ha.... ha nem tudom meg Nialltõl a dolgokat. Mert ez rengeteg mindent változtatott a szemléletemen. Több, mint fél évet szenvedtem itthon, megölt Harry hiánya, és csak vele szerettem volna találkozni ez idõ alatt. Belepusztultam a fájdalomba, és bármit meg tettem volna, hogy láthassam. És még ha teltek is folyamatosan a hónapok, maradt reményem. De csak õ miatta. Majd kiderül, hogy õ tovább lépett, amit még mindig nehéz felfognom, már nincs értelme. Hisz minek? Természetesen, eszméletlenül hiányzik Liam, Zayn és Niall is. De... úgyis most egyetem jön, és mint kiderült õk hárman Londonban maradnak. Nekem még ötletem sincs, de nem hiszem hogy anya oda jelentkezett, mikor akkor apa még meg se volt. Harryrõl fogalmam sincs, így ezt számításba se tudom venni.

Úgyhogy összeségében Harryt nézve, két dolog miatt nem lenne érdemes vissza mennem. Az elsõ, hogy ugye elvileg együtt van az osztálytársával. Attól függetlenül, hogy ezt nem vagyok képes elfogadni, tény. És fõleg ilyen messziségbõl nem is tudok ezzel mit csinálni. Ha tovább lépett rajtam, akkor el kell engednem. Még akkor is, ha én ebbe belepusztulok. Csak azt szeretném, hogy boldog legyen.

A második ok, pedig, hogy.... féléve egy levelet hagytam magam után. Azóta nem tud rólam semmit, csak hogy elmentem. Nem várhatom el tõle, hogy semmit se tudva várjon rám örökkön örökké.... még akkor sem, ha én ezt tenném. És ha tovább lépett, akkor nem bukkanhatok fel, és zavarhatom össze megint. Hogy 'Héé, elmentem hat hónapja, igaz hogy már mással vagy, de itt vagyok újból. Gyere vissza hozzám, mintha nem történt volna semmi, és hagyd el a másik emberkét.' Ezt nem tehetem meg.

Így, még ha óriási szívfájdalommal is, de megszakítottam a kapcsolatot mindenkivel. Vagyis az a mindenki Niall, és a többiekkel továbbra se fogok beszélni. Így a legjobb, ha szeretnék mindent tiszta lappal kezdeni. De egyszerûen nem fogom tudni elkerülni, hogy a múlt ne kísértsen. Minden éjjel lehet megfogom bánni, hogy nem mentem vissza az angyalomhoz, és álomba sírom magam megint, de meg kell próbálnom.

Május utolsó hete volt az egész vizsgahét. Minden nap valamibõl érettségiztem, sõt pár még júniusba is átlógott. Rengeteg, és rengeteg üzenetet, plusz hívást kaptam Nialltõl. Hisz, már vagy 2 hete nem vettem fel neki. De miután már meguntam, egyszerûen letiltottam a számát könnyes szemekkel. Így, már senki se fog elérni Londonból. Letöröltem a könnyeim, egy mély levegõt szívtam, és még utoljára megsimítottam a fehér ingemet. Majd görcsölõ gyomorral léptem be az épületbe, ahol az elsõ vizsgámat teszem meg. Rengeteget készültem, és úgy érzem, hogy mindent tudok. Már csak nem kéne az idegesség miatt elszúrni...

***

Minden vizsgámnak vége. Az összes írásbelinek, és szóbelinek is. Ahogy teltek a napok, úgy szoktam hozzá az izgalomhoz, így már nem stresszeltem az utolsó napon annyira, mint az elsõn. Nem volt könnyû egyik sem, de szerencsémre olyan tételeket húztam amiket szinte kívülrõl tudtam, és úgy érzem, hogy az írásbelivel sem volt gond. Így mind a négyen, vidáman ültünk az étkezõben, és míg a papa pezsgõt töltött mindenkinek, addig anya a sütit rakta az asztalra.

- A legokosabb gyerekemnek. - emelte fel a poharát anya.

- De csak egy van nem? - kérdeztem értetlenül.

- De, szóval igaz amit mondtam. - mosolyodott el, mire a többiek nevetni kezdtek, én pedig csak megforgattam a szemem.

- Köszi szépen. - koccintottam elmosolyodva. Míg elkezdtünk enni a sütibõl, mindenki áradozni kezdett.