~36~

574 49 24
                                    

- Hétvégén nincs kedved csinálni valamit? - kérdezte Harry egyik nap suli után. - Mondjuk egész hétvégén csak feküdni? - ajánlotta kuncogva.

- Öhm a szombat az nem jó. - vakartam meg a tarkóm.

- Micsoda? - kérdezte kíváncsian.

- Nem fontos, majd lassan megtudod.. - mondtam, õ pedig gyanúsan méregetett, de gyorsan témát váltottam. - De szombat estétõl jó, plusz a vasárnap. - szólásra nyitotta a száját, majd becsukta. Végül kicsit megrázta a fejét, és végre hang jött ki a torkán.

- Ümm okés, de mikor tervezel beavatni bármirõl is van szó? - kérdezte.

- 2 hónap? - húztam el a szám, õ pedig csípõre tette a kezét.

- Normális vagy? Az még nagyon sok. Louis Tomlinson én addig nem bírom ki. - mondta, én pedig halkan elnevettem magam a durcás fején.

- Nyugi baby, megéri várni. - húztam közelebb, és egy békítõ puszit adtam ajkaira, amivel máris elfelejtette hogy mérges. Minden délutánt az utolsó gyakorlásokkal töltöttem, és csak eljött a várva várt szombat. Idõben odaértem, és egy mogorva idõs bácsi mellé beültem. Szépen, mindenre ügyelve vezettem. Ez a faszi persze minden létezõ dologba beleakart kötni, de nem sikerült neki. Már csak azért sem rontottam el semmit.

- Jó, átment. - morogta oda, nekem pedig egy hatalmas vigyor terült el az arcomon. Bementem az irodába, és a szükséges papírokat még aláírtam. Anya telefonszámát adtam meg, hogy hívják amint kész a jogsim és menni kell érte. Öt óra volt és december, szóval már teljesen sötét. Boldogan sétáltam az utcán, és még akkor is levakarhatatlan volt a mosolyom mikor beléptem a házba.

- Na mi az kincsem? - kérdezte anya izgatottan.

- Átmentem. - kiáltottam fel, és a nyakába ugrottam.

- Annyira ügyes vagy drágám, gratulálok. - szorított magához.

- Köszönöm. - mondtam, majd még egy puszi a fejemen, és elengedett anyu. - Csináltam vacsit nyugodtan vidd fel a szobádba.

- Komolyan? - kérdeztem meglepõdve.

- Igen, ez ma a te napod. - mondta, és egy nagy tálca melegszendvicset nyomott a kezembe, plusz egy egész doboz narancslevet.

- Ömm anya, ez egy kicsit sok nekem. - mondtam furán, a vagy 6 darab szendvicsre, és liter innivalóra mutatva.

- Csak vidd föl, hátha jó lesz. - mondta, én pedig értetlenül néztem rá, de bólintottam és elindultam a lépcsõn. A könyökömmel nagy nehezen lenyomtam a kilincset, és beügyeskedtem magam a szobába. A szívem majdnem leállt, mikor megláttam a göndört az ágyamon ülni.

- Aztakurva szia Harry. - mondtam, és az ajtót bezárva leraktam az íróasztalra a cuccokat.

- Hali Lou, hova ez a mosolygás? - kérdezte mögém állva.

- Csak jó volt a mai nap. - fordultam meg vigyorogva, és átöleltem Harry derekát.

- Ajajj kezdjek félni hogy megcsalsz? - húzta fel a szemöldökét, és a nyakam köré fonta a kezeit.

- Hááát, tudod van valaki. - mondtam elhúzva a szám.

- Igen? Na és ki az a szerencsés? - kérdezte közelebb lépve.

- Fhuu, hát magas és bomba alakja van, biztos irigyelnéd. Emellett olyan puha barna a haja, amilyet még nem láttál. Aztán a szemei is csodálatosak, te is elvesznél bennük. De tudod mi az egyik kedvencem? - kérdeztem magamhoz préselve.

Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff. Donde viven las historias. Descúbrelo ahora