Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~64~

Erre a hétre, míg Harry nincs itt, akkor kihúzhattuk a gördeszkázást. Bár mindegy, Niall így is beköltözött hozzánk. Azt mondta hogy nincs más dolga, és ezt a hetet nekem szenteli. Õszintén örültem neki, mert így mégse vagyok egész nap egyedül. Egyértelmûen sokat ettünk, meg sorozatoztunk, de minden nap próbáltunk kicsit járkálni is az udvarban hogy a lábam jobb legyen. Fokozatosan javult napról napra, de nem ment egy csettintésre. Amiket Quincy mondott azok tényleg segítettek, és hálás voltam neki. Anya megijedt mikor aznap meglátta hogy ott fekszek lila bokával az ágyon, de mivel csak zúzódás, így nem annyira idegeskedett. Harrynek mikor elmeséltem, egybõl aggódni kezdett és kérdezett pár kérdést róla, de még mindig furcsa volt valami. Nem volt bunkó, csak a hangulata nem volt olyan mint eddig. Pedig nem csináltam semmit, vagyis remélem.

- Hiányzik Harry. - dõltem el az ágyon.

- Holnap után már jön. - mondta Niall popcornt tömve a szájába.

- De az még sok. Eddig viszonylag jól bírtam, de ennyi. - nyüszögtem.

- Nem tudom... vond el a figyelmed. - adta meg a kreatív választ.

- Mivel? - kérdeztem.

- Ha ennyire õ jár a fejedben akkor vele kapcsolatos valamit. Rajzolj neki, vagy írj verset vagy... - vigyorodott el. - Egy klisés szerelmes levelet írj már neki. - nevetett.

- Hülye. - dobtam meg egy párnával, majd átgondoltam. - Jó, miért ne. - néztem rá.

- Mi van? - kérdezte döbbenten.

- Írok neki egyet. De nem valami hosszú nem tudom mit, csak egy kis levelet. - ültem fel az ágyon, és átvonszoltam magam az íróasztalhoz.

- Te jó ég. - hallottam meg Niall sóhajtását, majd hogy bekapcsolta a tévét. Elõvettem egy kisebb lapot, majd egy fekete tollat, és gondolkodásba estem. Mit kéne? Mennyit? És hogyan? Soha nem írtam még ilyet, így a toll végét rágcsáltam míg az ötletek röpködtek a fejemben. Majd csak elkezdtem, és ami jött azt írtam.

Kedves Harry!

Lehet most furán nézel, de azért írom neked ezt a levelet mert nagyon hiányzol. Igaz hogy pár nap múlva itthon leszel, de nem baj. Bár az se biztos hogy végül megkapod ezt. A lényeg hogy Niall adta az ötletet, mert neki is elmondtam hogy nem bírom már nélküled. Valamilyen szinten szánalmasnak érzem magam, hogy egy hetet nem bírok ki, de nem baj mert legalább fontos vagy. Sajnállak kicsit, mert lekaparni se tudnál. Olyan vagyok mint egy matrica. Remélem nagyon jól érzed magad a nagyidéknál, és néha azért gondolsz rám. Mire hazajössz, már remélem tudok rendesen sétálni, és akkor elmegyünk valahova. Ahhhj tudom hogy már megint elmondom de nagyon hiányzol. A nevetésed, az amikor elpirulsz, vagy csak elalszol a mellkasomon. Ezt a nyarat tele rakjuk felejthetetlen élményekkel, és egybõl el is kezdjük amikor hazajössz. Nagyon-nagyon várlak már baby!

Szeretlek, Louis <3

Nem akartam túlzásba esni, bár már lehet ez is sok volt. Kerestem egy borítékot, és ráírtam hogy Harrynek, majd pár szivecskét rajzoltam rá, és leragasztottam.

- Amikor mész haza bedobod kérlek a postaládájukba? - adtam oda Niallnek a levelet.

- Aham. - bólintott és elrakta. - Nézed? - kérdezte a tévére biccentve. Nem tudom mi ment, de leültem az ágyra és bekapcsolódtam..

***

Niall elméletileg leadta a levelet Harryék házánál. Elõször hülyének éreztem magam, hogy ez teljesen hülyeség volt és nagyon gáz. De végülis nem bántam meg, hisz csak örülni fog neki. Már vasárnap van, és egész nap vártam a hívást Harrytõl. Nem tudom mikor érkezhetnek, de szerintem ebéd után már eljöttek. Úgy gondoltam majd úgyis hívni fog, hisz már egy hete nem találkoztunk. De ahogy teltek az órák, semmi. Aggódtam, és össze voltam zavarodva. Történt valami? Vagy miért nem hív? Fél ötkor úgy döntöttem hogy átmegyek hozzájuk. Lehetetlen hogy ne legyenek még otthon. Sose szoktak este eljönni a rokonaiktól. A fekete rövidnadrágom mellé még felkaptam egy bordó lenge pólót, majd a cipõmet fel véve leindultam. Minél hamarabb akartam odaérni.