Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~51~

Kedden szintén nagy mosollyal az arcomon tipegtem az iskola felé, ahol megláttam az angyalom. Próbáltam mindig kicsit elõbb odaérni, hogy minél több idõt tudjunk az órák elõtt is eltölteni. Ezek segítettek a napot kibírni. Viszont délután megint alig voltunk együtt, mert tanulnom kellett. Már viszonylag behoztam a lemaradásom, csak amellett minden nap kapok még plusz dolgokat, és így ez sokkal nehezebb. Harry próbál segíteni amennyit csak tud, amiért nagyon hálás vagyok neki. Ha õ magyarázza nekem útközben a matekot, akkor valahogy sokkal érthetõbbnek tûnik, mint mikor órán hallgatom.

Szerda reggel, mikor odaléptem hozzá, valamit nagyon nézett a telefonján, de mikor odaértem, inkább elrakta.

- Mit néztél? - kérdeztem kíváncsian. Egyáltalán nem követelõzõen, vagy féltékenyen, csak szimplán érdekelt.

- Semmi érdekeset, csak képeket. - vonta meg a vállát. Pár másodpercig még fürkésztem az arcát, majd inkább hagytam a dolgot, és vele foglalkoztam.

- Elsõ órád mi lesz? - kérdeztem.

- Tesi asszem. - mondta fintorogva.

- Naa legyen több kedved. Az sosem árt. Egy kis mozgás meg minden. - bíztattam reménytelenül.

- Várjunk, te azt mondod hogy nekem szükségem van mozgásra? - kérdezte összeszûkített szemekkel. - Kövér vagyok? Nem tetszik a testem? - háborodott fel, nekem pedig hirtelen fagyott meg a vér az ereimben. Nem nem nem, nem veszhetünk megint össze.

- Harry én nem úgy értettem basszus.. - mondtam gyorsan a fejemet fogva. Ijesztõen nézett rám csendben, én meg fejben már ástam a síromat, amikor hirtelen elnevette magát. Ezzel csak még jobban összezavarodtam, és lassan a nevemet is elfelejtettem.

- Tudom Louis, ne ijedj meg csak vicceltem. - legyintett nevetve. Egy felem óriásira megkönnyebbült, a másik viszont mérges volt Harryre.

- Ez nem volt vicces, nagyon megijedtem. - fontam össze magam elõtt a karomat.

- Naaa nyugi, tudom hogy szereted a testem. - bújt a karjaim közé, és a nyakamba fúrta az arcát.

- Ez igaz, de ne csinálj ilyet, ha nem szeretnéd hogy egyszer elájuljak. - mondtam lehunyt szemekkel.

- Bocsi. - suttogta, és lehelete kellemes borsózást váltott ki belõlem. Az órámra pillantottam, ami azt mutatta hogy már csak pár percünk van. Lassan toltam hátrébb Harryt, de csak annyira húzódott el, hogy a szemembe tudjon nézni. - Szeretlek. - mondta édesen elmosolyodva. Minden haragom eltûnt, és kicsit oldalra billentve a fejem néztem rá.

- Szeretlek. - mondtam, és lassan megcsókoltam. - Na gyere. - kulcsoltam össze az ujjaink, és behúztam az ajtón, hogy megint elkezdõdjön egy nap.

Csütörtökön hajnalban, nehezen kászálódtam ki az ágyból. Az a rohadt fakt, komolyan mondom már nagyon elegem van. Kicsit idegesen, meg csapkodva készülõdtem el. Nem tudom miért voltam ideges. Leginkább mindenre. Arra hogy ilyen kurva korán kell bemennem, és mindjárt helyben elalszom. Meg hogy minek vannak egyáltalán faktok, sõt minek van érettségi? Vagy legalább, ne hajnalok hajnalán lenne ez a rohadt földrajz. Idegesen trappoltam le, ami anyának is feltûnt.

- Mi történt kincsem? - dõlt a konyhapultnak.

- Az hogy kicseszett hat óra van, és utálom a sulit. - morogtam. Anya csak szórakozott rajtam, és odaadta az ennivalóm.

- Kitartást. - puszilt meg mielõtt kimentem. Feszülten sétáltam a buszmegállóba, és útközben is csak kattogtam. Fölösleges volt ezen idegeskednem, de már mindegy volt. Reggel, minden hatszor rosszabb, és már nem hagyta el az agyam. Ilyenkor szerintem elég ijesztõnek tûnhettem, de ez nem zavart. Éreztem hogy még az izmai is mereven állnak, ahogy sétáltam a suli felé. Van pár ilyen úgymond kisebb dolog ami jól feltud baszni. A suli az pont ilyen. Amikor Harryt megláttam, a szívem hevesebben dobogott, és próbáltan leplezni a zaklatottságom....sikertelenül.