Erőknek ereje iskolája

19. Fejezet

Szeptember 24. Szerda

Reggel a kapuba mosolyogva fogadott Lili, de nem egészen értettem örömének okát. Mielőtt megkérdezhettem volna ő rá is tért a tárgyra.

- Gondolkoztam, és leesett, hogy téged megölelt Lukas. Aztán még puszit adott. - vigyorgott.

- De tegnap már örömködtünk rajta most mi ezen a plusz meglepődöttség. - értetlenkedtem.

- Azt hittem neked ez egyértelmű.

- Mi?

- Mindegy, majd megtudod. - legyintett.

- Mi van? - kérdeztem mert továbbra se értettem miről beszél.

- Majd rájössz. - titokzatoskodott és ennyivel abba is maradt a beszélgetésünk. Nem kérdeztem többet, mert úgy se mondta volna el, ő meg csak szótlanul lépkedett mellettem.

Az osztályba belépve csendben helyet foglaltam és tartva az igazam rá se néztem Lukas-ra. Belemerültem a könyvembe és teljes átéléssel olvastam, amikor megéreztem a tekintetét, ami szinte lyukat fúrt rajtam. Csak nézett és nézett. Egy darabig figyelmen kívűl hagytam, de egy idő után rá kellett néznem. Felvont szemöldökkel nézetem rá. Szerepet cseréltünk. Most ő is égjen egy kicsit. Mosolyogva megrázta a fejét és visszafordult a telefonjába. Ez nem ér. Mindig engem gondol gyerekesnek, pedig ahh. Mindegy.

Órák utánra Nimróddal megbeszéltem, hogy beülünk valahova, úgyhogy vele léptem ki az iskola épületéből. Elindultunk egy kávézó irányába és közben beszélgettünk.

- Elég leterheltnek nézel ki mostanában. Jól vagy? - aggódott értem Nimród.

- Van egy-két gond, de megoldom. - mosolyogtam rá.

- Na mesélj.

- Nem hinném, hogy hallani akarnád ez ilyen lányos dolog. - mondtam elkerülve a témát.

- Ja értem.

Ezek után még minden féléről beszélgettünk nevettünk. Jól éreztem magam vele, egyszerűen csak jó volt vele.

Mikor haza értem felnyitottam a gépem és láttam, hogy egy üzenetem érkezett. Lisa-tól. Ez állt benne:
Lisa üzenete: "Szia! Pénteken megyünk pizzázni jössz?"

Sarah üzenete: "Kik lesznek ott?" kérdeztem mert gondoltam nem látna mindenki szívesen. Akkor hívást kezdeményezett Lisa. Felvettem majd a fülemhez emeltem.

- Szia! - szóltam bele a telefonba.

- Helló! - köszönt vissza. - Tehát ugyanannyian leszünk mint múltkor. - válaszolt.

- Nem hiszem, hogy mindenki szívesen látna. - mondtam halkan.

- Kikre gondolsz?

- Nicki, Lukas... - soroltam.

- Állj, állj, állj, állj. - állított le. - Nickit még megértem, mert ő egy dög. Na, de Lukas? Úgy tudom, hogy te nem fogadtad a bocsánatát.

- Igen, nem fogadtam, mert nem játszhat velem, nem csábíthat el a sajnálatával, igenis küzdjön értem. Amúgy meg, Lukas beszélt rólam? - akadtam meg.

- Persze, hogy beszél. Eléggé bántja a dolog, viszont melletted állok, hogy tényleg nem kell hagynod magad. - nevetett fel. - Na akkor jössz?

- Megyek. - adtam meg magam.

- Szuper! Akkor tálkozunk. Szia!

- Szia! - köszöntem el majd letettem a telefont. Akkor megyünk pénteken. Huh. Vajon tud-e róla Lukas? Mindegy. Nem is értem miért érdekel. Nem érdekelhet.

Na jó. Nem bírtam megállni, hogy ne ugrálnak egy sort. Lukas-t tényleg bántja és beszél is róla. Vááá. Jó, Sarah nyugi van. Nincs semmi barátnője van. Oké, mélylevegő. Huh. Szerintem nem fogok majd aludni.

Lehuppantam az ágyamra és belesikítottam a párnámba. El sem hiszem. Úristen.