Erőknek ereje iskolája

6. fejezet

- Átmegyünk egy másik terembe, ahol a két különleges erő megmutathatja képességeit. - mosolygott ránk az ofő.

Elindultunk a másik terembe. Kíváncsi voltam, hogy hogyan oldották meg, és hogyan vezetik el a füstöt.

- Készen állsz? - kérdezte a mellettem sétáló Lukas.

- Nagyjából. Te? - kérdeztem vissza.

- Nem. - mondta nevetve.

- Mármint? - mert nem értem, hogy erre pontosan hogyan lehet nem készen állni.

- Hát, soha nem használtam így komolyabban az erőm vagy ilyenek. - vallotta be.

- Most azt akarod mondani, hogy nem is ismered pontosan az erőd? - kerekedett el a szemem.

- Nem ez a pontos kifejezés.... - húzta el a száját.

- Most ezt nem mondod komolyan? - kérdeztem kissé indulatosan.

- Annyit biztosan tudok, hogy nem csókolhatok meg másmilyen erőt vagy megfullad. - vigyorgott magabiztosan.

- Te hülye vagy! - nevettem el magam végül. - Ha megölsz, akkor asszem kapni fogsz. - fenyegettem.

- Nyugi van, annyira tudom kezelni. - biccentett egy nyugtató mosollyal. Közben megérkeztünk a terembe, aminek nagyon szép kialakítása volt. Az elszívók, a szellőzők, minden ki volt alakítva.

- Rendben, akkor egy pár szót szeretnék mondani erről az erőről. - kezdte az ofő. - Természetesen majd a terembe több mindent is kijegyzetelünk. - mosolygott, majd folytatta. - Ez az erő a tüzet tudja irányítani és ezzel a tűzzel meggyújtani azt a füstöt, amit a tüdeje termel. Körülbelül ennyi. - vázolta fel dióhéjban. Bemenetek egy üveggel elhatárolt részre, ahol nem lehet bajuk, majd onnan instruált az ofő, hogy mit csináljunk.

Nem történt semmi rossz, minden a legjobban alakult és jöttek a további tantárgyak. Itt most leírom, hogy milyen tantárgyak voltak és ki tanította őket.

Biosz: Leveles Emil

Nyelvtan: Takács Emese (irodalom tanárunk is)

Matek: Szekeres Elemér

Rajz: Hegedűs Lujza

Öt óránk volt ma. Órák után lementem a büfébe Lilkó nélkül, mert mennie kellett. Beálltam a hosszú sorba és gondolkodtam, hogy mit vegyek. Már majdnem sorra kerültem, amikor oda lépett hozzám Nimród.

- Ide jöhetek? Nem akarok a végén állni. - kérdezte félve.

- Igen, persze. - mondtam kedvesen, majd odaállt mellém.

- Mit veszel? - kérdezte hirtelen.

- Kakaós csigát. - vontam meg a vállam.

- Az szuper! - mondta, de látszott rajta, hogy zavarban van.

- Te? - érdeklődtem.

- Én pizzás csigát. - jelentette ki.

- Az jó. - mondtam. Innentől kezdve nem is beszélgettünk. Megvettem a csigámat és elindultam haza. Egyszer csak azt látom, hogy Nimród is jön velem.

- Hát te? - kérdeztem meglepődve.

- Erre lakom. Baj, ha veled megyek?

- Nem, dehogy. - mondtam és sétáltunk ketten. Egy idő után leváltam Nimródról és mentem tovább.

Beléptem a házba. Láttam, hogy anya valamit csinál a konyhába, így nem is zavartam meg és elindultam fel a szobámba.

- Van egy meglepetés a szobádban! - kiáltott utánam anyu. Meglepetés? Még is milyen meglepetésem lenne. Beléptem a szobámba és Lilkó egyből a nyakamba ugrott.

- Helóka! - köszönt ugrálva.

- Szia! - köszöntem vissza zavartan. - Te hogy, hogy itt? - néztem rá.

- Gondoltam megleplek. - magyarázta meg boldogan.

- Jó kis meglepetés volt. - dicsértem meg, majd kikerültem és belevetettem magam az ágyamra. - Fáradt vagyok. - ásítottam.

- Miben fáradtál el ennyire? - ült le ő is, és egy hallgatlak nézéssel ajándékozott meg.

- Új tanárok, gyakorlati óra, Lukas. - soroltam, de úgy láttam az utolsó szavamnál akadt meg.

- Lukas? - vigyorgott.

- Igen, Lukas. - biccentettem.

- Még is mi benne a fárasztó?

- Egy nagyon fárasztó személyiség. - hagytam ennyiben, hogy gondolkodjon rajta pontosan mit takar.

- Szóval, fárasztó. - ismételte. - Mit csinált? - érdeklődött.

- Lefárasztott.

- De mivel?

- Amivel le lehet fárasztani. - mondtam próbálva kibújni a kérdés alól.

- Felhívjam vagy elmondod? - vette elő a telefonját fenyegetően.

- Nem volt semmi, csak idegesítő és ez lefáraszt. - mondtam mentegetőzve.

- Aha. - kezdte el keresni a névjegyzékében Lukast.

- Nehogy felhívd! - kiáltottam rá. - Nem hiszel nekem?

- De, csak mond már el, hogy konkrétan mit csinált, amivel lefárasztott. - mondta unottan.

- Tényleg csak ennyi. - erősködtem. - Viszont van egy jobb téma is. - dobtam be az aduászt, elkerülve a témát.

- Ú, mi az? - kérdezte izgatottan.

- Nimród fél útig haza kísért. - mondtam ki.

- Tényleg? - hitetlenkedett.

- Igen, büfébe együtt vettünk dolgokat, aztán egy darabig kísért. - hadartam.

- Azta! - jegyezte meg.

- Igen. - helyeseltem.

- Nekem most mennem kell. - szólt szomorúan.

- Oké. - mondtam megölelve és kikísértem az ajtóig.