Erőknek ereje iskolája

5. fejezet

Az ágyamban ismét elővettem a laptopom és elkezdtem nézni az erőmről dolgokat. Most kivételesen nem pont erre kerestem rá, hanem, hogy ki az, akit mondott Lilkó. Beírtam a keresőbe Török Lukas. Egyből kiadta. Megnéztem a fényképét, és hát nem tudtam mit mondani.

Szeptember 7. Vasárnap

A héten nem történt semmi. Itthon voltam és néha beszéltem Lilkóval. Egész héten stresszeltem, hogy új osztálytárssal, új padtárssal és valószínű az iskola legmenőbb fiújával fogok találkozni.

Szeptember 8. Hétfő

Gyomorgörccsel keltem föl és iszonyatosan izgultam. Lehető leggyorsabban készültem össze és gyors léptekkel mentem az iskola felé. Amikor beértem az iskolába, mindenki engem nézett. Nagyszerű, elterjedt a hír. Beléptem az osztályba és egyből azt néztem, hogy ott van-e már. Még nem volt ott, üresen tátongott a pad.

- Mi van Füsti? - szólt oda Bendegúz gúnyolódva.

- És veled jégcsap? Nem fagyott még be a segged? - kelt egyből védelmemre Lilkó, amit hosszú uuu-zás követett.

- Ezt jól megkaptad tesó. - szólt oda Norbi Bendegúznak röhögve.

Közben odasétáltam az új helyemre, ami nagyon szépen ki volt alakítva. Volt egy cső, amibe belefújhatok bármikor és kivezeti az épületből. A pad mellett voltak szellőzőnyílások is.

- Miről maradtam le srácok? - szólt egy ismeretlen hang. Akkor már tudtam, hogy Lukas lesz az. A szemem sarkából láttam, hogy összepacsizott Bendivel. Akkor megéreztem valamit és egyből tudtam mi az.

- Most azonnal abbahagyod! - szólaltam meg hirtelen. mire kérdőn nézett rám.

- Mármint? - nézett engem fürkészve.

- Ne, fújj füstöt! - szóltam rá élesen.

- Te honnan? - kerekedett el a szeme, hogy ezt honnan tudom.

- Nem vagy egyedül, akinek ilyen ereje van. - mondtam befejezve a beszélgetést, majd vissza huppantam a helyemre. Még mindig csönd volt az osztályban, láttam, hogy többen is összesúgnak. Ekkor megindult felém és leült.

- Szóval, te vagy Sarah. - mondta elgondolkodva.

- Igen, de honnan tudod a nevem? - akadtam meg.

- Csak tudom. - vonta meg a vállát.

- Értem, Lukas. - mondtam visszatartott nevetéssel. Mire ő rám nézett.

- És te? Honnan tudod? - mosolyodott el.

- Csak tudom. - ismételtem meg a mondandóját. - Ne fújj füstöt az osztályba. - mondtam halkan.

- Ha te akarod. - vonta meg a vállát, majd megcsörrent a telefonja, és kiment a teremből. Odajött hozzám Lilkó és leült a Lukas helyére.

- Ez meg mi volt az előbb? - kérdezte gyanakodva.

- Bármilyen füst fajtát meg bírok különböztetni. - vontam meg a vállam.

- Aha. - értette meg Lilkó.

- És tudja a nevem. - mondtam halkan.

- Honnan? - lepődött meg Lili.

- Nem tudom. Nem mondta.

- Nem is kérdezted? - nézett rám érdeklődve.

- De igen, és csak annyit mondott, hogy  csak tudja.

- Aha. - vigyorodott el.

- Mi az? - fürkésztem. De erre már nem kaptam választ, mert Lukas visszajött és Lili elment.

- Hol tartottunk? - kérdezte elragadó mosolyával.

- Sehol? - kérdeztem vissza.

- Akkor jó. - vonta meg a vállát és elővette a telefonját. Tudom, hogy nem szép dolog, de muszáj volt belenéznem a mobiljába. Valamilyen Nikinek írt és úgy láttam, hogy az a Niki ezerrel küldi a szívecskéket. Szuper, hát van barátnője. 🙄 Viszont úgy láttam, hogy Lukas egyáltalán nem viszonozza, ezért kicsit megnyugodtam. Lukas hirtelen felém fordult, talán észrevette, hogy nézem.

- Láttad amit írok neki? - kérdezte gyanakodva.

- Kinek, mit? - hazudtam. Csak sajnos át látott rajtam.

- A barátnőm. - magyarázta meg. Hát, akkor mindegy. Egyszer csak becsöngettek és István bá' lépett be az osztályba.