~16~

534 41 4
                                    

Egy tincset óvatosan eltűrtem az arcából és közelebb hajoltam. Pár centire tőle megálltam és vártam egy kisebb megerősítésre. Mire vissza néztem volna zöld íriszeibe ő közeledett egy kicsit. Lehunytam szemeim és egy pillanatra esküszöm éreztem azokat a csodákat az ajkaimnak nyomódni de hirtelen valaki mellénk vagyis ránk esett ezzel teljesen elszakítva minket egymástól. Egy 30 év körüli férfi lehetett aki a lábaink között feküdt.

- Bo-bocsánat. - kezdett magyarázkodni és amilyen gyorsan csak lehetett feltápászkodott és odébb csúszott. A varázst pedig vitte magával. Harryvel nagyon zavarban voltunk és nem tudtuk most hogyan tovább. Alig mertünk még egymás szemébe nézni is. Valamit gyorsan ki kellett találnom.

- Fhuu én eléggé fázom, te nem? - néztem rá dideregve. Hihetetlen kínos volt ez de nem tudtam jobbat kitalálni.

- De én is már. - mondta és alig találta a hangját.

- Gyere menjünk ki. - biccentettem és újra megfogva egymás kezét kimentünk a pályáról. Elvittük a korit, rendesen felöltöztünk és kimentünk. Már hat óra bõven volt és korom sötét. A hideg már szinte fel se tûnt. Útközben néha-néha megszólaltunk de leginkább mind a kettõnk a saját gondolatába volt merülve. Õ is akarta láttam. Valamit ki kell találnom. Már érzem hogy itt az ideje hogy ezt a lépést megtegyem. De szeretném ha az tökéletes lenne. Csütörtökön a szülinapom és szenteste. A következõ két nap rokonozás meg akkor Harryt sem szeretném zaklatni. De utána mi lenne ha ott aludna nálunk? Anyát picit megismerné is tudnánk többet együtt lenni meg filmezni. Tökéletes terv. Annyira feldobódtam, remélem õ is benne lesz.

- A szülinapod mikor ünnepeljük? - kérdezte hirtelen.

- Mármint? - néztem rá.

- Mikor találkozunk hogy az ajándékod oda tudjam adni? - kérdezte.

- Harry nekem az ajándék hogy szóba állsz velem. - mosolyogtam halványan.

- Nem baj, akkor is kapsz. - mondta ellentmondást nem tûrõ hangon. A kapujukban megálltunk egymással szemben és megfogtam a két kezét. A lámpa fénye egy picit megvilágította így egy hangyányit láttam csillogó szemeit.

- Van egy ötletem. - kezdtem. Harry kíváncsian nézett rám. - Mi lenne ha 27 vagy 28-án mikor már ti sem vagytok rokonoknál és van kedved akkor nálunk aludnál? - kérdésem igen meglepte. - Anyát is megtudnád picit ismerni plusz jó lenne kicsit több idõt együtt tölteni. De csak akkor ha tényleg szeretnéd. - néztem rá reménykedve hogy belemegy az ötletbe.

- Megbeszélem anyuval de tetszik az ötlet. - mosolygott rám és megölelt. Megkönnyebbülten szorítottam magamhoz.

- Akkor a részleteket megbeszéljük még. Jó éjt Hazza. - néztem rá és egy puszit nyomtam a kézfejére.

- Szép álmokat Lou. - mondta õ is boldogan, majd bement a házba. Mosolyogva indultam haza. Igaz hogy az a rohadt csávó elrontotta a pillanatunkat de majd bepótoljuk remélem, de így is fantasztikus este volt. Mikor hazaértem anya már az étkezõ asztalnál várt a finom palacsintákkal.

- Szia anyu. - mondtam majd levettem a kabátom.

- Szia Louis. Gyere kész a vacsi. - mosolygott. Kézmosás után szembe leültem anyával és nekiláttunk az isteni palacsintáknak.

- Anya kérdezhetek valamit? - néztem rá.

- Persze édesem. - mosolygott.

- 27-én itt aludhat Harry? - kérdeztem félve. Mármint már aludt itt nálam barátom de ez most más és lehet anya is érzi ezt.

Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff. Donde viven las historias. Descúbrelo ahora