Erőknek ereje iskolája

11. fejezet

Szeptember 13. Szombat

Reggel Lilkó egy sürgős videó hivására ébredtem. Foggattam a hívást és Lilkó feje jelent meg a képernyőmön.

- Ó, felébresztettelek? - kérdezte a száját harapdálva.

- Nem már éppen keltem. - hazudtam, hogy megnyugtassam.

- Ja, oké. - eresztett el egy sóhajt. - Egy nagyon fontos dologról lenne szó. - vágott bele a közepébe. - Dávid tegnap este vallott nekem és járunk. - ugrált a szobájában.

- Ó, hát gratulálok vagy nemtom' mit kell ilyenkor mondani. - kerestem a szavakat. Nem annyira lepődtem meg, hogy járnak, hiszen elég sokszor találkoznak meg ilyenek.

- Kösziiii. - vigyorgott bele a kamerába. - Nem tudom mit kell csinálni egy kapcsolatban. - biggyesztette le a száját.

- Hiddel én se, viszont szerintem azt, hogy amire a szíved vágyik és utána majd közösen építetetek falakat. - mosolyogtam rá.

- Igazad van. Ajj olyan jó barátnő vagy. - érzékenyült el. - Még akkor is, hogy most elhanyagoltalak. Miért tartasz ki még mellettem?

- Azért mert erre valók a barátok. - idéztem vissza Lilkó mondatát.

- Mit szólnál ha ma elmennék valahova? - ajánlotta fel kiengesztelésként.

- Jó. - egyeztem bele úgy se volt mit csinálnom.

Délután elmentünk a plázába vettünk egy két dolgot és rengeteget beszélgettünk. Jó volt újra visszapni valakit az életbe ha már így mindenki eltűnt. És ez Lilkó volt. Mellettem maradt és rá jött, hogy nem hanyagolhat el és, hogy én is még kitartok mellette.

Mikor végeztünk, végül nálunk aludt Lilkó. Ezt az egy hetet teljesen kibeszéltük.

Szeptember 14. Vasárnap

Reggel amikor felkeltem már nem volt ott Lilkó. Hagyott egy üzenetet, hogy mennie kellett és nem akart felébreszteni. Álmosan mentem le az emeletről és be mentem a konyhába ahol már anyu sertepeltélt.

- Hány óra? - kérdeztem ásítva.

- Fél kilenc. - mosolygott rám két tojástörés között.

- Mit készítesz? - léptem oda mellé.

- Palacsinta. - mondta vidáman. - Arra gondoltam ma elmehetnénk valemerre.

- Az jó lenne, csak tanulnom is kéne tegnap egész nap lekötött Lilkó. - dörzsöltem meg a szemem.

- Ó, rendben akkor majd máskor. - sütötte ki az első palacsintát.

Egész nap tanultam. Jövőhéten sok ismétlő dogát írunk, plusz még a házik. Estefelé fejeztem be pár szünettel természetesen. Elterültem az ágyamon és gondolkodtam az elmúlt hétről. Lukas milyen vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Egyeláltalán nem erre számítottam, hogy ilyen lesz. Bármennyire is haragszom rá bánt, hogy fasírtba vagyok vele. Aztán ott van Nimród aki nagyon kedves, vicces srác. 2-szer haza kísért meg jókat beszélgettünk. Igazi barát. Akkor Zóra. Akinek segítettem, hogy észrevegye Bendegúz  és nagyo hálás érte. Ott vannak Lukas barátai. Akik nagyon kedvesek és befogadóak voltak velem. De még mindig nem tudom melyiküknek higyjek. És végül Nicki. Aki Lukas barátnője és egyáltalán nem szimpatikus számomra.

Miután végeztem a fürdéssel befeküdtem az ágyamba és most nem az erőmre kerestem rá. Arra, hogy mit állítanak rólunk Lukassal. Hogyan jött létre ez a két erő pont ugyanakkor és még sincs közünk egymáshoz.