Sweet like honey🌸Larry Stylinson ff.

~35~

Reggel Harry nem volt mellettem. Az óra már majdnem delet mutatott. Uhh lehet kicsit tovább aludtam. Felvettem az alsónadrágom mellé egy pólót, és lecsoszogtam a konyhába. Már a folyosón mennyei illatok szálltak, és ez a helyiség fele egyre csak intenzívebb lett. Harry egy szál boxerben állt a tûzhely fölött, és valamit sütött. Halkan mögé lopakodtam, és a fülébe súgtam, míg kezeim hirtelen a hasára csúsztak.

- Mit csinálsz? - kérdeztem, mire a kezében tartott serpenyõ visszaesett a tûz fölé. Hevesen dobogó szívvel pördült meg tengelye körül, és meredt rám.

- Normális vagy te hülye? - kérdezte ijedten, én pedig nevetve húztam fenekénél fogva hozzám. Mögé nyúlva gyorsan elzártam a tüzet, nehogy további baj legyen belõle.

- Nem szép dolog reggel otthagyni. - kulcsoltam össze a kezem a tarkójánál, és közelebb hajoltam hogy ajkaink csak centikre legyenek.

- Csak megakartalak lepni. - mondta halkan lepillantva ajkaimra.

- Mit csináltál? - húztam egy kicsit még közelebb.

- Palacsintát. - motyogta, tekintetét még mindig lent tartva míg megnyalta száját.

- Hmmm ez jól hangzik. - suttogtam annyira közel, hogy ajkaink néha súrolták egymást. Majd kicsit lábujjhegyre állva csókoltam meg lassan.

- Hogy vagy? - kérdeztem elhúzódva. - A tegnap után? - kérdeztem, Harry pedig kicsit elpirulva nézett rám.

- Eszméletlenül jól. Amennyire szarul indult a nap, nem gondoltam volna hogy az egyik legjobb estémet fogom átélni aznap. - mondta halvány mosollyal az arcán.

- Akkor örülök neki. - vigyorodtam el.

- Bár váratlanul ért, de nem bántam. - kuncogta el magát, és most õ csókolt meg. Örültem hogy nem bánt meg semmit amit tettem este. Úgy gondoltam már õ is kíván ennyire, hogy ne csesszek el semmit. A szavai, és a csókjai pedig ezt rendesen igazolták. - Reggeli-ebédelünk? - kérdezte a kupac amerikai palacsintára mutatva.

- Naná te kis konyhatündér. - bólogattam, és segítettem az étkezõbe cipelni az ennivalót. Harry juharszirupot és epret rakott rá, én pedig nutellát és tejszínhabot.

- Holnap suli. - jutott eszembe.

- Hamar elment a szünet, bár nem is volt sok. - mondta evés közben.

- Igen, de legalább másfél hónap és téli szünet. Na az lesz ám a jó. - vigyorogtam.

- Az biztos, de addig még túl is kell élnünk. - mondta nevetve.

- Meglesz valahogy. Elmegyünk a srácokkal kéthetente kajálni, a többi idõ tanulás plusz kettesben menni ide-oda. Plusz lesz még egy nagy dolog... - sóhajtottam.

- Micsoda? - kérdezte kíváncsian.

- Valahogy ezt a Niall dolgot megoldani. - húztam el a szám.

- Én nem akarok beleszólni a dolgukba, de annyira nem illik hozzá. Nem önmaga mellette. Hallottad úgy nevetni, káromkodni és enni mellette, mint velünk? - kérdezte.

- Nem, és ez a legrosszabb. - csóváltam meg a fejem. Harryvel befejeztük a reggelit, és nem sokkal azután hazament. Mindkettõnknek tanulnia kellett.

***

- Mi volt a szilveszteri bulin? - kérdeztem Niallt az egyik szünetben.

- Halál unalmas volt a felelsz vagy mersz, de Holly élvezte. - vonta meg a vállát. Szemei karikásak voltak, arca beesett, és a tartása sem volt az igazi. A kulcscsontja még mindig rendesen átszúrta a bõrét.