Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~28~

Péntekre terveztük Harryvel a megbeszélt portré festést. Izgatottan rakosgatta a szükséges dolgait ide-oda, majd leültetetett az ágyára, de szerencsére a hátam a falnak dönthettem. Egy fekete V alakú kivágott pólóban voltam. Harry leült a hatalmas vászon elé, és figyelni kezdett.

- A fejed hajtsd kicsit balra. - mondta.

- Neked balra vagy nekem? - kérdeztem.

- Neked Louis. - mondta szem forgatva. Tettem amit kért és próbáltam nem annyira mocorogni. Harry teljesen belemerült a munkába. Kavarta a színeket össze-vissza, és a nyelvét kicsit kidugva koncentrált. Nem bírtam és néha elmosolyodtam, de akkor egybõl rám szólt hogy maradjak mozdulatlan. Minden egyes perccel, jobban fájt mindenem. Egy ideig bírtam, csak ahogy az órára pillantottam, már több mint egy órája ültem ott, és a hátam is kezdett fájni:

- Harry meddig ta-

- NE mozogj és ne hisztizz. Még csak egy órája csináljunk, bírnod kell még. - nézett rám keményen, mire próbáltam nem annyira mocorogva nyüszögni. Már vissza is merült a munkába, így hagytam az egészet és inkább Harryt tanulmányoztam. Egyszer csak abbahagyta és rám vezette tekintetét.

- Most mi az? Nem csináltam semmit. - mondtam védekezõen.

- Mit nézel? - mosolyodott el.

- Ha már nem csinálhatok semmit, téged csak nézhetlek. - vontam fel a szemöldököm mire a szemét -megint- megforgatta, és piros arccal festett tovább. Szemem tovább vezettem, kicsit kidolgozott felsõtestén, majd kecses lábain. Az ajkam kicsit beharaptam, és suttogva megszólaltam.

- Nagyon jól nézel ki baby. - mondtam mire felkapta a fejét.

- Louis így nem tudok koncentrálni. - nézett rám.

- Jó bocsi, de akkor is ez az igazság. - mondtam, mire halványan elmosolyodva folytatta a munkát. Próbáltam nem zavarni tovább, és csak az órán számolni a másodperceket. Két és fél óra múlva pedig Harry végre megszólalt.

- Kész van. - mondta, és ezzel én el is dõltem az ágyon. A gerincem fájdalmasan roppant végig, majd miután erõt szedtem, feltápászkodtam, odamentem hozzá és az ölébe ülve néztem a képre. A szám hirtelen tátva maradt. Én nem értek annyira ezekhez, de azt én is megállapíthattam hogy gyönyörû volt. Minden kis centi pontosan ki volt dolgozva. Még azt is megkérdõjelezném, hogy ez biztos nem fényképezve lett.

- Ez gyönyörû. - mondtam halkan még mindig ámulva. Harry kuncogva vezette kezeit a derekamra.

- Igen Lou az vagy. - mondta, mire szégyenlõsen mosolyodtam el, és az arcomat Harry nyakhajlatába fúrtam.

- Nagyon tehetséges vagy Harry. - suttogtam.

- Köszönöm. - mondta és átölelt.

- Én azt ajánlom együnk, és igyunk mert ez fárasztó volt. - mondtam, és elhajoltam tõle. Harry ekkor a festékes ujjával az arcomra húzott egy piros csíkot.

- Te sunyi. - szûkítettem össze a szemeim, és a festékek után kapva, egy sárgába nyúlva az orrára kentem. Harry kuncogva nézett rám, és már nyúlt is hogy megint vissza adja. Pár perc múlva már mindketten festékes arccal nevettünk a másikon.

- Gonosz vagy. - fontam össze karjaim a mellkasom elõtt, az ágyán ülve.

- Nem igaz. - nevetett. - Szóval akkor megyünk enni? - kérdezte, majd felállva az ajtó felé indult, de a karját elkapva rántottam vissza az ölembe.

- De igaz, nagyon gonosz voltál Hazza. - suttogtam ajkaira, majd a mosolygó göndört lassan megcsókoltam. Ezek után már mehettünk enni. Mindketten olyanok voltunk mint akik már vagy 80 évesek. Hideg szörpöt öntött Harry, és csináltunk szendvicset. Már kezdett hûvösödni az este közeledtével. Miután a vacsival szépen megvoltunk, lefürödtünk és aludtunk is. Eléggé fárasztó volt ez a délután mind a kettőnknek. Nekem azért, mert modellt kellett állnom, neki azért mert ő neki kellett festeni. Szerintem azért nekem volt a nehezebb dolgom..