Against The Law /Jikook ff./

65. rész

Jimin szemszög

Hogy őszinte legyek, egyszerre vártam rettenetesen a következő tárgyalás napját, és egyszerre tartottam is tőle. Az egyik felem teljesen magabiztos volt, és úgy érezte, hogy én vagyok az apa, így ma le lesz zárva a tárgyalás, a másik felem viszont még mindig észben tartotta azt a lehetőséget, hogy nem én vagyok Yuon apukája. Persze erősebb volt a pozitív felem, de ettől függetlenül a tárgyalás előtti éjjel nem igazán sikerült aludnom, főleg azzal a tudattal, hogy se anya, se apa, se Jungkook nem tudnak ott lenni velem. Egyikük sem tudott már szabadságot kivenni, ezért Junghyun utazott haza Busanból, és hagy ki egy napot az egyetemről, hogy azért valaki mégis ott legyen velem. Abszolút megértettem, hogy például Jungkook miért nem tud több szabadságot kivenni, vagy a szüleim, így nem esett rosszul a helyzet, mert a lényeg az volt, hogy Junghyun eljön velem, és nem egyedül kell végigizgulnom a tárgyalást.

- Jó reggelt! – köszönt Junghyun mosolyogva, mikor még félálomban lebaktattam az emeletről.

- Neked is! Hány óra van? – kérdeztem hunyorogva, ugyanis a fény eléggé bántotta a szememet.

- Negyed egy – válaszolt Junghyun, miközben a tűzhely előtt ügyködött.

- Tessék? – kérdeztem vissza döbbenten, mire Junghyun elnevette magát.

- Anya tudta, hogy úgysem tudtál időben lefeküdni, ezért ő elintézte reggel Yuont, és hagyott aludni – magyarázta, majd fordult egyet a konyhában, és letett két tányért az asztalra. – Csináltam ebédet, szóval együnk, aztán kezdjünk el készülődni – javasolta Junghyun, én meg csak bólintottam egyet, és az asztalnál ülve vártam, hogy odahozza az ételt.

- Szerinted nyerni fogunk? – kérdeztem két falat között, mikor már nekiálltunk az evésnek.

- Ezt komolyan kérdezed? – horkant fel Junghyun. – Igen Jimin, nyerni fogunk, és ma lezárulnak a tárgyalások. Nincs több dráma és per, boldogan élhetjük tovább az életünket – folytatta.

- Ha én is vagyok az apa, akkor szerinted van valami, amit még Yeji fel tud hozni ellenem? – kérdeztem, és ahogy felpillantottam az öcsémre, láttam, hogy nagyon gondolkodott.

- Nem hinném. Hacsak nem tud rólad és Jungkookról – mondta Junghyun.

- Rajtad, Borán és Hyorin kívül senki nem tud a kapcsolatunkról, és Yeji mindössze egyszer látta Jungkookot – mondtam, miután lenyeltem a falatot, ami éppen a számban volt.

- Akkor nem lehet semmi baj. Gondolom, óvatosak voltatok Jungkookkal, és nem nagyon mutatkoztatok együtt sehol, szóval nem is sejtheti, hogy együtt vagytok, ha minden igaz – agyalt tovább Junghyun.

- Ami azt illeti, egy-két helyre elmentünk azért együtt. Parkba, wellnessbe, vásárolni, de csak ilyen apró dolgok – vallottam be, mert azért abban nem volt igaza Junghyunnak, hogy nem mutatkoztunk együtt sehol.

- Micsoda? Wellnessbe? Parkba? – nézett rám meglepődve Junghyun, én meg csak bólintottam egyet, hogy igen, jól hallotta. – Basszus Jimin, nem tudtatok volna addig megülni a seggeteken valaki házában, amíg ez le nem cseng? Mi van, ha követtek titeket, és lefotóztak, vagy ilyesmi? – akadt ki Junghyun, amin egy kicsit meg is lepődtem.

- Ez nem egy hülye akciófilm, vagy nem tudom mi! Sose voltak sokan körülöttünk, kizárt dolog, hogy követtek volna miket, vagy kémkedtek volna utánunk. Okuk sem volt rá, mert szerintem egyáltalán nem adtunk jeleket, hogy van valami köztünk Jungkookkal – magyaráztam, de Junghyun még mindig csak rosszallóan rázta a fejét.

- Azért imádkozz, hogy tényleg ne legyen igazam, és minden probléma nélkül lemenjen ma ez a tárgyalás, mert ha ne adj Isten kiderül, hogy Borával nem vagytok együtt, hanem Jungkookkal alkotsz egy párt, akkor Bora szorul a hamis tanúzásért, és az sem lesz már olyan biztos, hogy neked ítélik Yuont – mondta Junghyun, és minden egyes szavával csak egyre jobban elbizonytalanított, és belém tette az ideget.