Against The Law /Jikook ff./

12. rész

Jimin szemszög

Másnap reggel nem túl jól ébredtem, ugyanis arra keltem fel, hogy majd szétrobban a fejem. Valamiért hihetetlenül fájt, de nem éreztem azt a nyomasztó szorongást, mint amit azokon a napokon szoktam érezni, így azért kicsit megnyugodtam, de továbbra sem voltam túl jól. Vettem be gyógyszert, és utána az időjárás előrejelzést is megnéztem, ami miatt be is igazolódott a sejtésem. Eléggé front érzékeny vagyok, ráadásul ma kettős fronthatás van, így érthető volt, hogy miért akar kiloccsanni az agyam a helyéről, és azt is tudtam nagyon jól, hogy ha most ettől a gyógyszertől nem fog elmúlni a fájdalom, akkor egész nap szenvedni fogok. Nem gyötör amúgy elég szarsággal az élet, még ez is kell nekem...

Viszont Yuon szerencsére nagyon jó kedvvel ébredt fel, ami az én hangulatomon is dobott, mert hiába vagyok amúgy nagyon szarul; az ő mosolya és nevetése mindig felvidít. Sajnos a fájdalmat nem tudja elmulasztani, de mindenképp pozitív hatással van rám. Borával is találkoztam reggel, és megbeszéltük, hogy délután megint megyünk játszótérre, és csak reménykedni tudtam, hogy addigra jobban leszek, mert nagyon élvezem Bora társaságát, plusz el szeretném hívni a hivatalosan is második randinkra egy étterembe. Már kinéztem tegnap egy helyet, ami nem olyan drága, de azért igényesebb, mint a legtöbb étterem, és az értékelései is jók voltak, ezért bízom benne, hogy jó lesz, na meg persze, hogy Bora igent mond.

Szinte egész nap csak vergődtem Taehyung mellett az egyetemen, mert egyszerűen nem akart elmúlni a fejfájásom. Már hányingerem is volt tőle, és alig bírtam nyitva tartani a szemeimet is, amik automatikusan le akartak csukódni. Egy előadást szinte át is aludtam, de az utolsó Jeon tanár úrral van, azon meg nem lenne tanácsos bealudni, mert biztos, hogy mérges lenne. Plusz harmadik padban elég feltűnő, ha húzom a lóbőrt.

- Neked nem alacsony esetleg a vérnyomásod? – kérdezte Taehyung, mikor is az utolsó előadásunk előtti szünetünket a könyvtárban töltöttük.

- Nem tudom, az milyen? – kérdeztem Taehyungtól halkan, mert egyrészt csendben kell lenni, és amúgy sem volt energiám hangosabban beszélni.

- Pont ilyen. Fáj a fejed, szédülsz meg minden egyéb. Ettél ma már? – kérdezősködött tovább Taehyung.

- Nem, csak este szoktam enni, de mindig ezt csinálom és sosincs ilyen bajom. Biztos az időjárás miatt van – magyaráztam.

- Azért óra előtt vehetnénk neked egy kávét meg egy csokit – javasolta Taehyung, én meg csak bólintottam egyet, mert nem volt energiám ellenkezni.

Taehyung sunyiban elmajszolta az ebédjét a könyvtárban, én meg addig pihentem, mert jobb dolgom nem volt. Nem néztem át Jeon órájára az anyagot, mert tegnap jól megtanultam, és úgysem én kapom a beugró kérdést, szóval nyugodtan tudtam pihenni. Aztán húsz perccel az előadásunk kezdete előtt elmentünk kávét meg egy müzliszeletet venni, és már be is ültünk az előadó terembe, mert már üres volt. Vagyis, néhányan már ott voltak, többek között Jeon tanár úr is, aki az asztalánál ült és dolgozott. Egy halom papír, meg vagy három mappa volt előtte, és közben a laptopját is szuggerálta néha, szóval biztos sok dolga volt. Azért nem szívesen lennék egyetemi tanár.

- Kéred? – nyújtottam Taehyung felé a félig megevett müzli szeletet, ugyanis én nem tudtam megenni.

- Miért? Nem ízlik? – nézett rám kérdőn a fiú.

- De, finom, de nem tudom megenni, tele vagyok – mondtam neki, miközben közelebb toltam felé a müzlit, mert nem akartam kidobni.

- Ne kúrjál fel Jimin, ma még nem ettél semmit ezen a szaron kívül! – csattant fel Taehyung, és sajnos ezzel felvonta magára Jeon tanár úr figyelmét is.