Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~20~

Végre hétfõ. Harry pedig elvileg most végzett a suliban szóval nemsokára itt lesz. Te jó ég mikor láttam már utoljára. Most már szinte teljesen jól vagyok, egy picit vagyok még náthás meg kapar picit a torkom de ennyi. Már hõemelkedésem sincs. Ez azért szuper mert így nem fogom megfertõzni Harryt. Kopogást hallottam az ajtómon.

- Gyere. - mondtam és vártam már hogy megpillantsam a világ legszebb teremtményét. Harry gödröcskés arcával, csillogó szemekkel lépett be.

- Szia Louis. - mondta és boldogan ült le mellém az ágyba.

- Hali. - mosolyogtam és megfogtam a kezét, majd puszit hintettem rá. - Milyen volt a suli? - kérdeztem.

- Elment, a szokásos. Bár nélküled rossz volt ez az egy hét. - szomorodott el. - Plusz a mai nap és max csütörtökön jössz legközelebb.

- Héé ott volt veled Liam. És hétvégén majd tuti találkozunk. Nehéz lenne még egy napot is kibírni nélküled. - szorítottam a kezén egyet. Vasárnap lesz a szülinapja. Akkor muszáj lesz találkoznunk.

- Jobban vagy már? - kérdezte aggódva.

- Igen már majdnem 100%-osan. - vigyorogtam. - Csütörtök már biztos ott leszek veled a suliban. - mondtam mire elmosolyodott. - Sok házid van? - kérdeztem mert nem szerettem volna fenntartani.

- Eléggé. - sóhajtotta fáradtan.

- Akkor nyugodtan menj ám haza és csináld meg. Nem szeretném ha miattam nem sikerülne valami. - kezdtem. - Koncentrálj a tanulásra és csütörtökön reggel várlak a sulinál.

- De veled szeretnék lenni. - mondta halkan.

- Én is hidd el. - sóhajtottam. - Jó na egy picit még maradj. - mondtam mire egybõl felderült az arca. Kitártam a kezeim, majd Harry boldogan feküdt és simult be mellém. Illatát mélyen belélegeztem és hagytam hogy a nyugodtság átjárjon.

- Nem maradhatunk így csütörtökig? - motyogta Harry mire elkuncogtam magam.

- Nem lenne rossz ötlet. - simogattam a haját. Olyan jó volt így és én sem akartam hogy elmenjen. De nem figyelünk és már perceket feküdtünk. Sajnos tudtam mi lesz ha nem engedem el. Késõbb ér haza emiatt késõ estig fog tanulni, magyarán kevesebbet tud aludni és másnap álmos lesz.

- Harry. - suttogtam. - Tanulnod kell. - mondtam szomorúan mire nyüffentett egyet és lassan kezdett tápászkodni. Lehangoltan rám nézett majd fölém hajolva egy puszit adott ajkaimra. Felvette a táskáját és az ajtóhoz lépett.

- Sok sikert a napokhoz és csütörtökön találkozunk. - mosolyogtam rá.

- Rendben, szia Lou. - intett vidáman majd kilépett. Milyen jó lett volna most így elaludni. Miért nem állíthatjuk meg az idõt és élvezhetjük a pillanatokat? Legalább csak egy picit tovább. Sok helyzetben annyira jó lenne..

***

Szerdán mentem vissza az orvoshoz. Azt mondta szépen meggyógyultam de erre a két napra már ne menjek vissza. Kurva jó. Harry nagyon szomorú lesz ha megtudja.

Louis: Szia, az orvos azt mondta ne menjek már vissza erre a két napra. De hétvégén mindenképp találkozzunk, majd írok.

Harry: Neee mondd hogy csak viccelsz :(

Louis: Sajnos nem, de ügyes vagy ezt a két napod már kibírod.

Harry: Nem hiszem :/ de hétvégén legalább látlak..

Louis: Igen ;)

Õ nem tud róla de pénteken megfogom lepni. Elmegyek érte a suli elé és elviszem kávézni. Remélem örülni fog neki.