Erőknek ereje iskolája

12. fejezet

Szeptember 15. Hétfő

Szokták mondani, hogy minden rossz jóra fordul. Nem? Ma pontosan ez történ. Soha nem néztem volna ki belőle.

Reggel nulla életkedvel mentem ki a házból. Lilkó ott ugrált az ajtóba. Így ő  vele mentem suliba. Nagyon ki akart engesztelni azután, hogy úgymond elhanyagolt.

Be léptünk az osztályba ahol egyből felmértem, hogy még nincs itt Lukas. Hát jó. Elmentem a helyemre és kipakoltam első órára (erőtan). Egyszer csak oda billegett hozzám Zóra mosolyogva.

- Köszi mindent. - ölelt át esetlenül.

- Nagyon szívesen. - mosolyogtam rá. - Együtt vagytok? Ha szabad kérdeznem.

- Még nem, de alakul eléggé. - engedett el az ölelésből.

- Örülök. - mondtam őszintén.

- Még egyszer kösz. - intett majd vissza ment Szonjáékhoz. Akkor oda jött hozzám a másik lány. Szonja.

- Ide figyelj. - kezdte a mutató ujját felemelve. - Hallottam, hogy segítettél Zórának, hogy Bende észrevegye.

- Igen. - bólogattam.

- Arra gondoltam segíthetnél nekem is megszerezni Lukas-t. - vázolta fel ötletét. Én meg elkerekedett szemmel néztem rá. Mit mondott? És segítsek neki? Biztos nem. Az kéne még.

- Szonja fogd föl, hogy egy nem vagyok szerelmi tanácsadó, kettő barátnője van, három meg az, hogy Zórának segítettem az nem azt jelenti, hogy neked is fogok és négy egyáltalán nem érdeklődik irántad, ja és még öt akkor pont kapóra volt a helyzet, hogy elhívta Zóra büfébe én meg azt akartam, hogy szálljon le rólam. - hadartam el neki.

- Szóval tetszik neked. - nézett rám szúrós szemmel.

- Állj, én ezt egy szóval se mondtam más részt meg össze vagyunk veszve. - cáfoltam meg egyből.

- Szóval össze vagytok veszve. - húzódott gúnyos mosolyra a szája. És akkor megérkezett Lukas. Végre. Elküldte Szonját a helyéről, én meg végre megszabadultam tőle. Hurrá.

Ki jöttünk a nyelvi laboratóriumból amikor összeütköztem Lukassal. Egymással szemben álltunk viszont amikor el akartam indulni az egyik irányba az egyik irányba elém állt. Ne már.

- Figyi. - kezdte.

- Hm? - vontam fel a szemöldököm.

- Mindegy, semmi. - került ki végül. Én meg néztem utána. Mit a akarhatott? Miért érdekel ez? Mindegy. Késöbb ki is derült.

Utolsó óra után pakoltam össze a táskámba. Már csak páran voltak a terembe. Sajnos Lilkó már elment Dáviddal.

Kiléptem az iskolából amikor egy kar húzott vissza.

- Hé, Sarah. - mondta majd hirtelen Lukassal találtam szemben magam.

- Mit szeretnél? - vontam fel a szemöldököm. És akkor egy olyan dolog történ amit soha nem néztem ki belőle.

- Bocsáss meg kérlek. Annyira rossz érzés veled rosszban lenni. Átgondoltam és bunkó voltam nagyon. Persze, hogy megkérdezheted, hogy mi van a barátnőmmel. Csak egy öntelt bunkó voltam. Bocsáss meg. - nézett rám könyörgő szemmel. Én meg elkerekedett szemmel néztem rá. Megbocsáltott nekem Lukas. Azta! Összeszorult a torkom és hirtelen nem tudtam mit mondani.

- Gondoltam, hogy nem bocsáltasz meg. Mindegy, felejtsd el. - mondta majd elindult lefelé a lépcsőn.

- Ne, várj. - szóltam utána, ő pedig megfordult. - Megbocsáltok. - mondtam ki ő pedig ismét fel jött a lépcső tetejére és magához húzva átkarolt.

- Béke? - nyújtotta a kezét.

- Béke. - fogtam meg a kézet és kezetráztunk. Ekkor hirtelen lefújt a füstjével, amitől kissé bódult állapotba kerültem, amin ő jól szórakozott.

- Nehogy elájulj itt nekem. - nevetett fel.

- Nyugodj meg nem fogok. - mondtam majd vissza fújtam rá. Úgy láttam ő sem tudott nagyon mit kezdeni a helyzettel úgyhogy felröhögtünk.

- Haza kísérlek jó? - nézett rám.

- Oké. - mosolyodtam el. Úristen, haza kísér. Wow!!!

Dobogó szívvel indultam el mellette haza. Csendben sétáltunk, amikor egyszer csak megszólalt.

- Tudom, hogy nem illik beleszólni, de Lilivel Dávid nem lesz jó. - mondta.

- Mert, miért nem jó? - néztem rá értetlelnkedve.

- Dávid egy igazi nőcsábász. Ki fog kezdeni Lilivel. - mondta komolyan.

- És én ezt, hogy higgyem el neked? - kérdeztem tőle.

- Ismerem. Tudom, hogy mit csinál és azt nagyon jól. Ha meg nem hisztek nekem az a ti bajotok. - nevetett fel.

- És ezt szerinted, hogy lehetne elmondani Lilkónak? - kérdeztem. - Mert hát őrülten szerelmes.

- Fogalmam sincs. - vallotta be.

- Hát akkor kitaláljuk. - mosolyogtam rá.

- Kitaláljuk. - mosolygott vissza elragadó mosolyával.

Lukas egészen a házig kísért. Nem jött be, hanem csak elköszöntünk egymástól és elindult a másik irányba.

Mosolyogva léptem be a házba és ezt anyu is észrevette.

- Mi történt a suliba? - tudakodott.

Mindent elmeséletem neki töviről hegyire. Miután meghallgatott gyorsan fellépkedtem a lépcsőn és videó hívást indítottam Lilkóval amit nem fogadott.