Erőknek ereje iskolája

45. Fejezet

December 5. Péntek

Az ajándékozás napja, amitől már eleve féltem, mert kíváncsi voltam mit fog Lukas szólni, az ajándékaimhoz. Végül, vettem neki még egy fény sort, így már elégedett voltam az ajándékkal. Csak, hogy a mai napon nem ez lett a legnagyobb problémám...

Belépve a terembe meg is álltam az ajtóba, mert teljesen ledöbbentem a látványtól. A teremben esett a hó, de egyből ki is szúrtam, hogy miért. Alexnek hó ereje van, és ő állította, hogy mennyire zuhogjon odabent. Ezt amúgy, mindenki élvezte. Mentek a hógolyó csaták az osztályba, meg a hóember építés.

- Csukd be az ajtót! - kiáltottak rám többen.

Az ajtót becsukva, elsétáltam a helyemre, és a már régen érzett hó ropogott a lábam alatt. Lukas fekete kabátjában, felhúzott kapucnival ült a helyén. Úgy látszik, ő nem annyira osztotta ezt a jó kedvet.

- De lelkes valaki. - jegyeztem meg mosolyogva.

- Utálom a havat. - morgott magába.

- Naa, ne legyél ilyen morci, gyere építsünk hóembert. - unszoltam lökdösve.

- Mondom utálom a havat. - lökött hátra, amitől taknyoltam egyet, de most nem fájt a finom hótakaró miatt.

Csak nevetve csinálni kezdtem egy hóangyalt, amitől megláttam, egy kis elragó félmosolyt az arcán.

- Te bolond vagy! - rántott fel a földről, amitől zavarba ejtően kerültünk közel egymáshoz. De azért ne gondoljátok, hogy ebből nem tudok kimászni, ugyanis a másik kezembe egy adag hó volt, amit egyszerűen a mellkasába nyomtam nevetve.

A döbbenetből felocsúdva, ő is gyúrt egy golyót, és megdobott vele, hangosan nevetve.

- Ugye, hogy nem is olyan rossz. - nevettem folyamatosan.

- De, még mindig szar, és hideg, csak te boldoggá teszed. - mondta én, pedig a bóktól elpirulva setáltam odahozzá, majd egyszerűen megöleltem. Ő csak esetlenül visszaölelt.

- Ezt miért kapom? - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

- Mert megérdemled. - engedtem el, majd helyet foglaltam, mert becsöngettek.

István bá', aki mindig pontosan érkezik, megilletődötten lépett be a terembe mikulás sapkával a fején.

- Gyerekek, ez mi? Alex! - nézett rá szúrósan.

- Elnézést. - mondta halkan, majd egy csettintéssel elállította.

- Szerintem is. - bólogatott a tanár. - Na mindenkinek meg van az ajándéka? - kérdezte, erre minden asztalra felkerült két szatyor. - Rendben akkor, úgy szeretném, hogy valaki elkezdi, és aki megkapta az ajándékot az folytatja. - instruált minket az ofő. - Akkor innen kezdjük. - mutatott Szonjára az ofő. - Ja és, azt szeretném, hogy mindenki mondjon valami kedves jelzőt, mielőtt átadja az ajándékot.

Ezt Szonja meghallva, undorodva rá pillantott Nimródra, és akkor már tudtam, hogy őt húzta.

- Hát, ööö. - habozott. - Nem rossz a stílusod. - zárta le ennyivel Szonja, majd csak oda dobta szinte az ajándékot.

- Hát jó. - állt fel Nimród. - Én ebben a személyben egy nagyon kedves embert ismertem meg. - indult el, majd egyenesen felém tartott. Zavartam átvettem az ajándékot, megköszönve a kedves szavakat, majd megköszörültem a torkom. De amikor ránéztem Lukas-ra, elment minden önbizalmam, mert undorodva nézte a csomagot, amit kaptam, ami kissé  kiakasztott.

Összeszedve minden bátorságom, ránéztem Lukas-ra, és belekezdtem.

- Hát, nekem nem kell messzire mennem, hiszen itt ül mellettem, akit húztam. - mondtam, majd átnyújtottam neki az ajándékot, amit esetlenül elvett. Nem mondtam semmilyen kedves szót, mert úgy éreztem nem érdemli meg, hogy most sem tudja abbahagyni az utálkozást Nimród felé.

Lukas felállt, így minden szempár rá irányult.

- Egy szép lányt ismertem meg személyedben. - sétált oda, Szonjához (!!!). Szép? Na ez most fájt. Tudtam, hogy direkt csinálta, csak azt nem értettem, miért kaptam.

És akkor nevezhetjük úgy, hogy bezárult az ördögi körünk, mert vissza tértünk Szonjához. Hát igen. Túlságosan ördögi. De még milyen.

Ezután István bá' kiválasztott még egy embert, és folytatódott az ajándék átadás. Nem figyeltem hol tart, ki kinek adja, min nevetnek, mert nem kötött le. Lukas körül járt az agyam, és nem értettem, hogy egyszer az életben, miért nem tud normálisan kezelni egy dolgot. Mert ez most igazán fájt.

Megnéztem miket kaptam Nimródtól. Hát mit is mondjak. Tátva maradt a szám, és úgy láttam Lukas-é is, mert közben azt nézte mit csinálok, és úgy láttam kezd eléggé ideges lenni. Mert, hogy az első dolog, amit kihúztam a csomagból, egy szívalakú bonbon csomag. És amikor bele pillantottam, hogy mikre számíthatok még, inkább félre is dobtam. Mert, hogy ez nem egy baráti szép gesztus volt, hanem a bunkóság teteje hiszen ezzel próbálta, elmondani, hogy többet érez irántam, és azt is tudtam, hogy kihasználja az alkalmat arra, hogy Lukas-nak teljesen elboruljon az agya.

- Mi az? Nem is érdekel már mi van benne? - kérdezte gúnyosan, majd egyszerűen felállt, és kikéredzketett mosdóba. Aha, persze biztos, csak azért ment ki, mert sürgős dolga van.

Lilkó küldött felém egy értetlen pillantást, én pedig oda mentem hozzá, mert mindenki szabadon járkalhatott. Csak oda adtam neki, azt amit kaptam.

- Na, nee. - ámult el.

- Most pedig, Lukas, besértődve elhagyta a termet, úgy hogy én nem tehetek semmiről.

- Basszus. - húzta el a száját.

- Szerintem is. Na megyek, és beszélek Nimróddal. - indultam el felé....

Folytatás következik....