Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~76~

Szóval ami tömören vár rám ebben az évben: minden kedden hajnalban felkelni földrajz faktra és meghalni, emellett még 5 tantárgyból érettségizni, szóval ez hihetetlen sok tételt jelent megtanulni, persze kiválasztani a tökéletes szakot a tökéletes egyetemet. Emellett kiélvezni még az utolsó hónapaimat gimisként, és minél több idõt tölteni a többiekkel, Harryvel és persze anyával. Héé ez nem is sok, csak lehet útközben belehalok. Ahányszor leülök az íróasztalom elé, és mélyeket lélegezve próbálom kicsit tisztábban látni a helyzetet, feladom. Egyelõre arra büszke voltam, hogy a teendõimet összetudtam szedni, és leírni. Így legalább már azt tudom, hogy mit kéne megcsinálnom. Egyelõre ezzel megvoltam elégedve, és hagytam a francba az egészet. A tételeket úgysem most szeptemberben fogom elkezdeni tanulni, mert még azt sem tudom mik lesznek azok.

- 2 hetet már túléltünk haver. - karolta át a vállam Niall mikor kiléptünk utolsó óra után pénteken az osztályterembõl.

- Már csak kurva sok van vissza. - mosolyogtam rá miközben a fogaim között szûrtem a szavakat. Niallnek a válasza csak nevetés volt, és elengedett ahogy a kapu elé értünk. A többiek is hamar csatlakoztak hozzánk, majd pár perces beszélgetés után hazamentünk. Harry boldogan szorongatta a kezem, míg a napsütésben sétáltunk haza.

- Louis. - pillantott rám, még mindig jó kedvvel.

- Igen? - kérdeztem, és halványan én is elmosolyodtam az õ vidámságán.

- Pár napja festés órán kaptunk egy nehezebb feladatot. - kezdte. - Egy nagy vászonra kell portrét festenünk, de úgy hogy valaki rendesen modellt áll nekünk. Persze csináltunk már ilyet, de minél jobban ügyelni kell arra hogy élethû legyen. És arra gondoltam, hogy amúgy is újra alkothatnánk a portrét amit tavaly festettem rólad, plusz örülnék neki ha téged festhetnélek le. - nézett végig csillogó szemekkel. Akaratlanul is melegség öntötte el a mellkasom, Harry bármikor is gondolt rám ilyen formában. - Megengeded? - kérdezte, mert még mindig nem válaszoltam.

- Persze. - mosolyodtam el, és szorítottam egyet a kezén. - Mikor? - kérdeztem.

- Holnap nálunk?

- Rendben, addigra készítem magam hogy megfogok halni ha megint addig kell egyhelyben lennem mint tavaly. - nevettem el magam.

- Hát lehet még tovább is. - húzta el a száját Harry.

- Mi? - fagyott le a mosoly az arcomról.

- Nem viccelek. Nagyon kidolgozott, élethû és szép festményt kell készítenem, ami nem fél óra. Sajnálom. - préselte vonallá a száját, míg én döbbenten hallgattam.

- O-oké, valahogy kibírom. - fújtam ki a levegõt, míg beléptünk a házba, és valami ennivaló után kutattunk..

***

Harry a szobáját teljesen átalakította egy festõ szobává. Minden le volt takarva fóliával, nem viccelek... minden.

- Harry miért nem látszik ki semmi a sok fóliátol? - kérdeztem, míg végig néztem az ágyon is, amit szintén elfedett. Egy pici rész sem látszott ki.

- Mert próbálom úgy csinálni, mint egy profi. Nehéz így hogy nincs külön szoba erre, így mindent le kellett takarnom. Ha esetleg kiborul egy festék, vagy valami. De már csak azért is csináltam, mert tetszik így. Legalább úgy érzem, mintha rendes festõ lennék. - nézett végig a szobán büszkén.

- Hát ha tõlem megkérdeznék hogy ki a kedvenc festõm, biztos azt mondanám hogy Harry Styles. - léptem beljebb a szobában. A göndör halkan elnevette magát, majd egy székhez irányított.