Erőknek ereje iskolája

15. Fejezet

Szeptember 19. Péntek

Ez a nap egy katasztrófa, és ezt nem fogja ép bőrrel megúszni.

Azután a nap után Lukas hozzám se szólt, Lilkóról meg semmk hír.

Amikor benyitottam az osztályba Bende és Zóra beszélgetett, Szonja próbált Lukassal, a többiek meg elvoltak.

Helyet foglaltam és néztem Lukas-t. Nem szól hozzám és ez nekem nagyon fájt egész héten. Eléggé meggyötört. Nem tudtam tovább ezt tartani, úgyhogy hozzászóltam.

- Lukas! - mondtam magamra hívva a figyelmet, ő pedig rám nézett. - Van egy ötletem. - csaptam bele a közepébe. - Lilkóról semmi hír, viszont Dávid lehet, hogy itt van az iskolába és tőle megtudunk valamit. - vázoltam fel a tervet. Ő hirtelen megragadta a karom és kihúzott a teremből egyenesen Dávidék terme felé.

Amikor oda értünk én kint maradtam és Lukas ment be a terembe.

- Mi szél hozott erre Luk? - kérdezte egy fiú.

- Dávid itt van? - tért rá a lényegre Lukas. A hangja teljesen mellkason ütött, egyszerűen jó érzés volt hallani, amit már olyan rég hallottam.

- Egész héten nem jött. - válaszolta egy másik fiú.

- Basszus. - ütött az egyik asztalra Lukas. Nem ezt a választ akartuk hallani. Nagyon nem. Lilkóval valami baj van. Nem is kicsi.

- Ez így nem lesz jó. - mondtam Lukasnak amikor ki jött a teremből.

- Hát nem. - szólt hozzám előszőr egy hét 4 nap után. Igen, számoltam.

- Akkor most mit csináljunk? - néztem rá.

- Ennek ma ki kell derülni, ha akarjuk, ha nem. - nézett mélyen a szemembe. A sírás kerülhetett. Mit tehetett ez a szemét?

Hirtelen Lukas magához ölelt úgy mint kedden. Látta, hogy nem bírom és megnyugtatott. Nekidőltem a mellkasának és beszívtam az illatát, ami melegséggel járt át.

Nem tudom meddig állhattunk a terem előtt, de a csengő zavart meg minket.

- Minden oké lesz. - tolt el magától Lukas és letörölt egy könnycseppet az arcomról.

- Remélem. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Bementünk a terembe ahol már bent volt az ofő úgyhogy gyorsan a a helyükre parancsolt minket és kezdődtek az órák.

Órák után Lukas ismét haza kísért, de csak csendben sétáltunk egymás mellett. Ő se mondott semmit én se mondtam semmit.

Amikor haza értem el se köszöntünk egymástól mintha mi se történt volna délelőtt. Nem értem néha Lukas-t. Van ez így.

Egészen már 5 óra körül megcsörrent a telefonom. Egy ismeretlen szám hívott, de gondoltam miért ne venném föl. Jól tettem.

- Haló. - szóltam bele a telefonba. A vonalvégén sírást hallottam és egyből rájöttem ki az. Lilkó sírt a vonal végén.

- Mi történt!? - kérdeztem annyira indulatosan, hogy azt hittem felrobbanok.

- Dáh-vid. - zihálta. Megremegtem teljesen és ha meglátom azt a gyereket megölöm.

- Hol vagy?! - kérdeztem szinte ordítva a dühtől. Lilkó ledarálta a címet én pedig lecsaptam a telefont és le rohantam az emeletről.

Egyből Lukas-t hívtam, mert azt éreztem most neki kell segítenem. Imádkoztam, hogy felvegye és ne Nicki ordítsa le a fejem.

Nem vette fel. Senki nem szólt bele csak ki csipogott, hogy foglalt. Ezt nem hiszem el! Hagytam egy hang üzenetet hátha megnézi.

Rohantak a helyszínre és nem érdekelt, hogy kezdek rosszul lenni, hogy füstölgök, mert most ez volt a legkevesebb bajom.

A helyszín egy sikátor szerű rész volt ahol Lilkó guggolt és úgy láttam Dávid telefonját szorongatta. Lehajtott fejjel sírt és észre se vette, hogy oda értem.

- Úristen! - kaptam a kezem a szám elé  a látványtól. Oda rohantam Lilkóhoz aki remegett és nem csak a sírástól hanem mert nem volt rendesen felöltözve és láttam rajta, hogy félt.

- Félek. - suttogta. Megsimítottam a hátát, hogy mostmár minden rendben. Egyáltalán nem volt minden rendben mert hirtelen megjelent Dávid.

- Lám, lám. - mondta Dávid elégedett vigyorral a fején. Gyorsan felrántottam Lilkót, hogy ne legyünk ennyire kiszolgáltatott helyzetben.

- Lilike hívott egy kis segítséget. - mondta gúnnyal fűszerezve.

- Hagyd békén! - rivaltam rá.

- Mert ha nem akkor mi lesz?

- Akár hívhatom a rendőrséget. - fenyegettem meg.

- Vagy? - nézett rám gúnyosan. - Használhatnád az erődet is. Erősebb vagy mindenkinél. - próbálkozott rávenni, de én ennyire hülye nem vagyok.

- Csak szeretnéd! Azért, hogy jól kerülj ki a történtekből biztos nem, másrészt nem vagyok olyan aki olyan dolgokra pazarolja az idejét mint te! - üvöltöttem a fejébe.

Mielőtt Dávid válaszra nyitotta volna a száját Lukas megérkezett. Hálát attam az égnek, hogy megkapta az üzenetem.

- Mi van Dávid? Nem is tudtam, hogy ilyen nyápic vagy, hogy lányokkal kezdesz ki. - gúnyolódott Lukas.

- Most megmutathatom, hogy nem vagyok az mert mostmár te is itt vagy. - vágott vissza Dávid.

- Csak szeretnéd! - mondta Lukas és közelített Dávid felé, de én megragattam a karját.

- Csak provokál ne hagyd magad. - suttogtam.

- De én megvédelek bennetek bármi van. - mondta, majd kirántotta a kezét a szorításimból és neki rontott Dávidnak. Nem, nem használta az erejét csak egyszerűen lefejelte amitől  Dávid a padlóra rogyott. Már menekült volna amikor Lukas megragatta és visszatartotta. Megfenyegette ha megpróbál minket bántani vagy bárki mást akkor felgyújtja. Viszont továbbra se engette el és utasított, hogy hívjam a rendőrséget.

Remegő kézzel bepötyögtem a számot és elmondtam neki a címet és, hogy hol vagyunk, meg hogy mi történt.

Pár perc múlva a rendőrök vitték el Dávidot. Lukas még váltott velük pár szót majd oda jött hozzánk. Lilkóra terítette pulcsiját engem pedig átkarolt mert én sem hoztam pulcsit a nagy siettségben.

Előszőr Lilkót kísértük el aztán hozzám jöttünk Lukassal.

- Köszönöm. - mondtam a szemébe nézve.

- Semmiség. - legyintett Lukas, majd átölet és szorosan magához húzott. A héten már harmadjára ölel meg ami még mindig bizsergéssel tölt el.

Amikor eltolt magától egy puszit nyomott a homlokomra amit már tényleg nem tudtam hova tenni. Annyira boldog voltam mint még soha és alig bírtam visszatartani a vigyorgást.

- Jó éjt! - simította meg az arcom.

- Neked is! - mondtam és amikor elfordultam alig bírtam abba hagyni a vigyorgást.

Elindult a másik irányba, én pedig be mentem a házba és neki dőltek az ajtónak.

Nem tudtam felfogni ami ma történt. Túl sok információ, éleg hevesen ért és próbálaltam feldolgozni.

Lukas délelötti ölelése nyugtatása. Lilkó megmentése. Most pedig ismét Lukas ölelése és puszija. Alig bírtam feldolgozni, hogy ez még is miért történt meg velem. Annyira oda vagyok Lukas-ért, hogy az elképesztő és most még egy lapáttal rá tett. Miért csinálja ezt velem? Az egyik pillanatban rosszban a vagyunk a másik pillanatban meg egyszerűen magához húzva átölel. Mi történik itt?

Sziasztok!

Ez egy hosszabb rész lett. Tegnap dupla részt raktam ki mert annyi ötletem volt, hogy alig bírtam megállni, hogy ne rakjam ki. Remélem tetszik.

Zeka😉