Erőknek ereje iskolája

44. Fejezet

December 1. Hétfő

Az elmúlt hét fantasztikusan telt. Lukassal minden rendben volt, sokat szórakoztunk együtt a társasággal, amihez ugyebár Lilkó is tartozik, nem is olyan régóta. És mondanám, hogy a mai nap is fantasztikusan telt, de sajnos gondban vagyok. Ugyanis, az első óra osztályfőnökire alakult, mert István bá' kitalálta, hogy húzzunk neveket, és péntekre kedveskedünk az adott embernek ajándékkal. Igen ám, csak ez nem ennyire egyszerű...

- Rendben, ide felírtam az összes nevet az osztályból, bele írtam volna az enyémet is, de úgy páratlanul lennénk szóval ezt elvetettem. - kezdte az ofő a levegőbe hadonászva a kalappal. - Kezdjük az ablak felöli padsorral. - tette le a kalapot Szonja, és Bendegúz elé.

Hallottam, hogy Szonja nem igen tetszésének megfelőt húzott. Akkor biztos nem Lukas, gondoltam magamba, majd nem sokkal később hozzánk is elért a kalap. És akkor azért imádkoztam, hogy Lilkót húzzam, mert hát úgy a legegyszerűbb a dolgom. Aha majdnem, mert amint kibontottam az összehajtogatott cetlit nem más neve szerepelt rajta, mint Lukas-é. Az orrom aladt elmormoltam egy-két csúnya dolgot, és széttéptem a cetlit, hogy biztos ne maradjon nyoma.

A következő pillanatban Lukas csapott egyet az asztalra, és mérgesen nézte, a már teljesen összegyűrt fecnit. A tanár meg szúrósan nézett rá, mert hát még is legyünk tisztelettel a másik felé, és ne bántsuk meg. Lukas elmormolt egy elnézést, majd idegesen dobolt tovább a lábával. Azért titkon nagyon reméltem, hogy nem az én nevem volt a kis papíron, mert hát az azért, elég szarul esne.

És így ment tovább, volt akik örültek, és voltak, akiken látszott, hogy nem igazán örülnek az eredménynek.

Szünetben egyből kihívtam Lilkót, mert hát ezt azonnal át kellett beszélni.

- Na kit húztál? - érdeklődött Lilkó.

- Szerinted? - forgattam meg a szemem.

- Nee, komoly? - húzta el a száját.

- Aha, komolyan. - sütöttem le a szemem. - És te? Kit húztál?

- Hát, nem akkora szívás, mint a tied.

- Ez igazán nyugtató volt.

- Jó, jó Fannit húztam, de ez se olyan jó, mert még egy szót se váltottam vele.

- Kérdezd meg Zóráékat mit szeret, velük van mindig együtt. - adtam az ötletet.

- Ja, aztán majd elköpik neki, hogy kérdeztem. - bosszankodott.

- Akkor megkérdezem én, úgy is jóba vagyok Zórával, mert egyszer segítettem neki. - mondtam, miközben felálltam, és kitessékeltem a teremből hozzánk a lányt.

- Mit szeretnétek? - kérdezte nem a legkedvesebb hangsúllyal.

- Igazából csak annyi lenne, és elötte igérd meg, hogy nem köpöd el neki. - tettem hozzá mielőtt bármit mondanék.

- Oké, oké mindent megígerek, csak mondd már. - unszolt egyfolytába, látványosan unva a beszélgetést.

- Szóval, hogy Fanni miket szeret? Mit lehet venni neki, ami tetszik neki?

- Ez egyszerű, nézz rá, tele van kiegészítőkkel azokat imádja, és nagyon szereti az étcsokit. - adta meg a választ. - És nyugodjatok meg nem fogom elmondani, hogy valamelyikőtök húzta, csak legalább annyit mondjatok, hogy ki.

- Én, és köszönöm. - nézett rá hálásan Lilkó.

- Semmiség. - legyintett, azzal vissza is ment a terembe.

Becsöngettek, úgyhogy jött a következő óra tesi, amire a lányok egytől egyig rohantak lefelé, mert mindenki elvolt ezzel a cetlis dologgal foglalva...

Suli utánra, úgy döntöttünk, hogy bevásárolunk valamit kezdetnek, hogy minnél hamarabb túl legyünk rajta, csak hogy nekem semmi ötletem  nem volt.

- Ehhez mit szólsz? - mutatott fel egy bögrét Lilkó. Persze ő már mindennel megvolt.

- Egy fiúnak, bögrét? Biztos nem. - ráztam meg sokadszorra a fejem.
- Viszont, ezt figyeld. - vettem le az első tárgyat a polcról, ami szerintem igazán illik hozzá. Egy bőrkarkötő volt, és szerintem rohadt jól nézett ki, legábbis rajta biztos, hogy jól fog állni.

- Muti, de joo. - kapta ki a kezemből.

- Oké, szerintem egy ajándék megvan. - mosolyodtam el elégedetten.

- Oké, akkor menjünk át a csokikhoz. - húzott el Lil egy másik részlegre.

Az édességes pult tele volt mikulás csokikkal, különböző ünnepi hangulatú édességekkel.

- Oké, akkor étcsoki. - kereste a szemével Lilkó hátha meglátja a rengeteg édesség között.

Én közben lekaptam a polcról egy tetszetős milka csokit, és egy mini nutellát, amit bele is raktam a kosaramba.

- Megvan! - emelte a magasba a kiválasztott csokoládét.

- Szuper! - mosolyogtam rá.

- Te miket vettél? - nézett bele a kosaramba.

- Egy kis üveg nutellát, és egy milkát.

- Jó választás. - vigyorodott el, majd elindultunk fizetni a cuccainkat.

Hazafelé még gondolkodtam mi lenne a megfelelő ajándék Lukas számára, mert hát ezt így még kevésnek gondoltam, így folyamatosan agyaltam mit lehetne még beszerezni. De nagyon nem jutott eszembe semmi.

A házba belépve köszöntem anyunak, közölve vele a problémámat, majd együtt agyaltunk tovább az eseményeken...

Sziasztooook!

Oké, oké először is nagyon sajnálom h sokáig nem volt rész tenyleg de konkrétan eluszott a nyaram szóval nagyon sajnálom. Viszont nagyon remélem h tetszett ez a rész és továbbra is sokan olvassátok a könyvem. Azt viszont nagyon szeretném megkoszonni h lassan 13k olvasó van a könyvemen aminek nagyon örülök! 💗
Szép napot nektek! 💗💗

Zeka😉