Against The Law /Jikook ff./

62. rész

Jungkook szemszög

Mióta Jimin megkapta az értesítőt a perről, másra sem tud gondolni, csakis arra. Szerintem az elmúlt másfél hétben beszéltünk körülbelül tíz mondatot egymással, mert mindig el volt foglalva valamivel. Volt, amikor arra készült, hogy mennek hozzájuk körbe nézni a házban, így lerázott engem, máskor Yuont kellett vinnie egy szakemberhez, hogy beszélgessenek vele az elhelyezés miatt, hiába csak négy éves lesz, és valahogy mindig volt valami dolga, ami miatt nem ért rá. A héten még egyetemen sem volt bent, így ott sem találkoztunk, de ma együtt megyünk az ügyvédhez, akivel beszéltem, szóval tudunk egy kis időt együtt tölteni. Nem haragszom rá, mert tényleg elképzelni sem tudom, hogy miken megy most keresztül lelkileg, csak sokkal egyszerűbb lenne minden, ha engedné, hogy segítsek neki, és ott legyek neki ebben a nehéz helyzetben. Csak remélni merem, hogy tényleg jó végkimenetele lesz ennek a pernek, de hogy ne lehetne pozitív az eredmény számunkra? Fizikai képtelenség, hogy Yejinek ítéljék Yuont.

Ma szabadságot vettem ki, és nem mentem be az egyetemre, mert kilencre van megbeszélve a találkozó az ügyvéddel. Jimin amúgy sem akart egyedül menni, plusz mégiscsak én beszéltem a férfivel, ezért ketten megyünk. Azt beszéltük meg, hogy fél kilencre megyek érte a házukhoz, és ami azt illeti, sikerült tökéletesen pontosnak lennem. Jiminről már nem volt elmondható ez, mert negyvenkor lépett ki a ház ajtaján, és már messziről láttam, hogy mennyire szét van csúszva. A kabátja lógott a vállán, majdnem le is esett róla, ki volt kötve a bakancsának a fűzője, a haja össze-vissza állt, és ha ez még nem lenne elég, akkor kétszer leejtette a kulcsait, miközben próbálta bezárni a házat. Miközben az autó felé sétált, láttam rajta, hogy képes lenne lekeverni egyet bárkinek, aki hozzá szól, vagy az útjába kerül, ezért elhatároztam, hogy legyen akármilyen hisztis és elviselhetetlen, én nem fogok ideges lenni, se nem mérges.

- Jó reggelt szépségem! – mosolyogtam rá szélesen, mikor beszállt az autóba.

- Jobbat... - morogta, és közben igyekezett becsatolni magát, de túl agresszívan húzta az övet, ezért eltartott neki egy darabig. Mikor végre sikerült neki, hátradőlt az ülésben, és szigorúan előre nézett, miközben elég feltűnően a száját rágcsálta, ezért csak sóhajtottam egy kisebbet, majd a kezemmel odanyúltam, és kiszabadítottam az alsó ajkát a fogai rabságából.

- Ne a szádat rágcsáld, hanem inkább adj egy puszit! – javasoltam, mire Jimin csak rám pillantott, majd közelebb hajolt, és adott egy villám puszit, ami nem tartott tovább fél másodpercnél. – Indulhatunk? – kérdeztem beletörődve a sorosomba, mire Jimin csak bólintott egyet, én pedig el is indultam, de közben a hozzá közelebb eső kezemet a combjára tettem, és a hüvelykujjammal körkörösen kezdtem el simogatni a lábát. – Látom kicsit feszült vagy – kezdeményeztem beszélgetést, ugyanis túl nagy volt a csend.

- Hogy ne lennék feszült? – csattant fel Jimin, én meg vagy ötször elmondtam magamban azt, hogy maradjak nyugodt, és legyek megértő.

- Igazad van, hülye kijelentés volt – mondtam végül. – Próbálj meg megnyugodni egy kicsit! Most beszélünk ezzel az ügyvéddel, és ő is elmondja azokat, amiket mi eddig megbeszéltünk, hogy Yejinek esélye sincs, és attól még, hogy ő az anya, nem fogják neki ítélni Yuont – magyaráztam.

- Hogy tudnék megnyugodni ebben a szituációban? – horkant fel Jimin, én meg őszintén meg voltam lepődve, hogy tud így is viselkedni.

- Elhiszem, hogy nehéz, de nincs mitől tartanunk... - kezdtem bele a kis hegyi beszédembe, de Jimin közbevágott.

- Nem kell ötször elmondanod ugyanazt, és ne próbálj meg megnyugtatni ezzel a dumával, mert fogalmad sincs, hogy mit érzek, érted? Nem éppen a te fiadat akarják elvenni tőled, szóval inkább ne beszélj, ha a semminél nem tudsz értelmesebbet mondani! – förmedt rám Jimin, nekem meg elég erősen kellett koncentrálnom ahhoz, hogy ne ráncoljam össze a homlokomat döbbenetemben.