Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~27~

Harryék július elsõ felében nem voltak itthon. Azt mondta, nyáron mindig több napra elmennek a nagymamájukhoz. Ezt kihasználva én is próbáltam anyuval lenni minél többet, bár nem mindig tudott kivenni szabadságot, ezért sokszor csak ültem a szobámban és sorozatot néztem, vagy a srácokkal lógtam. Volt párszor amikor még gördeszkázni is elmentem. Akkor eszembe jutott hogy Harryt újból megkéne próbálni megtanítani. Na majd ha hazaér. Holnap után fog itt lenni. Akkor lesz egy hetünk együtt, utána pedig megyünk öten Liamékhez.

Louis: Hiányzol :(

Írtam neki, mert már nem bírtam tovább. Csak magamhoz akartam ölelni. Pár perccel késõbb jött is a válasz.

Harry: Te is nekem...

Louis: Nem tudnál elõbb hazajönni?

Harry: Nem Louis :( de már csak 2 nap és ott vagyok

Louis: Az még nagyoooooon sok. Nem bírok várni addig

Harry: Lou ne hisztizz, hidd el hamar elmegy majd a nap

Louis: Könnyû ezt mondani. Nélküled nem megy el hamar. Bár várj, abbahagyom ha megígérsz valamit..

Harry: Ajajj na mit?

Louis: Megpróbálsz velem megint gördeszkázni

Harry: Ki van zárva Louis

Louis: Naaa légysziii

Harry: Nem

Louis: Kérlek...cserébe kérhetsz valamit

Harry: Nah így már jobban hangzik. Akkor ha portrét állsz nekem nyafogás nélkül, akkor beleegyezek

Louis: Aktot?

Harry: Nem te hülye, csak a mellkasodtól

Louis: A mellkasomtól lefele?

Harry: Nem bírom tovább Tomlinson. A mellkasodtól FELFELE

Louis: Jó jó ne kiabálj. Akkor holnapután találkozunk

Harry: Kibírod :) szia Lou

Mosolyogva raktam el a telefont és az ágyon fekve, a ventilátor monoton hangját hallgatva vártam hogy elteljen az a 2 nap.

***

Lassan kezdtem ébredezni. Ahogy a szemeim nyitogattam, a szobába besütõ fény egybõl pilláim alá szökött. Olyan békés reggelnek éreztem ezt valamiért. Biztos lehet már vagy 1 óra mert nyáron sose kelek fel ebédre. Valami fura volt. Túl békés, és nyugodt minden. Ekkor éreztem, hogy egy kéz ölel át hátulról és a hozzá való test a hátamnak simul. Ijedten fordultam hátra, de akkor szembe találkoztam azzal az angyali gödröcskés arccal. Harry mosolyogva nézett rám alig pár centi távolságról. Hirtelen azt se tudtam hogy most álmodok vagy ez a valóság. Harry kuncogni kezdett összezavarodott arcom láttán.

- Szia Lou. - suttogta, és derekam simogatta.

- Most tényleg itt vagy vagy álmodom? Mert elvileg te csak holnap jössz haza. - kérdeztem még mindig azt se tudva ki vagyok.

- Egy nappal elõbb jöttünk, így gondoltam megleplek. - nézett rám smaragdjaival. Egy ideig még arcát pásztáztam hogy felfogjam a szavait, aztán a boldogságtól hirtelen felpattantam, és a lábamat átlendítve Harryre feküdtem. Arcom a nyakába fúrtam, és lehunytam szemeim.