Erőknek ereje iskolája

2. fejezet

- Igen. - mondtam halkan.
( Röviden az erőről: a tüzet tudja irányítani, és a füst, amit tud fújni a kilélegzett levegőjében is benne van. Azt a füstöt meg bírja gyújtani. A füst, ha nagyon sok van a levegőben ájuláshoz, rosszulléthez vezethet.)

- Úristen. - mondta szájtátva.

- Hát ja. - mondtam a számat harapdálva. - Öhm, menjünk föl a terembe, mindjárt kezdődik az óra. - ajánlottam fel elterelve a témát.

- Oké. - mondta Lilkó kissé még sokkos állapotban.

Pont beértünk a terembe, amikor csengettek. Elfoglaltuk a helyünket és vártuk, hogy jöjjön a tanár. Egy szót se szóltunk egymáshoz, ő emésztgette, amit mondtam, én pedig azon gondolkodtam mire gondolhat. Vajon ezek után a barátom lesz? Vagy egyszerűen félni fog tőlem? Nem tudtam meg a választ, mert be lépett az ofőnk egy tálcával, amin kis elválasztott rekeszek voltak.

- Szervusztok! - köszönt István bá'.

- Jó napot! - köszöntünk vissza szinkronban az osztállyal.

- Akkor mutassuk be erőinket, aki nem tudja, abból majd kicsikarjuk. - mondta mosolyogva. Letette a tálcát az első padra, ahol kezdődhetett a dolog.

- Bendegúz, kezdj! - utasította István bá. Ezek szerint Bendegúznak hívják.

- Elég simán csak Bende, Bendi. - mondta laza stílusban. Majd felemelte a kezét, és megfagyasztotta.

- Fantasztikus! - tapsolt István bá.

- Szonja, te jössz! - szólt az ofő. Amennyit láttam belőle, vizet csöpögtetett egy edénybe.

- Bravó! - tapsolt az ofő.

Végül:

Bendegúznak: jég

Szonjának: víz

Virágnak: föld

Nimródnak: levegő, szél

Alexnek: hó

Zórának: víz

Vincének: tűz (ami már igazán üti az iskola szabályzatát, de lesz megbeszélés)

Fanninak: jég

Norbinak: villámlás (kissé üti a szabályzatot.)

És akkor mi jöttünk Lilkóval. Mindenkinek sikerült megtalálnia az erejét, úgyhogy most nekünk kellett megmutatni.

- Lilikém te kezdj. - utasította az ofő.

- Oké. - mondta kissé bátortalanul. A tálcán tényleg kis rekeszek voltak, mindegyikben volt valami, amit kihasználhatott az adott erő. Volt benne homok, fadarabok, különböző tárgyak stb. Lili elkezdte irányítani a kis földkupacot, ami oda volt lerakva.

- Ügyes, ügyes! - dicsérte meg István bá Lilkót.

- Na, akkor már csak te maradtál Sarah. - mondta kedves mosollyal az arcán. - Hajrá! - buzdított és akkor úrrá lett rajtam a félelem. Nem akartam, hogy kirúgjanak. Ráadásul még az is olaj volt a tűzre, hogy minden szempár engem fürkészett, hogy mikor kezdem.

- Nem szeretném. - nyögtem ki végül.

- Figyelj. - indult meg felém az osztályfőnök kedvesen. - Semmi baj nem lesz, ha valamelyik kiröhög, seggbe rúgom. - mondta az ofő jól hallhatóan, hogy mindenki hallja.

- Én nem, nem azért. - hebegtem teljesen megsemmisülve.

- Mi van, gáz az erőd kis csaj? - szólt be Bende, mire valamennyien felröhögtek.

- Csönd legyen vagy különben vegyünk az igazgatóhoz! - fenyegette meg az osztályt István bá.

- Nem, nem azért mert gáz sőt... - kezdtem mire megakadtam. Nem mondhattam el, mert akkor ennyi volt a jövőmnek.

- Tán csak nem halálos? - kiáltott oda Norbi nevetve. Ekkor lefagyott a mosoly az arcomról, és ezt az ofő is észrevette.

- Van valami, amit el kell mondanod? - kérdezte az ofő.

- Kimehetnénk? - kérdeztem összeszorult torokkal.

- Természetesen. - engedett, mert látta, hogy ezt nem akarom az osztály előtt. Kimentünk a folyosóra és becsuktuk az ajtót. Ketten álltunk kint az osztályfőnökkel a csendes folyosón.

- Na? - fürkészett az osztályfőnök.

- Az én erőm... Smoke and Fire. - mondtam ki végül. István bá teljesen elkerekedett szemmel bámult rám. Nem annyira akart hinni nekem.

- Tessék?! - kérdezte kissé indulatosan.

- Jól hallotta. - mondtam halkan. Ekkor megragadta a karomat és elkezdett vinni valahova.

- Hová megyünk? - kérdeztem megijedve...