Erőknek ereje iskolája

42. Fejezet

November 20. Csütörtök

Kinyújtózva néztem a tükörbe, és meglepődve láttam, hogy egészen ki vagyok pihenve. Tegnap este teljesen sikerült kiürítenem a fejem. Megmaradt bennem az, hogy Lukas hazudik, és ezt elengedtem. Csinál amit akar. Nyugisan összekészülődtem, és kiléptem a hideg  novemberi levegőre. Igen eddig nyugodt voltam. Eddig. A kapuban ismételten a felzaklató személy állt. Alias Nicki. Ahogy kijöttem, úgy vissza is fordultam, és vissza léptem a házba. Haggyanak már békén!

- Várj már! - kiáltott utánam, miközben átmászott a kapunkon. Becsaptam az ajtót és neki dőltem.

- Jó, akkor így mondom el. - hallottam unott hangját. Nem volt szándékomban nem meghallgatni, úgyhogy ott maradtam, minden mindegy alapon.

- Sarah, én nem jöttem rossz szándékkal, és szeretném ha meghallgatnál, mert fontos az, amit szeretnék mondani. - kezdte, és olyan dolog történt, amit hónapokkal ezelőtt nem néztem volna ki belőle. - Sajnálom, sajnálom azt, amit tettem veled, mert rohadtul nem érdemelted meg, sajnálom, hogy így bántam veled, hogy kiközösítettelek a semmiért, sajnálom, hogy képes voltam rád kiabálni a kórházban akkor is, amikor nem szabadott volna. Tegnap semmiképpen sem azért mentem, amit gondoltál, gondolsz. Akkor bocsánatot akartam kérni, de ezt is elcsesztem, ahogy mindent magam körül. Amint Lukas szakított velem, még tisztán emlékszem, hogy alig állt a lábán, de megtette a lépést. Nem bírta tovább. Nem bírt tovább engem, és nekem onnantól kezdve tönkre ment az életem. Senkibe nem tudtam kapaszkodni, a barátaim mind eltűntek, teljesen egyedül maradtam. És amikor már azt hittem remény vesztett minden, megkeresett Lukas, és bocsánatát adta. Bocsánatot kért tőlem, attól aki megkeserítette az életét. Én akkor elhatároztam, hogy nem ezt érdemled, nem ezt érdemled mert ha ő eljött és megkeresett, akkor én is megkereslek téged, és el akarom neked mondani, hogy sajnálom. Sajnálom, amit tettem. Lukassal barátok maradtunk, és amikor újra csatlakoztam volna, elkövettem azt a hibát, hogy engedtem Lukas-t. Nem kellett volna. És lehet nem hiszel neki, lehet nekem se fogsz. De szeret téged. Teljes szívéből. Akkor amikor először megláttalak egyből éreztem azt, hogy Lukas-nak elnyerted a tetszését. És mostmár belátom, hogy rohadtul megérdemlitek egymást. - halkult el a hangja, és hallottam szipogó hangját az ajtó túl oldalán.

Lassan kinyitottam az ajtót, és szembe találtam magam Nickivel, aki dühösen törölte le könnyeit, mint aki nem akarja, hogy gyengének lássák. Nem mentem oda megvígasztalni, mert még nem éreztem azt, hogy eljött ennek az ideje. Viszont annak még inkább eljött, hogy elinduljak végre az iskolába, mert rohadtul el fogok késni. Elsétáltam mellette, és mikor kíértem a kapuig megszólaltam.

- Én is sajnálom, nagyon sajnálom. - mondtam, majd becsuktam a kaput, és elindultam a suli felé.

- Sarah, várj! - hallottam hangját, mire visszafordultam. - Lukas nem tudja, hogy ide jöttem, lehet róla szó, hogy nem is fogja megtudni? - kérdezte.

- Lehet. - bólintottam, majd mostmár végre elindultam a suli felé.

🔥🔥🔥

Beléptem az osztályba, pont csöngetésre, így gyorsan elfoglaltam a helyem, és vártam a tanárt. Lukas furcsán nézett rám gondolom azért, mert nem tudta mi volt a késésem oka, a megszokott időhöz képest. Ezt meg is említette egy cetli formájában:
"Hogy hogy késöbb jöttél?" - tolta felém a kis papír darabkát.
"Közöd?" - löktem vissza a cafatot, mire elolvasva felnézett a szemembe. Én álltam a tekintetét, de ő hamarabb elkapta. Bizonyára felfogta, hogy nem fogadok semmilyen magyarázatot, vagy bocsánatot. De azt nem tudta, hogy már hiszek neki. És nem is kívántam vele megosztani.

🔥🔥🔥

Órák után, jöttem ki a termünkből, mikor egy sejmes kéz húzott arrébb. Lilkó állt velem szembe.

- Figyelj - kezdte. - Csak annyit szeretnék tőled kérni, hogy hallgass meg mostmár. Az se biztos, hogy már aktuális a dolog, de nem érdekel. - fújtatott idegesen, mire egy "hallgatlak" pillantással ajándékoztam meg. - Köszönöm. - mondta. - Szóval én tényleg semmi rosszat nem akartam, én nem tudtam, hogy ebből probléma lesz. Én csak szeretném a bocsánatodat kérni, én magam sem tudom, hogy akkor miért mondtam el neki, jó ötletnek tűnt, azt hittem jót teszek. De csak az ellenkezőjét váltotta ki. - hajtotta le a fejét szomorúan.

- Tudod mit? - kérdeztem, mire felemelte rám tekintetét. - Megbocsáltok, mert nagyon szar nélküled az életem. - nevettem fel keserűen, majd oda hajoltam hozzá, és átöleltem. Végre megint valakit visszakaptam az életbe, és remélem itt is marad.

Haza fele úton elmeséltem mindent Lilkónak, de még így is maradt ki egy két részlet. Ma ilyen bocsánat kérős napom volt a javából. Úgy éreztem, hogy mindenkinek jár még egy esély. Ebbe beleérteve Lil-t, Nickit, és Lukas-t is...

Sziasztoook!

Bocsika, hogy nem volt rész. Nem fogok mentegetőzni, lusta voltam írni.😂😂De mostmár itt van, és remélem tetszeni fog. Nagyon szeretném megköszönni, hogy a napokban átléptük a 4k olvasót. Nagyon köszönöm nektek, a vissza jelzéseket, mert nagyon boldog vagyok tőle. Puszilok mindenkiiiit!! ❤️

Zeka😉