Erőknek ereje iskolája

20. Fejezet

Szeptember 25. Csütörtök

Szerintem életemben nem keltem még ilyen boldogan. Mindennek örültem. Csak úgy. Lilkó ezt észre is vette amikor sétáltunk az iskola felé.

- Mi ez a nagy öröm Sasa? - kérdezte fürkészve.

- Semmi. - vigyorogtam továbbra is.

- Ahaa. - látott át rajtam. - Lukas?

- Mi van vele? - tetettem az értetlenséget.

- Miatta vigyorogsz?

- Khm, hát... - tereltem. - Milyen napsütéses idő van. - próbálkoztam.

- Nagyon átlátszó vagy. - forgatta a szemeit.

- Nimróddal voltam tegnap kávézni. - dobtam be a témát.

- Tudom, mondtad már. Szóval Lukas. - tért rá a tárgyra. Francba.

- Khm, semmi

- Mondd már el. - unszolt.

- Mit?

- Argh. - csapott a fejére. - Miért vigyorogsz úgy mint egy tejbetök Lukas miatt? Mit csinált?

- Lukas? Semmit. - mondtam az igazat, mert ő tényleg nem csinált semmit.

- Akkor? - rángatott. Szerencsére oda értünk a sulihoz, úgyhogy abba maradt a beszélgetésünk.

Levágtam magam a helyemre és úgy tettem mintha olvasnék pedig csak gondolkodtam és persze mosolyogtam. Ezt pedig Lukas se hagyta szó nélkül.

- Min mosolyogsz tejbetök? - nézett rám.

- Én aztán semmin. - mondtam.

- Ugye, hogy nem mondja el? Nekem se mondta. - jött oda Lili. - Csináltál vele valamit? - fürkészte Lukas-t.

- Én aztán semmit. - tette fel védekezően a kezét Lukas.

- Oké, hiszek neked. - mondta Lili.

- Biztos tegnap mondott valamit Nimródka amin annyira mosolyog. - szúrta oda Lukas, nekem pedig akkor lehervadt a mosoly az arcomról.

- Első: honnan tudod, hogy Nimróddal voltam tegnap? Második: Mi van? - néztem Lukas-ra.

- Első: csak tudom. Második: jól hallottad. - válaszolta meg a saját stílusában.

- Jó akkor tudd meg, hogy Nimródnak az örömömhöz semmi, de semmi köze. - szúrtam oda neki.

- Igazán? Hát ettől most megnyugodtam. - nevetett fel.

- Örülök, hogy sikerült elrontanod mindent. - fontam össze a karom.

- Ja bocs, nem akartam. - gúnyolódott.

- Na jó! Elég lesz. - szólt Lilkó.

- Igaza van. - nézett még mindig engem Lukas.

- Szerintem is. - néztem vissza rá és teljesen elvesztem két mélyfekete szempárban. Hiába haragszom rá egyszerűen legbelül oda vagyok érte, amit egyszerűen nem bírok elfojtani.

Hosszasan néztünk egymás szemébe, amit a csengő szakított félbe. Elővettem a cuccom és mint mindig pontosan érkezve bejött István bá'.

Aztán matekon írtunk egy dogát, angol és töri dögunalom volt és kémián is dogát írtunk ami nem sikerült valami fényesen.

Amikor indultam haza Nimród ért be.

- Baj van? - aggódott mint tegnap.

- Még mekkora. - válaszoltam.

- Tudok segíteni?

- Nem.

- Akkor khm én megyek. - mondta zavartan.

- Akkor szia. - köszöntem el tőle furán. Nem értem mi baja van. Mindegy. Hazafelé csak gondolataimba merülten sétáltam. Már a hátam közepére se kívántam ezt az egészet. Nem hinném, hogy Lukas szeretné, hogy menjek holnap. Szuper! Teljesen elvesztettem az önbizalmam. Beszélnem kell majd Lisa-val.

Ezekkel a gondolatokkal léptem be a házba ahol fel volt oltva a villany csak éppen nem láttam senkit. Kicsit beparáztam. Remélem nem valami betörők. Felkaptam az első tárgyat ami a kezembe került, ami végül egy cipőkanál lett. Felsettenkedtem a lépcsőn és láttam, hogy valami mozog a szobámba. Mégjobban beparáztam. Szaporábban vettem a levegegőt, éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről és a lábaim pillanatokon belül felmondják a szolgálatot.

Lassan oda mentem az ajtóhoz, majd  egy nagy levegőt véve benyitottam és rávertem a személy vállára.

- Aú. - kiáltott föl Lilkó(?)

- Jézusom nem akartam. - kaptam a szám elé a kezem.

- Nem baj. - sziszegte fájdalmasan. - Miért kaptam?

- Azt hittem valami betörő, mert mindenhol felkapcsolva a villanyok nincs senki, rohadtul megijedtem. - vázoltam föl a miértjét.

- Jaj, nem akartalak megijeszteni.

- Már mindegy. - nevettem fel. - Hogy jutottál be? - kérdeztem, mert úgy tudtam, hogy nincs kulcsa a házunkhoz.

- Anyukád itthon volt és beengedett, csak elszaladt a boltba. - magyarázta.

- Ja, értem. - mondtam. - Hozok valami hideget a válladra. - szaladtam le a lépcsőn és kivettem egy fagyasztott borsós zacskót. Akkor láttam, hogy anyu belép a házba és kérdőn nézi a kezemben lévő kaját.

- Nem tudtam ki van itthon, ezért amikor felmentem rávágtam egyet Lilkó vállára. - magyaráztam meg az esetet.

- És ennyire erős vagy, hogy fagyasztott borsó kell rá? - vonta fel a szemöldökét.

-Cipőkanállal történt az eset. - hagytam ki a fontos részletet.

- Ó, nincs nagy baja? - kezdett aggódni.

- Nem hinném, csak eléggé fáj neki. - mondtam, majd felszaladtam a lépcsőn és rátettem Lili vállára a zacskót.

- Nagyon fáj? - kérdeztem tőle.

- Nem kicsit. - nevetett fel. - Most már tudom, hogy hozzád nem jövök hívatlanul. - nevetett tovább.

- Jól teszed, ha nem akarsz még egy monoklit. - röhögtem én is. - Amúgy, miért is jöttél?

- Szeretném tudni mi miatt voltál boldog és láttam, hogy Lukas eléggé elvette a kedved. - sóhajtott.

- Hát jó, akkor elmondom. - adtam meg magam és mindent elmeséletem egészen addig, hogy Lukas mesél rólam a barátainak.

- Tényleg ennyire zavarja?

- Úgy néz ki. - vontam meg a vállam.

- Uuuu, de jó. - vigyorgott. - És akkor ezért voltál boldog. - értelmezte.

- Igen, azt hiszem. - vallottam be. Lilkó csak vigyorogva ült velem szemben és úgy tűnt teljesen elfelejtette, hogy az előbb megvertem, de nem érdekes.