8. fejezet

1.2K 58 1
                                    

Szeptember 10. Szerda

Tesivel kezdtük a napot. Lilkóval öltöztünk át az öltözőben és a többi lány beszélgetését hallgattuk.

- Lukas tuti belém van esve. Látszik rajta. - magyarázta Szonja.

- Belém meg Bendegúz. - fecsegett Zóra. Nem tudom, hogy felfogták-e, de Lukasnak barátnője van. Mindegy.

Kiléptünk az öltözőből és elindultunk ki a pályára mert még jó idő volt. A fiúk már be melegítettek a futáshoz. Jaj futás! Imádkoztam, hogy nehogy rosszul legyek. De sajnos az Isten nem hallgatott rám.

- 10 kör futás! - kiáltott Gábor bácsi. Akkor fussunk. Az 5. kört futottam amikor nagyon szúrni kezdett a tüdőm és viszonylag füstölögni kezdtem. Hurrá! Próbáltam elfedni de egyre rosszabbul éreztem magam. Végül megálltam mert nem bírtam tovább. Gábor bácsi rám ordított, hogy ne álljak, de nem tudtam újra elkezdeni futni. Fulladt már meg valaki tesi órán? Nem hinném.

- Jól vagy? - fürkészett Lukas amikor be ért.

- Nem igazán. - köptem egy nagy füstöt. Szúrt mindenem alig bírtam levegővel.

- Állj meg! - állított le azonnal és ő is meg állt velem. Egyből szólt a tesi tanárnak aki azt tanácsolta, hogy induljunk a védőnőhöz. Egyből ellenkeztem és ezt Lukas észrevette és szólt a tesi tanárnak, hogy hátráljanak. Szót fogadtak és mindenki hátrált. Lukas ott maradt mellettem hisz bírja füstöt. Akkor kifújtam mindent ami bennem volt. Lukas tényleg végig ott volt és ugye bár a tesi tanár mondta, hogy azonnal menjünk az orvosiba. Mondjuk ellenkeztem, hogy nem kell mert már jól vagyok, de mindegy. Amikor végeztem a vizsgálattal és biztosították, hogy tényleg nincs bajom Lukassal kiléptünk az orvosiból és elindultunk átöltözni. Az öltözőbe Lilkó várt.

- Akkor jól vagy ugye? - ugrott a nyakamba.

- Igen, persze. - ráztam le magamról. A többi lány osztálytársunk csak gyilkos pillantásokat löveltek felénk. Lilkónak sietnie kellett gyorsan haza mert valami dolga volt így egyedül léptem ki az öltözőből és ott várt Lukas.

- Szia! - köszöntem.

- Cső! - intett.

- Még meg sem köszöntem, hogy segítettél. - mosolyogtam rá. Csak legyintett, hogy semmiség.

- Szóval nem sportolsz. - állapította meg.

- Te meg igen. - vágtam rá. Ekkor oda tipegett hozzánk Szonja.

- Mit csinálsz ma délután? - szegezte a kérdést Lukasnak.

- Megyek a haverokkal moziba. - mondta lazán.

- Öhm, én is mehetek? - kérdezte Szonja.

- Nem. - mondta Lukas hűvösen.

- Oké. - mondta elpirulva majd egy gyilkos pillantással ajándékozott meg és el sétált.

- Te jössz mozi? - kérdezte hirtelen Lukas.

- Nem a haverokkal mész? - néztem furán.

- Te is a haverom vagy.

- Oké, akkor nincs dolgom szívesen megyek. - egyeztem bele.

- Szuper! - mondta majd ki sétáltunk a suliból ahol már várta a barátok meg egy barátnő khm.

Nagyon kedvesek 3 fiú és 3 lány. A fiúk Ricsi, Bence, Csanád. A lányok pedig Lisa, Kinga és persze Nicki. Lukas és Nicki elöl mentek kézen fogva mi én meg hátul beszélgettem a többiekkel.

- Nem is szereti igazán Luk ezt a ribit csak nem valja be. - mondta Csanád.

- Ja elég egyértelmű. - forgatta a szemét Lisa.

- Ja, soha nem ír vissza a neki vagy ha igen teljesen érzelem nélkül. - kontrázott Bence.

- Igazán? - vontam fel a szemöldököm.

- Ja. - mondta Ricsi. - Amúgy tök kúl, hogy itt vagy. Lukas mesélt már rólad. - szólt Ricsi mosolyogva.

- Mesélt? - képedtem el. Lukas rólam mesélt. Azta!

- Aham. - mondta Kinga.

Ezek után csendben sétáltam mellettük és hallgattam miről beszélnek.

Mozi után vártuk a többieket Lukassal amíg elmennek mosdóba.

- Szereted igazán a barátnődet? - szakatt ki belőlem mert nem hagyott nyugodni.

- Miért ne szeretném? - röhögött ki.

- Mindegy.

- Ne, mit meséltek rólam? - esett le Lukasnak mit mondok.

- Semmit. - ködösítettem.

- Bármit mondtak nem igaz. - nézett a szemembe komolyan. Meg akartam volna cáfolni, de elindult mert végeztek a többiek. Teljesen megsemmisülve álltam és vártam, hogy oda érjenek hozzám. Lukas arcon csókolta Nickit majd elindultak kézenfogva. Amikor haza értem levágtam magam az ágyamra és olvastam. Sajnos nem igazán kötött le mert végig Lukason gondolkodtam. Nem tudom kinek hidjek.

Erőknek ereje iskolájaWhere stories live. Discover now