Erőknek ereje iskolája

22. Fejezet.

Szeptember 27. Szombat

Olyan boldogan keltem ki az ágyból szerintem, mint még soha. Ugrálva mentem le a lépcsőn és elkészítettem a reggeli tejeskávém.

- Mi ez a nagy öröm Kisasszony? - kérdezte anyu.

- Á, semmi különös. - mosolyogtam, majd újra bevillant a tegnapi nap és boldogsággal töltött el.

- Na, rég beszélgettünk, úgyhogy tessék nyilatkozni. - vette komolyra a figurát anya, én pedig kiöntöttem neki a lelkem, ami az elmúlt pár hétben történ.

Mikor begejeztem a mesélés anyunak ki ült az arcára egy "szerelmes a lányom" mosoly úgyhogy gyorsan fel is mentem a szobámba mielőtt kérdez bármit.
Egész délelőtt Lilkóval beszéltem utána, csak ebédelni mentem le és ismét feljöttem szobámba tanulni. Kaptam Nimródtól egy üzenetet, hogy elmehetnénk délután a palcsintázóba, amire igent mondtam.

Egyszer csak a kapu csengő megszólalt, amit nem tudtam hova tenni, hiszen nem vártunk senkit.

- Gyere Sasa, érted jöttek! - kiáltott anya, én pedig gyorsan lefutottam a lépcsőn. Lukassal találtam szemben magam aki a nappilaban állt teljes edző cuccban.

- Hát te? - szólaltam meg a döbbenettől.

- Gondolom nem akarsz minden tesi órán rosszul lenni, úgyhogy öltözz át és megyünk futni. - invitált meg kedvesen, engem pedig megint elöntött a boldogság, hogy foglalkozik velem.

- De téged miért érdekel, hogy mi van velem? - szakadt ki belőlem a kérdés.

- Mint mondtam, nem akarom, hogy rosszul legyél órán. - mosolygott rám. Gyorsan felrohantam a lépcsőn és felkaptam a futó cuccom.

Amikor kiértem Lukas várt a kapu előtt és elkezdtünk sétalni a park felé.

- Köszönöm. - szólaltam meg elsőként.

- Mit? - vonta fel a szemöldökét.

- Hogy nem hagyod, hogy megfulladjak. - nevettem fel.

- Ez csak természetes. - karolta át nevetve a vállam.

- Neked mennyi idő kellett amíg megszokta a tüdőd? - kérdeztem tőle.

- 1 hónap körül. Megtanultam, hogy hogyan vegyem a levegőt anélkül, hogy terhelés érné a mellkasom. - magyarázta.

- És ezt mi segítette? - tudakodtam.

- Heti egyszeri futás és a vívás.

- Vívsz?

- Aha.

- Az tök jó. - mondtam.

- Ha akarsz te is jöhetsz. - ajánlotta föl.

- Tényleg? - kerekedett el a szemem.

- Akár. - vonta meg a vállát mosolyogva.

- Hát az jó lenne. - mosolyodtam el.

- Oké. - mondta.

Egy darabig csendben sétáltunk egymás mellett. Végül megint én törtem meg a csendet.

- Nicki megbocsáldott? - kérdeztem hirtelen.

- Ja, kibírtam engesztelni. - válaszolt, de inkább nem akartam belegondolni, hogy mit jelent nála a kiengesztelés. Ezután nem szóltunk többet, csak amikor megérkeztünk a parkba és elkezdtünk futni.

- Ne így vedd a levegőt! - szólt rám Lukas.

- Akkor még is hogy? - lihegtem.

- Így. - mutatta meg, de nekem nem annyira sikerült. - Nekem se ment elsőre, majd menni fog. - mosolygott.

- Biztos. - fulladoztam. Akkor megkellett állnom, mert azt hittem megfulladok. Ő is megállt és utasított miket csináljak, majd futottunk tovább.

Egész sokat sikerült futnom, mert Lukas rengeteget segített. Megálltunk pihenni és lerogytam padra. Hirtelen telefon hívásom érkezett és gyorsan előkaptam a telóm. Nimród nevét jelezte és akkor eszembe jutott, hogy megígértem, hogy találkozunk. Felnéztem a telefonról és láttam Lukas eltorzult arcát.

- Vedd fel, biztos egetrengetően fontos. - mondta gúnyosan.

- Nem veszem. - tettem el a telefonom.

- Miért? - vonta fel a szemöldökét. - Talán tudod, hogy miért keres?

- Igen tudom. - sütöttem le a szemem.

- Na akkor miért hív? - kíváncsiskodott.

- Elhívott palacsintázni. - vallottam be.

- Akkor menj, úgy is fontosabb mint ez. - mutatott megunkra.

- Nem megyek. - ráztam meg a fejem.

- Mert? - nézett rám értetlenkedve.

- Azért, mert melletted jobban érzem magam. - mondtam ki dobogó szívvel.

- Igazán? - vonta föl a szemöldökét Lukas.

- Igen. - mosolyogtam rá. Abban a pillanat Lukas hirtelen magához húzott, de én ellöktem magamtól.

- Most mi van? - értetlenkedett.

- Nem akarok az a lány lenni akivel megcsalod a barátnőd. - magyaráztam meg.

- Értelek, akkor csak egy ölelés. - ölelt át és lefújt a füstjével, ami kicsattanó boldogsággal töltött el. Visszafújtam, ettől mégjobban magához húzott és egymás mellett ülve néztük a többi edző embert.

Sziasztok!

Kaptam egy ajánlatot, hogy lefordítják angolra a könyvem. Erősen gondolkodom rajta és titeket is szeretnélek megkérdezni, hogy mit gondoltok róla. Jöhetnek a kommentek. Puszi!

Zeka😉