Against The Law /Jikook ff./

28. rész

Jimin szemszög

Körülbelül hajnali kettőig tanultam éjjel, és szerencsére senkit sem keltettem fel azzal, hogy égett a villany a nappaliban. Nem nagyon hangoskodtam, maximum a könyvben való lapozásokat lehetett hallani, meg egy-két halk káromkodást, de ezt leszámítva semmi más zajt nem csaptam. Legnagyobb meglepetésemre Yuon is végig aludta az éjszakát, pedig számítottam rá hogy fel fog ébredni minimum egyszer, mert, hogy más helyen alszunk, de szerencsére ez nem történt meg. Reggel negyed hétig én sem keltem fel, Borával összebújva békésen aludtunk, de sajnos dolgozni, oviba meg egyetemre kell mennünk, szóval negyed hétkor az ébresztő felkeltett minket. Jó barát lévén mondtam Borának, hogy nyugodtan aludjon még egy kicsit vissza, én addig kimentem kávét meg reggelit csinálni. Amúgy is hozzá vagyok szokva, hogy korán kelek kevés alvás után is, így nem okozott gondot, hogy kimásszak az ágyból. Megcsináltam a két kávét, és mire ezek kész lettek, Bora is kijött a konyhába, és együtt álltunk neki reggelit csinálni a fiúknak. Én csináltam a rántottát, Bora meg a pirítóst, és a zöldségeket. Közben megbeszéltük, hogy ki hogyan aludt, mik a mai tervek, meg ilyen tök átlagos dolgokról beszélgettünk, majd mikor kész lett a reggeli, én bementem felkelteni a fiúkat, Bora meg megterített. Jeongsan tök hamar felébredt, és már szaladt is ki az anyukájához, hogy adjon neki jó reggelt puszit, de Yuon teljesen más tészta volt. Konkrétan átfordult a másik oldalára, mikor mondtam neki, hogy „jó reggelt", amin csak jót mosolyogtam, majd bevetettem a B tervet. Yuon nagyon csikis, ezért elkezdtem a talpát böködni, de azt nemes egyszerűséggel behúzta a takaró alá, ezért elkezdtem az oldalát piszkálni. Természetesen erre már kiszaladt egy jóízű nevetés a száján, és máris mosolygott.

Miután nagy nehezen kiszedtem Yuont az ágyból, és megölelgettem, kimentünk Boráékhoz, hogy neki álljunk reggelizni. Én mondjuk csak a kávémat iszogattam, de a többiek ettek is, és közben azt hallgattuk, ahogy Jeongsan meséli, hogy dinókkal álmodott. Egyáltalán nem voltunk meglepődve rajta a tegnapi mese után, ugyanis abban is dinók voltak, de azon viszont jót nevettünk, mikor Yuon azt mondta, hogy ő sütikről álmodott. Bár ezen se kellene meglepődnöm, amilyen bélpoklos, de azért elég erős váltás volt a dinókhoz képest.

- Kihoztam a telefonodat, mert folyton rezgett, hátha fontos lehet – jelent meg Bora, miközben én mosogattam reggeli után.

- Nem nézted meg ki az? – kérdeztem, miközben rápillantottam, majd vissza a mosogatóba.

- Nem, nem nézek bele a telefonodba – mondta Bora, és közben elmosolyodott.

- Nincs semmi rejtegetni valóm, szóval legközelebb nyugodtan megnézheted – mosolyogtam rá, mire Bora mosolya is még szélesebb lett, majd nyomott egy puszit az arcomra.

- Most inkább megyek, és segítek felöltözni a fiúknak, mert különben el fogunk késni – mondta Bora, és már ment is Jeongsan szobájába. Én még befejeztem a mosogatást meg megtöröltem a kezemet, majd a kezembe vettem a telefonomat, hogy megnézzem, ki zaklat ilyen korán. Mondjuk sok választási lehetőség nem volt, vagy anyára vagy Junghyunra gondoltam, de mikor megláttam a nevet, eléggé meglepődtem, és az üzenet láttán egy kicsit szorongani is kezdtem.

Shin Hyori

1 nem fogadott hívás

Jimin, beszélnünk kellene! Személyesen...

Nem igazán tudtam, hogy mire gondoljak, és csak rossz dolgok futottak át az agyamon hirtelen. Hyori az osztálytársam volt gimnáziumban. Yeji legjobb barátnője volt, és ő volt az egyetlen, akivel azok után is tartotta a kapcsolatot, hogy terhes lett, és befejeztük a gimit. Hyori tudta egyedül, hogy hová tűnt Yeji, mikor lelépett, így én is kapcsolatba léptem vele, és azóta is ő általa szerzek információkat Yejiről. Fél év biztos eltelt azóta, hogy utoljára beszéltünk, és az is annyi volt, hogy küldtem neki pár képet Yuonról, amit ő továbbított Yejinek. De sosem nézte meg őket, vagy nem reagált rájuk, így az utóbbi időben feleslegesnek találtam, hogy képeket küldözgessek neki. Fogalmam sincs, hogy miért akarhat ilyen hirtelen beszélni, főleg, hogy személyesen sosem találkoztunk, mindig csak üzenetekben kommunikáltunk.