Erőknek ereje iskolája

48. Fejezet

December 19. Péntek

A héten nem sok minden történt. Mivel jövőhéten már, téliszünet lesz, így a tanárok se akartak minket, annyira nyüstölni. Nem is volt baj, mert már mindenki gondolata a karácsony, és a szünet körül jártak. Így hát, a mai nap se telt sokkal másképp.

Beléptem a fűtött épületbe, amitől a hideg után megborzongtam. Felsétáltam a lépcsőn, és elindultam a szokásos irányba, majd beléptem a terembe. A mindennapos zsibogás fogadott, tervezgetés a téli szünetre. Leültem Lukas mellé, és mint mindig most is elővettem az épp olvasott könyvem. Lukas letette a telefonját, és figyelte, hogy mit csinálok, de látta, hogy semmi érdekeset, így megint elkezdett telefonozni. Látszott, hogy akar valamit mondani, de végül nem tette.

- Mit szeretnél? - fordultam felé.

- Miért ismersz ennyire? - kérdezett vissza, elröhögve magát.

Csak megvontam a vállam. - Na?

- Csak azt akartam kérdezni, hogy szilveszterkor lesz a Nagy erők fesztje, és arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem, velünk. - mondta átgondoltan.

- Persze, szívesen elmegyek. - biccentettem, és látszólag megnyugodott a válaszomon.

- Oké, akkor majd küldök infókat róla. - vette is elő a telefonját, pötyögve valamit.

Becsöngettek, és István bá' bent is volt a terembe.

- Mielőtt téli szünetre megyünk, szeretnék játékos dolgokat csinálni veletek, még pedig úgy, hogy használjátok az erőtöket, úgyhogy gyertek! - indult meg az ajtó felé, és mindenki boldogan követte, csak mi nem Lukassal, mert mi lehet nem is fogunk semmit se csinálni.

Leértünk a terembe, ahol mi Lukassal autómaitkusan az üveg falhoz indultunk.

- Hát, ti meg hova mentek? - szólt utánunk István bá'.

- Oda. - mutatott Lukas az üvegfalra.

- Most nem kell oda mennétek, mert ti is lehettek velünk, persze úgy, hogy nem használjátok a füstöt. - magyarázta izgatottan az ofő.

Hát jó. Lukassal néztük a többieket, de fogalmunk sem volt, hogy még is mit hoz ki ebből. Lukas, zsebre vágta a kezét, én pedig keresztbe tettem magam előtt a karom. Lilkó jött oda hozzánk.

- Tök jó, hogy ti is velünk lehettek. - állt mellém mosolyogva.

- Aha. - biccentettem egykedvűen.

- Sasa, ne csináljátok már, tudjátok, hogy igazam van. - sóhajtott fejrázva, Lil. Nem szóltunk semmit, csak néztünk magunk elé.

- Mit akartok hallani? Oké, sajnálom. Lehet kicsit erős volt, de ti is beláthatjátok, hogy ebbe van valamennyi igazság.

- Igazából nekem csak az fájt, hogy képes voltál a szemembe, vagy hát a szemünkbe mondani a tényeket, amiket mi is tudunk, csak félünk bevallani magunknak, és ezt szemrehányóan a szemünkbe mondtad, ja és most is képes vagy arra, hogy bizonyítsd a te igazad. - mondtam ki könyörtelenül a gondolataim.

Lilkó, csak lesütött szemmel nézte a cipőjét, mert tudta, hogy igazam van. Majd az ofő meg is szólalt.

- Tehát, szeretnék figyelmet kérni. - tapsolt kettőt. - Rendben, a feladat az, hogy álljatok össze azokkal párba, akikkel szerintetek, össze tudjátok egyeztetni az erőtöket. Tehát értelemszerűen, Vince, Sarah, Lukas egy csapatban lesz, mert Vince tűz.

És akkor nagy hangzavar közepette, mindenki megkereste a párját, mi pedig, oda álltunk Vinc-hez. Majd susogások hallatszódtak, hogy mindenki kitalálja mit csinál, ugyanis azt, utána be kellett mutatni. Mi hamar megvoltunk, de a többiek erősen tanakodtak.

- Rendben, remélem mindenki végzett. - szólt, egy idő után, közbe az ofő.

A feladat elég viccesre sikeredett végül. Voltak egészen bohókás megoldások is, emellett rengeteget nevettünk.

A nap további része leginkább punnyadással telt. A tanárok már békén hagytak minket, így nagyon nem történt semmi.
Az épületből kilépve, a mindig már a lépcső előtt álló, társasághoz léptünk. Azaz, Lukas, Lilkó és én.
Ricsi, egyből átkarolta Lil-t, és egy puszit nyomott a fejére.
Tehát, így indultunk el a társaságunkkal a közeli kávézóba, folyamatosan sztorizva.

Annyira sajnálom, hogy rég nem volt rész. Egyszerűen megakadtam, és utána időm sem volt nagyon folytatni. Most már tervezem, hogy gyakoribbak lesznek a részek, de nem akarok ígérni semmit. Mindenkinek további szép napot kívánok!

Zeka😁