Against The Law /Jikook ff./

54. rész

Jimin szemszög

Jungkook csütörtökön tett látogatása eléggé váratlan volt, és ami azt illeti, eleinte a legfőbb vágyam az volt, hogy minél hamarabb eltűnjön a szobámból. De mivel Jungkook kicsit érettebb, mint én, így nem volt hajlandó elmenni, és végül rávett arra, hogy beszéljek vele. Meg is lepett rendesen, mert mindenféle nehézség nélkül szedett ki belőlem mindent, így szerintem jogosan gondolom azt, hogy van valami mágikus ereje. Le sem esett nekem, hogy mennyi mindent megosztottam vele, egyszerűen csak őszintén válaszoltam a kérdéseire, amiket olyan jól tett fel, hogy még csak gondolkodnom sem kellett nagyon. Nem hiába ő az idősebb és az érettebb kettőnk közül, és szerencsére neki köszönhetően minden át lett beszélve. A legnagyobb problémám, ami azt volt, hogy mi a szexualitásom, és még azt is megbeszéltük, hogy kettőnkkel mi lesz. Nem gondoltam volna, hogy Jungkook nem bánta meg azt a csókot, és, hogy képes lenne többet is beleképzelni ebbe a dologba, de hogy őszinte legyek, én is tovább tudnám gondolni a kapcsolatunkat. Most, hogy sikerült megbékélnem a gondolattal, hogy egy férfi tetszik, és megnyugodtam a családom jövőbeli reakciójától, jöhettek a következő negatív gondolatok. A legnagyobb gond az volt, hogy Jungkook Bora bátyja, valamint egyetemen tanít engem. Ez a kettő bőven elég probléma, mert az egyik nagyobb, mint a másik. Az, hogy az exem bátyja, arra még azt mondom, hogy oké. De az egyetemes része annál inkább bonyolultabb, és kicsit megint el vagyok veszve.

Hogy legalább a negatív gondolataim felét el tudjam tüntetni, megbeszéltem Borával, hogy a hétvégén átmegyünk Yuonnal, mert szeretnék beszélni vele valamiről. Azt mondta, hogy részéről is aktuális most már egy találkozó, mert ő is szeretne beszélni velem egy-két dologról, és amúgy is régen találkoztunk már, így ez egy tökéletes időpont volt. Délután öt fele indultunk el Yuonnal, mert nem akartam túl korán menni, viszont túl későn sem, mert nem akarok sokáig ott maradni. Már nincsenek ott alvós estéink, de szerintem ha azt mondtam volna, hogy ott alszom, akkor Bora nem ellenkezett volna. Azért barátok maradtunk, nagyon jó barátok, szóval nem tabu ez a dolog, csak nem volt időnk mostanában.

- Sziasztok! – nyitott ajtót Bora mosolyogva, és elállt az ajtóból, hogy be tudjunk menni.

- Megint elcsíptük a bolond nénit a liftben – mondtam, miközben betereltem Yuon a lakásba, hogy Bora be tudja csukni mögöttünk az ajtót.

- Meg akarta fogni az arcomat, de apa lekaratézta a nénit! – mesélte Yuon lelkesen, és ezen Bora is, és én is elnevettük magunkat.

- Hogy is volt ez Jimin? – kérdezte Bora mosolyogva, miközben segített levetkőzni Yuonnak.

- Azért ez nem egészen így történt. Nem akartam, hogy a koszos kezével megfogja Yuon arcát, ezért megkértem, hogy ne. De nem értette meg, szóval finoman arrébb toltam a kezét, ami neki nem tetszett, és elkezdett balhézni, de pont felértünk az emeletre – meséltem el az igazi történetet.

- Csodálom, hogy még senki nem hívta ki rá a rendőröket – mondta Bora, nekem meg egyet kellett vele értenem. Csoda, hogy nem kapta fel Yuont és futott el vele.

Yuon meg Jeongsan természetesen nagyon hamar egymásra hangolódtak, és perceken belül már a tévé előtt táncikáltak, miközben valami zenecsatorna ment. Mi Borával szerettünk volna egy kis nyugit, ezért a konyhában telepedtünk le, ahol Bora főzött nekem egy kávét, magának meg töltött egy pohár bort. Kicsit irigyeltem, amiért ő ihat, de inkább nem iszok pár hónapig, és meggyógyulok.

- Kezded, vagy kezdjem? – kérdezte Bora, mikor már mindketten az asztalnál ültünk.

- Kezdd te, én még nem állok készen – mondtam, mire Bora elmosolyodott, és lenézett a pohár borra, majd megint vissza rám.