Erőknek ereje iskolája

17. Fejezet

Szeptember 22. Hétfő

Miért? Csak ezt tudom ettől a naptól kérdezni. Most kicsit nagyon ideges vagyok, ha lehet így fogalmazni. Na, de akkor kezdjük az elején.

Reggel süvítő szélre keltem,úgyhogy már emiatt is tök rossz kedvem volt. Amikor kiléptem a házból kb. rohantunk az iskoláig Lilivel, mert féltünk, hogy elfúj minket a szél. Hát igen. Lassan jön a rossz idő.

Amikor beléptem az osztályba leültem a padomhoz ahol már ott ült Lukas, de még köszönni se köszönt. Mi van? Pénteken még annyira ölelgetett most meg kb. levegőnek néz. Hát ez fantasztikus. Azért megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni.

- Khm. - köhintettem egyet, hogy rám nézzen, de ő csak egy "mit akarsz?" nézéssel ajándékozott meg. Már megint mi rosszat tettem? Én vagyok a hibás mert ölelget? Nem én kezdeményezek soha, ahhoz nem lennék bátor.

Így hát hagytam a fenébe és belebújtam a könyvembe ami igazán nem kötött le. Soha nem fogom megérteni Lukas-t.

Erőtannal kezdtünk természetesen aztán egy törink volt, de nem a tanárunk jött be. Azt hittük helyettesítő, de nem. [amúgy ne lepődjetek meg ha nem ugyan az az órarend, mert soha nem emlékszek rá és lusta vagyok visszakeresni😂 (írói szerk.)]

- Szervusztok gyerekek! - köszöntött bennünket. - Én vagyok az új töri tanárotok Kócsó Evelin, mert sajnos a régi tanárotok betegség miatt nem tanít az iskolába. - mosolygott az osztályra. Kedvesnek tűnt, de sajnos csak tűnt.

- Akkor vegyétek elő a füzeteteket. - mondta én pedig szorgosan elővettem, de Lukas meg se mozdult. Bizonyára zenét hallgatott.

- Megkérdezhetem, hogy Lukas kedves miért nem pakol ki? Amúgy is ellenzem azt, hogy a másik iskolából szállítanak át ide gyerekeket, mert csak elrontják az iskolát. Erre tessék, élő példa, hogy azok a diákok nem tudnak normálisan viselkedni. - fröcsögte a tanárnő. Uh, hát nem lesz a kedvenc diákja.

Lukas csak unottan lecsapta a füzetet jó hangosan a padra, de ezt a tanár nem bírta tovább.

- Ne merészeld ezt csinálni az órámon kifelé! - üvöltötte. Lukas feltápászkodott és elindult kifelé a teremből. Én hirtelen levertem véletlen a tankönyvemet az vitte a kulacsomat és mindent repült a padról.

- Elnézést. - hebegtem és gyorsan összeszedtem a holmimat, csak sajnos a tanár idegrendszere nem bírta tovább.

- Te is kifelé azonnal! - rivalt rám, én pedig lehajtott fejjel távoztam a teremből majd becsuktam az ajtót. Hirtelen Lukassal szemben találtam magamat aki felvont szemöldökkel nézett rám.

- Te ki jöttél utánam vagy mi? - röhögött fel.

- Ha tudni akarod ki küldtek mert levertem mindent a padomról megjegyzem VÉLETLEN. - emeltem ki azt az egy szót a végén.

- Aham. - röhögött tovább, majd elindult a büfé irányába.

- Hová mész? - futottam utána.

- Mint látod büfébe. - vetette nekem oda.

- Jó, de óra van. - néztem rá értetlenül.

- És? Legalább nincs sor. - magyarázta meg szerinte logikusan. Én csak legyintettem ő pedig újabban kiröhögött. Kedves.

Vissza mentem a terem mellett lévő padhoz majd ott vártam az óra végét. A csengőre eszméltem fel amikorra ugyan is visszaért Lukas egy kólával.

A tanárnő rontott ki a teremből és megfenyegetett minket. Hát igazán kedves tanárnő.

Órák után ismét Lilkóval sétáltam haza, de látta rajtam, hogy eléggé vibrálok.

- Baj van? - kérdezte aggódással a hangjában.

- Nincs semmi. - legyintettem. Aha még, hogy nem volt semmi. Ideges voltam Lukas miatt, hogy így viselkedik velem és az új tanárnő miatt aki igazán emlékezetessé fogja tenni a töri órákat, meg úgy igazából minden felcseszett, úgy röviden tömören ennyi. Persze ezt nem mondtam ki hanem csak gondoltam.

- Aha, látom rajtad. - mondta Lilkó átlátva rajtam.

- Csak a szokásos.

- Szóval Lukas.

- Haggyál már Lukassal! - rivaltam rá kicsit eréjesebben mint kellet volna, pedig eltalálta.

- Jó oké, látom nem akarsz róla beszélni. - nyugtatott. - Esetleg átmenjek vagy inkább egyedül szeretnél lenni? - ajánlotta fel kedvesen.

- Jobb lenne egyedül.

- Oké akkor majd beszélünk. - mondta majd átölelt, amit én most nem tudtam viszonozni és elindult a másik irányba, mert arra lakik.

Amikor beértem a házba síri csend fogadott. Ezek szerint még nincs itthon senki. Felbaktattam a szobámba és levágtam magam az ágyamra. Néztem a plafont és csak csapongtak a gondolataim.

Nem értem miért nem lehetek 3 napnál több ideig jóban Lukassal. Biztos valami átok, ami rendszerint kísért. Annyira nem értem mi baja van. Bárcsak tudnám!

Sziasztok!

Annyi ötleletem van most, hogy ma ki jött egy dupla rész. Az a baj, hog a másikkal meg nem haladok. Mindegy majd összehozok valamit. Puszilok mindenkit!

Zeka😉