Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~43~

Reggel Harry a szokásosnál is bújósabb kedvében volt. A suli elõtt megvárt, és szinte az utolsó percekig nem engedett el. Természetesen nem bántam, de nem értettem hova ez a hirtelen ragaszkodás.

- Mit szeretnél Hazzus? - kérdeztem tõle mosolyogva. Hátha valami rosszat tett, vagy valamit szeretne.

- Semmit csak....nagyon szeretlek. - nézett rám édesen, és újból megcsókolt. Muszáj volt elmosolyodnom a válaszán.

- Ennyi? Nem csináltál semmit amiért különösen ennyi figyelmet szentelsz rám vagy valami? - kérdeztem fürkészve.

- Nem. - csóválta meg a fejét kicsit sértetten, gondolom a feltételezés miatt.

- Én is szeretlek. - suttogtam egy tincset eltûrve az arcából, és még utoljára megöleltem szorosan. A szívem repdesett örömében, de bekellett mennünk órára.

A 25 perces ebédszünetünkben megleptem. Tesi óránk lesz utána, ezért gyorsan átöltöztem, és abban a ruhában mentem a büfé melletti terembe, ahol a göndörnek majd rajz órája lesz. Liam hátra fordulva beszélt valakivel, míg Harry egy lap fölé hajolva rajzolt valamit nagyon koncentrálva. Belépve senki sem szentelt rám nagy figyelmet, hisz párszor láttak már bejönni. A fürtös mögé osonva hirtelen egy puszit nyomtam az arcára. Ijedten kapta fel a fejét, de egybõl megnyugodott mikor meglátott, és felpattanva megölelt.

- Szia baby. - suttogtam, és elengedtem. - Mit rajzolsz? - kérdeztem, de ekkor gyorsan megfordította a lapot, és a táskája mélyére csúsztatta. - Vagy akkor mégsem. - mondtam értetlenül.

- Meglepetés. - mondta pirultan, én pedig megértettem a helyzetet.

- Miért nem eszel? Most van szünet. - kérdeztem tõle.

- A rajzon dolgoztam. - vonta meg a vállát.

- Akkor szerencse hogy jöttem és hoztaaaam. - mutattam fel az ennivalót, amit a büfében vettem gyorsam. - Kürtöskalácsot. - mondtam vigyorogva. Fura hogy lehet ilyet kapni a suliban, de örülök neki.

- Vaníliás? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Ahogy szereted. - bólintottam, és Harry megajándékozott egy gyors puszival. Egymással szemben ülve kezdtünk felváltva tépni belõle egy falatot. - Mi van Liammel? - kérdeztem a még mindig valakivel beszélõ srácra mutatva. - Összevesztetek? - kérdeztem értetlenül.

- Nem dehogy, csak asszem akar tetkót csináltatni, és ezzel a sráccal beszéli meg azt, mert õ benne van ebben a dologba vagy mi. - magyarázta meg.

- Ahha. - értettem meg. - Te szeretnél tetkót? - kérdeztem meg, mert errõl még nem beszéltünk.

- Igen mindenképp majd. Sok ötletem van. - mondta, én pedig hirtelen meglepõdtem a válaszán.

- Nem gondoltam volna. - csodálkoztam.

- Miért? - kérdezte.

- Nem tudom. Csak azt hittem te az aranyos édes okos fiú nem akar. - kuncogtam, de ő csak durcásan lökte meg a kezem.

- Héé nem is vagyok az. - nézett rám.

- Tényleg? - billentettem oldalra a fejem a szemöldökömet felhúzva.

- Jó mindegy. - adta meg magát. - És te szeretnél? - kérdezte.

- Nem tudom, talán. Egyelõre még nincs igazán ötletem. - mondtam. Amikor a jelzõ megszólalt, felálltam és az üres zacskót a kukába dobtam, majd visszasétáltam Harryhez. - Jó órát baby. - pusziltam meg a nyakát, és mosolyogva kimentem, hogy az öltözõkhez menjek vissza. Lassan mentek a napok, viszont az idõ szép lassan enyhült. Bár azért még a télben voltunk. Csütörtök reggel a fakton, egy fokkal éberebb voltam mint az elsõn. De ez még mindig nagyon durva.