Erőknek ereje iskolája

49. Fejezet

Január 1. Csütörtök

Nagyon rég írtam. Hál' Istennek anya behozta nekem a naplóm, így le tudom pontosan írni mi is történt velem ebben az egész téli szünetben.

A szokásos karácsonyi rohanással indult az egész szünetem, mert hát mindenkinek a meg kellett vennem a karácsonyi ajándékát. Úgyhogy rendesen stresszeltem az egész miatt, közben otthon is anyának be kellett segítenem egy két dologban. A kutyát is sétáltattam minden nap, mert eléggé elhanyagoltam a napokban szegényt.

Tehát, az egész ünnep egy rohanás volt, de ezen túl nagyon jól telt egészen szilveszter estéig. A barátaimmal voltam leginkább, sok időt töltöttem Lukassal, és persze időközben kibékültem Lilkóval is.

De, hogy mi történt szilveszter estén? Amikor is Lukas-nak sikerült magára haragítania engem? Mindjárt el is mesélem. A reggelem még teljesen normálisan telt...

December 31. Szerda

Reggel, Lilkó, már korán itt volt nálam, hogy együtt készülődjünk az estére, pedig még csak reggel volt. Úgy keltem, hogy ő berontott a szobámba, hogy mi az, hogy még nem vagyok fent.

- Mert, mondjuk, hajnali fél nyolc van? - morogtam a parnamba.

- Naa, nem lustizunk, ma nagy nap van, és jól kell kinézz, hogy Lukas-nak imponálj. - ugrált izgatottan.

- Aha, biztos. - motyogtam.

Ezek után, kirángatott az ágyból, majd lehúzott a a nappaliba, hogy reggelizzek valamit.
Nap valahogy úgy telt, hogy ő leginkább beszélt én meg csak hallgattam, majd estefelé kiválsztottunk ruhákat, ami jól áll, és mellesleg nem fagyunk meg a feszten. Lil csinált nekem egy füstösebb sminket, míg magának inkább színéset. Hogy is van? Az ellentétek vonzzák egymást, vagy valami ilyesmi.

- Baromi jól nézel ki. - dícsért meg mosolyogva.

- Köszi, te is. - mosolyogtam rá.

Majd elindultunk le a nappaliba, ahol anya mért fel minket.

- Szépek vagytok! - dícsért meg minket.

- Kösziiii. - vigyorgott Lilkó.

- Vigyázzatok magatokra, és az alkohollal, lehetőleg ne, és ne fogadjatok el senkitől semmit. - oktatott minket.

- Persze, persze tudjuk. - indultam az ajtó felé Lilit magammal húzva.

- És ne hagyjátok el egymást, oké?

- Oké, igen-igen, persze. - bólogattam miközben a cipőmet húztam.

Egy hosszú kioktatás után, és miútán minden létező dolgot megígértünk anyának, hogy nem tesszük, csoda, hogy egyáltalán levegőt vehetünk, elhagytuk a házat, és elindultunk Lukas-ék házához, mert ott volt a gyülekező, és még időben is voltunk.

- Olyan rég láttam Ricsit, várom, hogy találkozzunk. - panaszkodott Lilkó.

- Tudomásom szerint, tegnap találkoztatok utoljára. - néztem rá felvont szemöldökkel.

- Jó, de az régen volt. - erősködött.

Furán nézve rá megvontam a vállam, és reménykedtem, hogyha nekem lesz párkapcsolatom nem fogunk ennyire egymástól függni. Úgyhogy kicsit elkalandoztam, hogy Lukassal milyen lenne, mint mostanában elég sokszor. Őszintén kezdtem azt érezni, hogy a napokban közelebb kerültünk egymáshoz Lukassal, ami jó érzéssel töltött el. Ilyesmi gondolatokkal kaptam észbe, hogy meg is érkeztünk a házuk elé, ahol a többiek már kint álltak.