Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~1~

Próbáltunk minél tovább aludni, de még így is ott volt az egész délutánunk és esténk, hogy idegesek legyünk a másnap miatt. Holnapra csak egy füzetet és tolltartót kell vinnünk. Ezt hamar össze is pakoltam, és kerestem a dolgokat hogy mivel köthetném még le a figyelmem, de már nem találtam mást. Niallel sorozatot néztünk de azt se tudtuk egész nap szóval inkább hazament ő is készülödni. Próbáltam enni de nem nagyon sikerült az izgulás miatt. Lefürödtem és kikészítettem az ünneplő ruhám. Mivel már nem bírtam, így igaz hogy még nagyon korán volt de elmentem aludni. Viszont a baj az volt, hogy sehogy se tudtam elaludni.
Nyugi Louis nem lesz semmi baj. Ez csak egy iskola senki nem fog bántani, ha meg igen akkor meg úgyis megvéded magad. Ott lesz Niall is szóval nem leszel egyedül sem. Nyugalom nem lesz semmi baj. Nyugalom. Nyugalom...... Nyugalom.... Nyug....

***
Csipp Csipp csipp
Lassan nyitogattam a szemem és gyorsan kinyomtam azt az idegesítő kis szerkentyűt. Remegve mentem a fürdőbe és szedtem össze magam. Az ünneplő nem volt semmi extra. Felvettem egy fekete szűk farmert, fehér inggel és az iskola egyen nyakkendőjével. A hajammal szórakoztam pár percet míg nem találtam tökéletesnek. Úgy ítéltem meg, hogy nem nézek ki annyira szarul. Elindultam a megállóba, és  a körmömet piszkálva vártam a buszt. Szerencsére hátul volt hely, így eltudtam bújni ott arra a negyed órára míg a suliba értem. Niall ott várt az intézmény előtt. Rengeteg felsőbb éves diák szállingózott be, míg akadtak hozzánk hasonlóak akik csak laposakat pislogva figyelték a hatalmas épületet.

- Szerintem menjünk be. - nyelt egy nagyot Ni. Lassan én is bólintottan majd egy kicsit megráztam magam és próbáltam magabiztosan elindulni. A porta után egyből ott van egy nagy büfé és a hatalmas aula. Rengeteg lépcső van össze vissza, a termekről nem is beszélve. Egy táblára ki volt írva hogy mi 9/c-sek hova menjünk. A 23-as terem.

-Hát ez rohadt jó. És honnan az anyámból tudjam hogy merre van a 23-as terem? - csattantam fel. Lehet meghallotta ezt valaki mert egy idősebbnek kinéző diák odajött hozzánk és megkérdezte melyik termet keressük, majd oda is vezetett minket.

-Na nyisd ki. - mondtam Niallnek.

-Miért én? Te nyisd ki. - mondta riadtan. Szememet megforgatva nyomtam le a kilincset majd kitártam. Mindenki felénk kapta a pillantását.

-Sziasztok. - köszöntünk a többieknek majd az utolsó padsorban helyet foglaltunk. Miután kifújtuk az eddig benntartott levegőnk, azután körbenéztünk. Senki sem volt ismerős. Fele-fele arányban voltak a fiúk és lányok. Előttünk ült egy fekete hajú fiú bőrdzsekiben. Egy kicsit megijedtem tőle, nem tudom miért. Volt valami a kisugárzásában ami erre késztetett. Pár perccel később csengettek és bejött az ofő.

-Sziasztok gyerekek. - mosolygott a Tanár úr. Elsőnek szimpatikusnak tűnt - Második órában lesz az évnyitó, addig is első sorban szeretnék beszélni kicsit az iskoláról és a fontos dolgokat elmondani. Évnyitó után viszont mindenképp szeretnék megismerni titeket. - mondta izgatottan és ez mindenkire átragadt. Nagyok sokat beszélt ami nem volt érdekes de ő valahogy mégis azzá tette.
Az évnyitó, háthh....most mit mondjak róla? Unalmas volt mint mindegyik. Viszont utána jött a bemutatkozás.

-Légyszíves rakjátok körbe a székeket. - mondta az ofő és pár perc után már a székeken ülve, feszülten vártuk hogy hogyan tovább. - Na. Így a legegyszerűbb. Menjünk körbe és mindenki pár mondattal mutatkozzon be. - mindenki viszonylag csendben hallgatta végig a másikat. Érdekes volt, de a neveket alig tudtam megjegyezni. Majd csak annyit vettem észre hogy én jövök.

-Louis Tomlinson a nevem. Ömmm szeretek zongorázni, a kedvenc színem a kék éss ömmm néha focizok. - mondtam ezt az igen tartalmas bemutatkozást. Niall mivel mellettem volt, ő következett.

-Niall Horan vagyok. Szeretek enni. De tényleg nagyon szeretek. Mindent megeszek. Húsok, tészták, csokik uuuu a csokik te jó ég. Na azokból is mindegyiket, a tejcsoki, a rizses csoki a.... - kezdte sorolni de az ofő leállította. Mindenki kuncogott az osztályban.

-Köszönjük.... Mindent értünk. Következő - mosolygott. Niall szerencsétlen fülig pirult. Így ment ez még a többi emberrel is viszont egy valakinél felfigyeltem.

- Zayn Malik vagyok. Szeretek rajzolni és zenét hallgatni. - mondta mély hangján határozottan. Valami megfogott benne. Mármint nem kell félre érteni. Nem vonzódtam hozzá, de valami azt súgta hogy muszáj összebarátkoznom vele. Még pár ilyen óra lement és mehettünk haza. Összeségében szimpi volt az osztály. Nyilván végig néztem a fiúkon de egyik sem fogott meg annyira. A lányok is szépek de én sajnos nem megyek velük sokra. Na majd talán Niall.

- Hé Ni. Hogy tetszettek a többiek? - kérdeztem míg mentünk a buszmegálló fele.

- Szimpik. Bár az ofő nem engedte hogy végig mondjam amit akartam. - mondta durcásan.

- Mert ha te egyszer elkezdesz a kajáról beszélni akkor még holnapig se fejezed be. - mondtam kuncogva.

- Jó... igaz - mondta halkan.

- Amúgy te ismersz valakit az évfolyamról?

- Ömm nem... nem hiszem. - gondolkodott Niall. Viszont mielőtt bármit kérdezhettem volna, jött a busz így elköszöntem tőle és felszálltam. Leültem egy üres helyre és a zene világába merültem. Ez mindig sokat segített. Főleg akkor amikor a szüleim elváltak. A rossz időkben ez segített. Nem lehet kifejezni hogy miért, de a zene megnyugtat. A gondolataim össze-vissza cikáztak és már le is szálltam. Otthon összepakoltam, mert holnap már tanulunk. Éljen. Kíváncsi vagyok milyenek lesznek az órák holnap.

***

Huhh hát az első hónap igazán hamar elrepült. Igazából fel se fogtam még hogy október van, csak talán annyiban hogy már hidegebb az idő és pulcsit kell húznom. A tanítás, hát őszintén nehéz. Nagyon nehéz. De tetszik. Az osztálytársakkal még annyira nem szoktam össze. Niallel vagyunk legtöbbet ketten. Az évfolyamot még szintén nem ismertem meg, sőt még egyáltalán. Rengeteg diák jár a suliba és nem tudom hogy ki-ki lehet. Most péntek van, utolsó óra. Az osztályfőnököt várjuk hogy megtartsa az órát.

- Sziasztok gyerekek. Rengeteg megbeszélni valónk van te jó ég na kezdjünk is neki. A legfontosabb. Az iskolánk minden évben, nektek kilencedikeseknek szervez egy kétnapos tábort. Nem is nevezhető tábornak. Annyi a lényege, hogy az évfolyam is összeszokjon így közösen az összes kilencedikes osztály este bográcsozik. Ez jövőhét hétvégén lesz. Otthon kérdezze meg mindenki elengedik-e. Hiddjétek el nagyon jó, a gyerekek nagyon szokták szeretni. Erről bővebb információt majd emailben küldök. Na igazából ennyi. Aki nem menzás az hazamehet. Aki viszont az annak mondanám hogy meddig lehet befizetni a... - mondta de mi kimentünk mert ez ránk már nem vonatkozott.

- Te jó ég. Már most imádom az egészet. Kaját fogunk csinálni. Érted. Kaját - mondta lelkesen mire elnevettem magam.

- Értem értem... Nekem mondjuk az fontosabb hogy megismerjük az évfolyamot is. - mondtam. - Holnap átjössz? Tanulhatnánk meg a szokásos. Ezt a tábort muszáj átbeszélnünk.

- Oksa. Kettőre ott vagyok

- Rendben, szia Ni. - mondtam majd felszálltam a buszra.