Erőknek ereje iskolája

50. Fejezet

December 31. Szerda

~Lukas szemszöge~

Homályos kép tárult elém, ahogy próbáltam kinyitni a szemem. Tompán hallottam a körülöttem lévő emberek zaját, a fejem sajgott és hirtelen azt sem tudtam merre, és hol vagyok. Lassan tisztult ki a kép, és meghallottam a kérdéseket, amiket egy mentős ruhában levő férfi szegezett nekem. Bár az agyamig lassan jutott el, de amint látta, hogy kinyitom a szemem más kérdéseket is kaptam.

- Látja, amit mutatok? - emelte elém a kezét, én meg egy nagyon aprót biccentettem.
Úgy láttam, hogy fogja az adást, de megint, csak egy újabb kérdést kaptam.
- Fel tud ülni? - guggolt mögém, hogy segítsen, én pedig sajgó végtagokkal, és lüktető fejjel ültem fel.

Ekkor pillantottam oldalra, és akkor láttam, hogy már hordágyon visznek valakit. És akkor hirtelen esett le a tantusz, hogy merre vagyok, mi történt, és mi van velem. Ugyanis Sarah-t ismertem fel a másik hordágyon, és legszívesebben azonnal utána rohantam volna, de ilyen állapotban elég nehéz lett volna megtennem.
Az orvos felé fordultam, akinek sikerült lábra állítania és a mentő felé kísért. Nagyon reméltem, hogy Sarah-val nincs nagyobb baj, bár még azt se tudtam, hogy pontosan mi történt velünk. Előttem tolták be Sarah-t a mentőautóba, majd után engem ültettek be mellé és beszállt még hátra egy másik kettő mentős, majd becsapták az ajtót.
Hirtelen futott át az agyamon, hogy vajon a barátainkkal mi lehet, mert úgy lekötött Sarah és a fejem folyamatos lüktetése, hogy ez eszembe se jutott.
A jármű elindult, és akkor az egyik mentős stabilizálni kezdte Sarah állapotát, miközben a másik mentős engem mért fel...

🔥🔥🔥

Amikor a kórházba értünk két külön kórterembe szállítottak minket. Semmi erőm nem volt kérdezni, hogy mégis mi történt, mi van velünk és Sarah milyen állapotban van, mert a fejem lüktetése méginkább felerősödött, amitől baromira szédültem és kezdett hányingerem is lenni.
Ott kivizsgáltak, ellenőrizték, hogy a fejem betört-e. Szerencsére nem történt ilyesmi, csak nagyon bevertem és agyrázkódásom lett, meg pár zúzódás a hátra vetődésem miatt. Így éjszakára megfigyelést szabtak ki rám. Amikor mindennel leápoltak és ellenőriztek, akkor jöttek be a barátaim, akik ezek szerint egyből idesiettek, hogy minél hamarabb láthassanak.

- Úristen, Lukas! - rohant hozzám Lisa és végig mért. - Tudod te mennyire ránk ijesztettetek? Mielőtt kérdeznéd, még mi sem tudjuk mi történt az orvosok nem mondtak semmit. - beszélt hozzám és próbáltam felfogni a gyors szóáradatot, miközben a többiek is körbe álltak.

- Sarah? Róla lehet tudni valamit? - kérdeztem és a sajgó fejemet masszíroztam meg.
A többiek erre, csak elhúzták a szájukat.

- Elájult, még nem ébredt fel. - nézett rám Bence megrázva fejét.

- Baszki. - csúszott ki a számon és lesütöttem a szemem.
A kezembe temettem az arcom. Elég nehezen tudtam elhinni az egész helyzetet. Csak egy csók volt, és mi történik? Na mi? Hát persze, hogy szopás az egész. Én semmi olyanról nem tudok, hogy bármi rossz is lenne benne, de ezek szerint még se lett volna annyira szabad. Mégis mi történt? Miért nem tudja senki? Az orvosok, miért nem adnak válaszokat?
Sok megválaszolatlan kérdéssel a fejemben, vettem el a kezem az arcom elöl és próbáltam feldolgozni az információkat. Viszont a csók az leírhatatlan volt, ameddig tartott. Tényleg bármikor megismételném, de ha ez mégis az én hibám lenne, kétlem, hogy akár szóba szeretne velem állni. Ha én ezt most elcsesztem, nem tudom megbocsátani magamnak.

- Voltatok bent nála? - kérdeztem rájuk pillantva.

- Nem, még nem mehettünk be.

Bólintottam és a számát harapdálva néztem magam elé.

- Akarod, hogy egyedül...? - kezdte Lisa.

- Most igen, ha nem gond. - néztem rájuk halvány mosollyal. - Köszi, hogy megnéztetek, és szóljatok ha van valami hír Sarah-ról.

- Szóluuunk. - nevetett Lisa, majd kimentek mindannyian.

Ránéztem az órára, ami azt mutatta, hogy hajnali 2 lesz lassan. Nagyot sóhajtva hunytam le a szemem. Boldog új évet Lukas!

🔥🔥🔥

Alig aludtam valamit, szerintem pár órácskát maximum. Egész éjszaka Sarah járt a fejemben és nem fért a fejembe, hogy akár én okoztam neki balesetet. Mondanám, hogy az a csók mindent megért, de ha mindez, amiatt van, akkor bárcsak meg se történt volna.
Dél magasságában jött be Lisa hozzám.

- Sarah felébredt. - terült szét vigyor az arcán.

- Komolyan? Úristen, de jó. - sóhajtottam megkönnyebbültem.

- Viszont, te nagyon rosszul nézel ki. - jött közelebb és megvizsgálta a fejem beütése miatt keletkezett, szemem alatti hatalmas lila karikákat.

- Hát, ezzel jár. - vontam vállát. - És, hogy van Sarah? Mondott valamit?

- Egyébként egész jól, Lili bent van nála most, de... - habozott és leult az ágyam szélére.

- De? - néztem rá türelmetlenül.

- Szóval elég zabos...miattad.

Felhúzva a szemöldököm néztem rá. Mégis miért? Mi van? Zavarodottság futott át a fejemen. Ezek szerint a csókban volt valami, és engem hibáztat érte. Lehetne még ennél is rosszabb?
Lisa együttérzően megsimította a fejemet, majd a szemem alatti karikákat.

- És...kiderült már mi volt a baj? - kérdeztem a számát harapdálva.

- Hát, igen... Sarah nagyon jól tudja mi történt, hisz tudott róla és el is mondta nekünk, még az orvosok is rábólintottak.

- És esetleg el is mondod, vagy magadban tartod? - kérdeztem feszülten, mire Lisa felnevetett.

- Úgy tűnik, hogy erő kiteljesedés történt köztetek, ami azt jelenti, hogy két azonos erő találkozása ezt váltotta ki, és szét repített benneteket. Elvileg nem annyira gyakori, de számolni kell vele és az első csóknál megtörténhet. - magyarázott a szemembe nézve.

Feldolgozva az információkat néztem magam elé.
- És ez mégis miért az én hibám? - ocsúdtam fel.

- Ezt már, beszéljétek meg ti. - hárított Lisa, majd felállt az ágyam széléről.

Dühösen néztem, ahogy kimegy a szobából. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ezt így rám keni. De hát visszacsókolt, akkor ezt nem foghatja rám teljesen. Nem egészen tudom ezt hova tenni.
Az orrnyergem megdörzsölve, ráztam meg a fejem. Mekkora szart kevertem magunk köré...