Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~79~

Egyik szünetben arrébb hívtam Zaynt és Niallt, mert ezt muszáj volt megkérdeznem tõlük.

- Srácok, lenne egy fontos kérdésem. - mondtam a számat harapdálva.

- Mond csak. - bíztatott Niall, míg egy kört alakítottunk.

- Ti hova mentek egyetemre? - kérdeztem kíváncsian. Elõször csak furán néztek, de persze válaszoltak.

- Mi Liammel itt maradunk Londonban. - mondta Zayn.

- Én is Londonra gondoltam, miért? - kérdezte Niall. Az a baj, hogy a gondolataim csak kavarogtak.

- Csak kíváncsi voltam, én is ezt néztem ki. - vontam meg a vállam, mintha csak úgy kérdeztem volna. De közben ezek a válaszok sajnos egyáltalán nem segítettek a helyzeten. A csapatból mindenki itt marad, de persze aki a legfontosabb az megy a világ végére. Többet nem is hoztam fel ezt a témát, mert azt szeretném a legkevésbé hogy még a többieket is ezzel terheljem...

A következõ héten, ami október utolsója volt, és szerdától már õszi szünetünk van, muszáj volt Harryvel leülnünk beszélni. Kint ültünk nagy pulcsikban a hintaágyon a szokásosan. Én a szélén ülök, Harry a fejét az ölembe hajtja, én pedig a haját simogatom.

- Sokat gondolkodtam hogy hogy tudnánk mégis megoldani. - nézett a már lemenni készülõ Nap irányába.

- És mire jutottál? - kérdeztem gyengéden, míg egy csigát tekertem az ujjam köré. Fura volt hogy most nyugodtnak éreztem magam.

- Nem megyek Manchesterbe. - mondta ki, mire minden mozdulatom megállt, és már egybõl kezdtem is ellenkezni.

- Harry nem, biztos hogy n-

- Hallgass végig. - nézett fel a rémült szemeimbe. Nagy nehezen befogtam a számat, és vártam hogy folytassa. - Szóval... Londonban is van hasonló szak. Igaz hogy nem az amit kinéztem ott, de van ami szintén jó lesz. Arra fogok jelentkezni, és maximum majd miután lediplomáztunk, elvégzek egy másik képzést is. Így mind az öten egy városban maradunk, de a legfontosabb hogy tõled nem szakadok el. - mondta el halványan mosolyogva, de nekem nem tetszett.

- Baby, azt a szakot azért nézted ki, mert az a tökéletes neked. Lehet találtál hasonlót, de az akkor sem az álom szakod. Bûntudatom lenne, ha nem arra járnál amire vágytál már mióta. - néztem rá elhaló hangon. - Inkább valahogy megoldjuk ezt a pár évet, igaz hogy leginkább távkapcsolatként, de valahogy lesz. Csak azt tedd amit szeretnél. - mondtam õszintén, mert tényleg csak a legjobbat akartam neki.

- Louis, döntöttem. - nézett mélyen a szemeimbe. - Nem hagylak itt, és hidd el hogy jó lesz ez a szak is. - mondta minél meggyõzõbben, de láttam a smaragdokban hogy nem az amit legszívesebben tenne. Tudom hogy amikor a tónál is voltunk, mennyire mondta hogy ez neki a tökéletes szak Manchesterben. Bármennyire is tudom, hogy képes lenne ezt megtenni értem, nem érezni annyira jól magát, mintha elmenne.

- Kérek, tedd azt amit igazán szeretnél. - nyúltam az arcához.

- Hozzád szeretnék közel lenni, és egy percre sem elszakadni. - mondta halkan, mire a szívem megtelt melegséggel, de az a rossz érzés nem múlt el, maximum csak most figyelmen kívül hagytam. Bár rohadt önzõnek éreztem magam valamilyen szinten, mert így nekem nagyon jó lesz, neki pedig alkalmazkodnia kellett.

Lejjebb hajolva, egy hosszú puszit nyomtam a homlokára, majd nagyot sóhajtva néztem a naplementét. Nem lennék képes most semmivel sem meggyõzni õt, hogy ne maradjon itt, szóval jobb ha hagyom. Tudom hogy talán megkéne könnyebbülnöm, mert megvan a megoldás, de most így talán még frusztráltabb vagyok..