Erőknek ereje iskolája

40. Fejezet

November 18. Kedd

Tegnap miután haza jöttem, nem csináltam semmi különöset. Anyának nem mondtam, hogy hamarabb itthon voltam hátha nem derül ki. Nagyon sok nem fogadott hívásom érkezett, többekközött Lilkótól, és igen Lukas-tól is. Féltem szembenézni vele azután, hogy vallottam neki. Nem tudtam, hogy mi rá a reakciója, mert meg se vártam, hogy elmondja. Innentől kezdve rohadtul nem érdekelt mit gondol rólam. Csak ne találkoznék ma vele.
Viszont volt egy másik hívásom is, amit felvettem. Nimródtól jött, és rengeteget beszéltünk. Kiöntöttem neki a lelkem, úgy éreztem, hogyha már felhívott elmondok neki mindent. Úgy is rég beszéltem vele.

🔥🔥🔥

Amikor elkezdődött az erőtan óra talán kicsit megbántam, hogy elhagytam az iskolát.

- Ma osztályfőnökizni fogunk, és két fontos dologról szeretnék beszél. - jött be nagy hévvel István bá'. - Az első dolog az, hogy mint tudjátok engedély nélkül nem szabad elhagyni az iskolát, mert az itteni tanárokra, többekközött rám is vagytok bízva, és ha ti eltűntök vagy valami bajotok lesz minket vonnak felelősségre. - beszélt az ofő, amire lesütöttem az szemem. - Éppen ezért nem szeretném, ha mégegyszer előfordulna. - nézett rám, mire mindenki felém fordult. - Szóval Sarah kötelességem ezért valamit beírni, hogy megtanuld, hogy ilyet nem csinálunk. És remélem örülsz, hogy nem az igazgatótól kapsz valamit, mert az rosszabb lenne. Kérem az ellenöződ! - utasított, én pedig lehajtott fejjel kivittem a kis füzetet.

Mikor visszültem a helyemre Lukas alig észre vehetően meglökte a kezem.

- Sajnálom. - susogta.

- Nem kell. - vágtam rá, majd egyszerűen elfordultam tőle. Ne sajnálgasson nekem semmit.

- Szerintem meg kell. - hajolt közelebb hozzám, úgy hogy éreztem a meleg leheletét, amitől szabályosan kirázott a hideg.

- Mondom, hogy nem. - löktem arrébb, mire a nem várt mozdulattól elvesztette az egyensúlyát, leesett a székről, és hangos csattanással ért földet. Mindenki felénk fordult, és abbahagyták azt amit csináltak. Lukas gyorsan felpattant, és vissza ült mellém, mindtha mi se történt volna.

- Mi történik ott hátul? - állt fel az ofő.

- Semmi különös, csak túlbillentem a székkel. - legyintett Lukas, majd egy "ezt nem úszod meg" pillantással ajándékozott meg. Álltam a tekintét, mint akit ez nem ijeszt meg.

- Akkor jó, tehát a második dolog amiről szeretnék beszélni az az iskola felgyújtása. Értelemszerűen, aki ezt tette azt eltanácsolják az iskolából. Innen egy ember érintett a dologban. - vándorolt a tekintete Lukas-ra. - Hallottam miket mondtatok az igazgatónak, és szeretném tőled, tőletek hallani személyesen is.

- Hát, utolsó óra után sétáltunk kifelé, amikor megéreztük a füstöt, és mivel Sarah-nak fájt a bokája felkaptam, és én vittem ki. - mondta el újra Lukas a történteket.

- Így volt Sarah? - nézett rám a tanár..

- Teljes mértékben. - bólintottam.

- Rendben, hiszek nektek, bár az nem elég.

- Köszönjük. - mondtuk egyszerre.

- Akkor kezdjük az órát, vegyétek.... - kezdte volna István bá', de csengő félbeszakította mondandóját. - Holnap találkozunk. - változtatta meg a gondolatot, majd a cuccaival együtt kiviharzott a teremből.

Felálltam a helyemről, és büfébe indultam volna, amikor egy kar visszanyomott a székemre.

- Fájt. - mondta, amiből egyből tudtam, hogy mire gondol.

- Tudom. - rántottam ki a karom a szorításából, és elindultam a büfébe.

🔥🔥🔥

Kiléptem a suli ajtaján, ami mellett ott állt Lili, aki nem engedett tovább.

- Kérlek hagyd, hogy megmagyarázzam. - nézett rám könyörgően.

- Mit? Hogy miért árultál el? Hogy mi okod volt rá? Nem, nem érdekel. És tudod miért? Mert már Lukassal örökre vége ezzel a húzással. - mutogattam idegesen a levegőbe, majd egyszerűen kikerültem. Hallottam, hogy valamit utánam szól, de nem hallottam vagy csak nem is akartam hallani.

Lesétáltam a lépcsőn, ahol ott volt a szokásos társaság Lukassal egyetemben.

- Nem jössz Sarah? - szólt utánam Lis, mikor elmentem mellettük.

- Kösz, inkább kihagyom. - legyintettem egyet.

- Jönni fogsz. - húzott vissza az a bizonyos Lukas kar....