A világban mindenkinek van egy ereje, amit csak el tudtok képzelni, de legerősebből csak kettő van a világon. És abból is az egyik... Én vagyok.
Ha kíváncsi vagy, Sarah, eszméletlen bonyolult életére akkor itt a lehetőség, olvasd el. Ha te is ilyen...
Ma úgy néz ki nem megyek iskolába. És, hogy miért? Mert a rengeteg sírástól sikerült belázasodnom. Tegnap, amikor végül ott maradtam a társasággal, pár perc múlva megérkezett Nicki és felborult minden. Emlékszem, hogy szinte lassított felvételben láttam azt, ahogy Lukas átkarolja Nickit és elkezdenek beszélgetni. Abban a pillanatban megfordultam, és egyszerűen fojtogató sírással elfutottam. Utánam kiáltottak valamit, de arra már nem figyeltem, csak próbáltam minnél hamarabb elmenni onnan. Ennyire átvert. Hülyét csinált belőlem.
Felkeltem az ágyamból, de majdnem visszazuhantam annyira szédültem. Hasogatott a fejem, és egyáltalán nem éreztem magam jól. Lassan lesétáltam a konyhába, és megittam egy pohár vizet. Oda mentem az asztalhoz, megláttam egy kis cetlit, amit anyu hagyott. "A gyógyszer a helyén, az ebéd pedig a hűtőben. Sietek haza! Puszi!"
Ennyi állt a levélben, mosolyogva feltettem a kis tapadós cetlit a hűtőre, és lehuppantam az ágyra. Beraktam a lázmérőt, és megmértem a lázam. Csoki most kint volt a kertben, és az ablakon keresztül láttam, hogy kergeti a madarakat. Annyira nem éreztem magam jól, nem csak azért mert lebetegettem, hanem volt bennem egy érzés, hogy átvertek. Hogy valami olyan rossz dolog történt, ami fájt. Nagyon. Szerettem volna a látványt elfelejteni. Az emlékeket, amiket Lukassal éltem át, és ez most valahogy egy pillant alatt rossz emlék lett. Mert éreztem, hogy hamis volt. Egy semmi volt. És ez egy szörnyű érzés volt.
Kivettem a lázmérőt, ami már csak egy kis hőemelkedést mutatott. Behunytam a szemem, és próbáltam egyet pihenni, mert ilyenkor jót tesz. Most nem volt senki körülöttem, akinek elmondhattam volna, hogy mi van velem. Lukas, Lilkó, a társaság mind eltűnt számomra. Akkor beugrott, hogy ott van még Nimród, de őt nem akartam felhívni...
Olyan dél körül ébredtem újra fel, és elindultam megenni az előre megcsinált ebédem. Nem igazán kívántam enni, úgyhogy csak leültem az asztalhoz. Hirtelen csöngettek, amit eléggé furcsáltam. Senkit nem vártam, ha pedig anya jönne ő nem csöngetne. Felálltam az asztaltól, amitől megszédültem. Mikor éreztem, hogy megvan az egyensúlyom elindultam az ajtóhoz.
Kitártam az ajtót, és akkor úgy éreztem nyelni sem bírok. Azt hittem összecsuklok, de gondolom ezt látta rajtam, és oda futva hozzám megfogott.
- Kérlek hagyd, hogy megmagyarázzam. - nézett könyörgő szemekkel.
- Mit Lukas, mit? Hogy hülyét csináltál belőlem? Hogy átvertél? Hogy elhiteted velem, hogy bejövök neked, és közben a hátam mögött össze jössz Nickivel? - kiabáltam, de úgy éreztem ott fogok elájulni.
- Félre érted. - rázta meg a fejét.
- Mit, mit értek félre? Engedj el! - szóltam rá, mert közben megfogta a kezem.
- Azt érted félre, hogy nem vagyok együtt Nickivel. - mondta, de valahogy nem tudtam neki hinni.
- Hazudsz! - mondtam, majd beindultam volna a házba, de annyira megszédültem, hogy összeestem. Lukas megtartott, bevitt a házba, letett a kanapéra, és hozott nekem egy pohár vizet.
- Idd meg! - nyomta a kezembe.
- Nem kérek. - mondtam gyengén. - És kérlek menj el. Csak menj el. Innen messzire. - sírtam el magam. Lukas-on látszott, hogy nem akar tovább csesztetni, úgyhogy hamar elhagyta a területet.
Kiment a házból, és becsukta maga után az ajtót. Hallottam, hogy valamit bíbelődik a nyikorgó postaládánkkal, de nem érdekelt. Nem érdekelt már mit tesz, felőlem azt csinál amit akar, engem már nem érdekel. És hogy miért? Mert akármennyire szeretek valakit, nem bírom ha átcsesznek. Nekem ott valaki elbírja vágni magát.
Eldöltem az ágyon, és sírtam. Éreztem, hogy újra fel megy a lázam, de nem tudtam vele foglalkozni. Fuldokoltam a sírástól, a füsttől ami keletkezett bennem. Ajtó nyitódást hallottam.
- Sarah, miért nincs bezárva az ajtó? - kiabált nekem anyu. Miért pont most jön? De anyu nem kapott választ.
- Kaptál egy levelet. - lépett be lelkendezve, majd meglátott engem, és egyből lehervadt a mosoly az arcáról.
- Sarah drágám, mi történt? - futott oda hozzám, még a le sem vett kabátjába.
- Már járt itt. - vettem el a levelet szipogva.
- Lukas? - lepődött meg.
- Igen. - bólintottam. Anyu felállt és levette a kabátját.
- Olvasd el! - mutatott a kezemben tartott levélre, ami már fel volt bonta. Anya elolvasta.
- Jó. - dünnyögtem kelletlenül, majd kivettem a borítékban található írást.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ennyi állt benne. És miért nem érintett meg? Mert nem hittem neki...
