Erőknek ereje iskolája

9. fejezet

Szeptember 11. Csütörtök

Hát erre a napra nem lehet semmit mondani. Kezdjük az elején.

Be léptem az osztály terembe és le vágtam magam a székemre.

- Szervusz Füsti. - jött oda mosolyogva Bendi. Sajnos még Lilkó nem volt bent.

- Helló jégcsap. - vigyorogtam rá. - Mit akarsz?

- Semmit, csak ide jöttem beszélgetni. - magyarázta.

- Akkor mielőtt helyet fogalalnál fordulj is vissza.

- Ne má'. Miért vagy ilyen bunkó? - értetlenkedett. Ekkor oda tipegett hozzánk Zóra. Áldást adok neki, hogy nem kell vele tovább beszélgetnem.

- Bende lejössz velem büfébe? - nyávogta Zóra.

- Miért pont velem? Meg amúgy is. Nem látod, hogy dolgom van? - mutatott rám.

- Ez a dolgod? - nézett rám lesajnálóan.

- Na, azért álljon meg a menet. - emeltem föl a mutató ujjam. - Először is nem vagyok dolog. Másodszor Zóra beszélhetnénk? - néztem rá kérlelően.

- Jó oké. - nézett rám unottan. Kicsit arrébb mentünk, hogy Bendi ne halljon semmit.

- Ide figyelj! - néztem rá. - Tudom, hogy tetszik neked Bendegúz. - kezdtem de félbe szakított.

- Honnan? - kerekedett el a szeme. Csak legyintettem, hogy ez most mindegy.

- Tehát. - tértem vissza a tárgyra. - Szedd le rólam Bendit. Mindent megteszek, hogy észrevegyen, segítek csak nem szeretném ha piszkálna. - mondtam el a tervem.

- Szóval neked akkor nem is tetszik vagy ilyenek? - lepődött meg.

- Nem, csak ő szeret engem piszkálni. - ráztam meg a fejem. - Áll az alku?

- Áll. - fogta meg a kezem mosolyogva és vissza mentünk Bendéhez.

- Menj le vele büfébe. Meg kért rá és úgy tudom kedves vagy. - győzködtem. És ez be is vált, mert Bendi bólintott és lement Zórával büfébe. Zóra csak hátra nézett és le olvastam a szájárol, hogy "köszi". Én csak intettem, hogy nincs mit és újra helyet foglaltam.

Közben Lilkó is megérkezett, de úgy láttam eléggé elfoglalt. Valakivel vészesen írogatott. Majd egyszer csak Dávid jelent meg az ajtóba és ki ment hozzá Lilkó. Érdekes. Vajon együtt vannak? Miért nem mondott semmit Lili? Suli után biztos kifaggatom. Igen így terveztem. Ekkor még ez volt a legkevesebb probléma.

Akkor Lukas lépett be a terembe csengetés előtt 5 perccel.

- Bende? - kérdezte köszönés nélkül.

- Úgy tudom, hogy Zórával büfében. - válaszoltam.

- Zórával? - furcsállotta.

- Aha. - mondtam majd belemrültem a könyvembe.

Nemsokára be is csöngettek és mivel egész héten első óra erőtan így most is azzal kezdtünk. István bá' maratonit diktált majd utána volt egy dupla angolunk és egy dupla földrajzunk.

Suli után Lilkóval indultam kifelé az iskolából. Láttam, hogy Nicki várja kint Lukas-t. Éppen mentünk el amikor egyszer csak valami történt amire igazán nem számítottunk és felfoghatatlan volt. Nicki egyszer csak olyan szinten elkezdett lángolni, hogy az már ijesztő. Oda futottunk hozzá amikor Szonja egyszer csak lelocsolta vízzel (ugye víz ereje van) de amikor oda értünk még akkor is hőhullámokat bocsáltott ki magából.

- Meg halok. - mondta szinte összeesve. Akkor Lukas futott ki a suliból és egyből észrevette mi történik.

- Hívjatok mentőt! - utasított minket Lukas viszonylag nyugottan. Egyből tárcsáztam a számot és pár perc múlva el is vitték Lukassal együtt.

Még mindig döbbenten néztünk magunk elé fel se fogtuk pontosan mi történt. Az biztos, hogy durva volt. Bármennyire is Lukas gonosz barátnőjéről volt szó nagyon sajnáltam. Hazafelé csöndben sétáltunk gondolatainkba merülve. Nem tudtunk mit kezdeni a helyzettel fogalmunk se volt mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni.

Egy idő után elváltunk egymástól és a másik irányba tartottunk. Amikor beléptem a házba még mindig félig sokkos állapotban a feldolgozatlan eseményektől hadartam el anyunak, hogy mi történt. Neki se volt más reakciója rá így felmentem a szobámba és levetettem magam az ágyamra. Úgy döntöttem felhívom Lukas-t hátha kell egy kis támogatás. Hát kár volt.